A lemosó permetezés célja, hogy a fás szárú növények törzsén, vázágain, kéregrepedéseiben megtelepedett baktériumos és gombás spórák szaporító képleteit elpusztítsuk, és gyérítsük a kártevő rovarok, például levéltetvek, pajzstetvek, molyok, atkák stb. áttelelő alakjait, ezzel megelőzzük a tavaszi túlságos elszaporodásukat.

Mikor végezzük a lemosó permetezést?

Kora tavasszal, a hideg időszak elmúlta után, a metszési, növénytisztogatási, növényápolási munkák elvégzése után kell megoldani a növények lemosó permetezését. A kívánt hatás eléréséhez a permetezést fagymentes, szélcsendes időben végezzük, amikor napközben a levegő hőmérséklete eléri legalább az 5°C-ot. A permetlével ne takarékoskodjunk. Bőséges lé mennyiséggel, lemosás szerűen permetezzünk úgy, hogy a törzseken és az ágakon az egyenletes fedés biztosítva legyen. Ne, nagyoljuk el a munkát!

Permetezés előtti teendők

A növények tavaszi metszése, illetve a mechanikai növényvédelmi munkák során mindenképpen távolítsuk el a sérült, letört vagy különféle kórokozókkal kártevőkkel, például monília, lisztharmat, tűzelhalás, vértetű, pajzstetvek, erősen fertőzött, száradó vagy elszáradt vesszőket, ágrészeket is. A beteg résszel együtt, az egészséges részből is vágjunk le körülbelül 8-10 cm-es darabot. A sebfelületeket fasebkezelővel, például Fa gél kenjük be, annak érdekében, hogy a seb gyorsabban gyógyuljon és megelőzzük a seben keresztül kialakuló fertőzést. A levágott, beteg növényi részeket lehetőleg égessük el. A törzsön, vázágakon lévő rákos és mézgás sebeket éles késsel, kacorral az egészséges részig vágjuk ki, majd azokat is kenjük be sebkezelővel.

A metszéshez használt eszközöket, például, metszőolló, ágvágó, fűrész időnként fertőtlenítsük, főként, ha beteg növényeknél használtuk őket, például 70%-os alkoholban, a fertőzések tovább terjesztésének elkerülése céljából. A tavaszi metszési munkák során ne felejtsük eltávolítani a növények körül előtörő sarjakat sem, mert ezzel például a vértetű áttelelő, gyökérlakó alakjait gyéríthetjük eredményesen.

Metszéskor feltétlenül keressük meg és távolítsuk el a gyűrűspille, egyéves, vesszőkön spirálisan elhelyezett, akár több száz tojást tartalmazó szürke tojáscsomóit is. Nehezen vehetők észre, mert kéregszínűek. Gyapjaslepke kártétel esetén az áttelelést szolgáló tojáscsomókat a törzsről, az ágakról, a falról még a tél folyamán kaparjuk le és pusztítsuk el.

A lemosó permetezés előtt ne feledkezzünk meg a talajra hullott beteg, fertőzött levelek megsemmisítéséről sem. A leveleket lehetőség szerint semmisítsük meg! A zöldhulladékként elszállított levélzet a gyűjtőhelyen elhelyezve ugyan úgy fertőz, mintha a kertben hagynánk.

Miért fontos a lemosó permetezés?

1. Ezzel a munkafolyamattal még rügyfakadás előtt lehetőség nyílik a fás szárú növények, például a fák, bokrok törzsén, vázágain, vesszőin, illetve, ezek kérgén és kéregrepedéseiben, a rügyek felületén vagy azok környékén megteleped és ott telelő kórokozók, gombák szaporítóképleteinek, illetve a rovar- és az atkakártevők, például levéltetvek tojásai, pajzstetvek, takácsatkák kifejlett egyedei és tojásai, telelő alakjai egy részének elpusztítására.
2. A gondosan és idejében elvégzett lemosó permetezés jelentősen növeli a tenyészidőszakban végzett egyéb kémiai kezelések hatékonyságát. Ügyeljünk arra, hogy a lemosó permetezést még rügyfakadás előtt végezzük el, mert a lemosó permetszer perzselést okozhat a fiatal hajtásokon.

Lemosó permetezés elvégzésekor figyeljünk még a következő szempontokra is:

1. A lemosó permetezés végrehajtása előtt a begyűjtött növényi minták alapján feltétlenül győződjünk meg a kártevők faji összetételéről (némi előtanulmány szükséges), ill. az egyedsűrűségükről (ehhez használjunk nagyítót). Ez segít kiválasztani a megfelelő lemosó permetező szert.
2. Nagyon fontos a kezelés jó időzítése, ezért ügyeljünk arra, hogy a lemosó permetezés a rügypattanáshoz lehető legközelebbi időpontban történjen, mert a telelőhelyekről fokozatosan előjövő kártevők, ill. az éledő kórokozók ilyenkor a legérzékenyebbek a növényvédő szerekre és könnyebben elpusztíthatók.
3. Ügyeljünk a kivitelezés megfelelő minőségére is, mert a lemosó permetezőszerek mindegyike kontakthatású, ezért a megfelelő hatás eléréséhez a károsítókat tökéletesen be kell fedni. Azt is figyelembe kell venni, hogy sok fertőzött gyümölcs- és levélmaradvány lehet a fák alatt is, ezért a permetléből ezekre is jusson.
4. A permetezéshez megfelelő védőöltözékre van szükség. A permetező szerek alkalmazása előtt figyelmesen olvassuk el a csomagolás címkéjén feltüntetett előírásokat, például engedélyezett dózis (töménység), szükséges védőfelszerelés, munka-egészségügyi és élelmezés egészségügyi várakozási idő és a munka során ezeket maradéktalanul tartsuk be.
5. Bár a rezes lemosó permetezéssel lezárjuk a metszés során keletkezett kisebb-nagyobb sebfelületeket, ez nem helyettesíti a metszést követő sebkezelést. A sebek kezelésekor azt az általános szabályt kell követni, hogy az 1-2 cm-t meghaladó sebfelületeket feltétlenül kezelni kell. Ne használjunk sebkezelésre „költségtakarékos” megoldásként olajfestéket, mert hamar beszárad és megrepedezik, így kapu nyílik újabb fertőzéseknek.

A növények lemosó permetezéséhez felhasználhatjuk a réz alapú készítményeket, például rézszulfát, rézhidroxidot, rézoxikloridot, bordói keveréket vagy például poliszulfidkén, például kálcium-poliszulfid készítményeket, és az ún. olaj tartalmú készítményeket, például vazelinolaj, ásványolaj, növényi olaj, paraffinolaj.

A réz tartalmú készítmények közös jellemzője, hogy a lisztharmat kivételével a gombás és a baktériumos betegségek egész sora ellen hatékonyak. Például:

• a növények baktériumos és gombás ágelhalás, tűzelhalás, varasodás és egyéb gombabetegségek ellen.
• csonthéjasokban baktériumos és gombás ágelhalások, például kajszi pszeudomonászos és leukosztómás elhalása (gutaütés); meggyben, cseresznyében, szilvában és kajsziban monília, levéllyukacsosodás és egyéb levélbetegségek; őszibarackban, szilvában tafrinás betegség ellen;
• bogyós gyümölcsűekben a málna és a szeder didimellás, leptoszfériás vesszőbetegségei ellen;
• héjas gyümölcsűekben a baktériumos betegség ellen javasoljuk használni a különböző rézkészítményeket.

A rézkészítmények biztonságos használata érdekében a kezeléseket a rézérzékenység figyelembevételével alkalmazzuk az almatermésűekben a zöldbimbós állapot végéig, a csonthéjasok közül őszibarackban rügyfakadásig, kajsziban pedig a piros bimbós állapot végéig a perzselés elkerülése miatt be kell fejezni. A rézzel történő lemosó permetezés az almatermésűekben (alma, körte, birs) a tűzelhalást okozó Erwinia amylovora baktérium fertőzési veszélyét is csökkenti.

A növényeken áttelelő lisztharmatgombák ellen a kén tartalmú készítmények hatásosak. Ezek közül ki kell emelni a poliszulfidkén hatóanyagú készítményt, például Tiosol.

A poliszulfidkén tartalmú készítmények a különböző gombás betegségeken kívül, például a rovar, például pajzstetvek, levéltetvek, körtelevélbolha és az atkakártevők ellen is hatásosak. A rovarölő hatásuk különösen olaj tartalmú szerekkel kombinálva fokozható, ilyen készítmény, például a poliszulfidkén + vazelinolaj tartalmú Nevikén (olajos mészkénlé).

Az ún. olajos készítmények (növényi olaj, paraffinolaj, vazelinolaj) a rovar- és atkakártevők ellen a leggyakrabban alkalmazott lemosószerek. Tekintettel arra, hogy a kártevők többsége még a keményebb téli fagyokat is átvészeli, a telelő alakok ellen az olajos lemosás általánosan javasolt. Ölőhatásukat úgy fejtik ki, hogy vékony bevonatot képezve a kártevők áttelelő alakjain, megakadályozzák azok légzését. Hatásosak a pajzstetvek, levéltetvek tojásai, takácsatkák kifejlett egyedei és tojásai, körte-levélbolha ellen.

Az őszi lemosó permetezés elvégzésének legkedvezőbb időpontja a vegetációs időszak végére, a lombhullás időszakára tehető. Ezen időszakban a leveleken áttelelni készülő szaporító képletek, spórák, kártevők tojásai is eredményesen elpusztíthatók. A leváló levelek az alapjuknál kaput nyitnak a kórokozóknak, míg a helyük be nem parásodik. Sok kórokozó a rügypikkelyek közé húzódik a hideg elől, amelyek szintén a lombhullás idején záródnak. A növényvédő szer kijuttatása nagy lé mennyiséggel indokolt a törzseken és az ágakon való egyenletes fedés biztosítása érdekében.

A lemosó permetezés költséges eljárás, de aki ezt gondosan és idejében elvégzi, annak a tenyészidőszakban kevesebb gondja lesz a kórokozókkal, kártevőkkel.

]]> https://naturgarden.hu/tavaszi-teendok-a-kertben/ Wed, 06 Feb 2019 05:00:49 +0000 https://naturgarden.hu/?p=8578 A természet rendje (körforgás) szerint a tavasz közeledésével, ami időjárástól függően kezdődhet Február kőzepétől, végétől, Márciustól vagy csak Áprilistól, mint például 2013-ban, kezdődnek a tavaszi munkák a kertben. A nappalok ellentétben az őszi napokhoz képest egyre hosszabbak. A reggelek még hűvösek, de napközben akár kellemes meleg is lehet. A nap sugarai egyre meredekebben érik a földrészünket. Tavasz közeledtét jelzi a madarak egyre élénkebb éneke is.  A tavasz előre haladásának mértékében egyre több teendő van a kertben.

Milyen tavaszi teendők vannak  a kertben?

Az első teendő, nézzük át a kertet. A szemrevételezés alapján megállapíthatjuk, hogy milyen munkákra van szükség. Ilyenkor az alábbi munkákat kell elvégeznünk:

A téli összekötéseket távolítsuk el az örökzöldekről. Távolítsuk el a fagyérzékeny növények védelmére használt takaró anyagokat. Gyűjtsük össze a tél folyamán szél által a kertbe fújt faleveleket. Az ősszel felkupacolt fagyérzékeny növények tövéről távolítsuk el a felhalmozott levelet, földet. Ha komposzttal takartuk, akkor azt terítsük szét a növények töve körül.

A tavaszi teendők közé tartozik a cserjék, fák metszése, kivéve azokat, amelyeket virágzás után kell metszenünk, például aranyvessző, aranyeső, bangita, babérmeggy. A metszés sorrendje a növények rügyképződéstől függ. A rózsa és a szőlő elég korán kezd rügyezni, ezért érdemes ezekkel kezdenünk, majd tovább folytatni, például a hortenziával, nyári gyöngyvesszővel, mályvával, nyáriorgonával.

Metszés után szórjunk ki szervestápanyagot a növényeknek, ezután végezzük el a lemosó permetezést.

Tavaszi teendő a gyeppel

Vizsgáljuk át a gyepet, hogy felmérjük mi történt vele a tél folyamán. A gyep növekedésének beindulása után, nyírjuk le a gyepet. Az első fűnyíráskor a gyepet vágjuk alacsonyabbra a vegetációs időszakhoz képest. Csináljuk meg a gyepszellőztetést, majd szórjunk ki hosszú hatástartamú szerves tápanyagot. Ha szükséges pótoljuk a tél folyamán képződött foltokat, felülvetéssel, majd permetezzük le a gyepet. A következő nap, ha nincs eső, öntözzük be a gyepet, majd a gyep növekedésének megfelelően nyírjuk a fűvet. A megfelelőn gondozott gyepet hetente kell nyírni.

Fűnyíráskor ügyeljünk arra, hogy a gyepet ne vágjuk túl alacsonyra. Az optimális magasság: 4,5-5 cm.

Ültetés

Ültessünk új cserjéket, fákat. A talaj felmelegedése után, amikor a talaj már nem fagyos, kezdjük el a nyáron, ősszel virító hagymás, gumós virágok, cserjék telepítését. Ültessünk fákat is. Vessünk, telepítsünk egynyári, kétnyári, évelő virágokat, fűszer és gyógynövényeket. Ültessük a balkonládákba különféle tavasszal és nyáron virágzó növényeket.

Téliesített növények kihelyezése

A tavasz előre haladásával, amikor a nappali hőmérséklet 15-20 C körüli, tegyük ki a télre védett helyen tárolt cserepes, dézsás növényeket. A növényeket fajtájuk szerint metsszük meg, ha a földjük már régi, 2-3 éves akkor cseréljük le, ültessük át új földbe. Ültessük át, azokat a növényeket, amelyek kinőték a cserepüket. A munka után, szükség szerint permetezzük a növényeket. A balkonnövények kihelyezése után szórjunk ki a növényeknek szervestápanyagot, majd gondoskodjunk a növények megfelelő öntözéséről. Időjárástól függően eleinte 2-3 naponta, majd a melegebb napok beköszöntével rendszeresebben, nyáron naponta.

Nyírás, visszavágás

Az elvirágzott hangákat, erikákat nyírjuk vissza, a hunyorok elnyílt virágait vágjuk le. A tavasz folyamán elvirágzó cserjéket, például aranyeső, zanót, bangita, babérmeggy metsszük, nyírjuk meg. Az elnyílt orgona virágait felmagzás előtt vágjuk le. A növekedésüknek megfelelően rendszeresen nyírjuk a gyorsan növekedő cserjéket, például a borbolyát, tűztövist, madárbirs, korallberkenye, lonc. Bizonyos fajta örökzöldeket növekedésük szerint szintén ajánlott nyírni, annak érdekében, hogy megfelelő méretűek maradjanak. Az elhanyagolás miatt nem nyírt örökzöldek idővel kellemetlenséget tudnak okozni, amikor benőve elnyomnak más növényeket vagy benőve túl sok teret foglalnak el a kertből.

Tápanyagpótlás

A tavaszi teendők fontos része a növények megfelelő (méretük szerinti) tápanyagpótlása. Miért van erre szükség? A növények tápanyagigénye, tavasszal az intenzív növekedésük következtében nagyon magas. A növekedésen kívül a virágzó növényeknek a virágképzésére is tápanyagra van szüksége. Mindezen felül a tápanyagpótlás ellenállóképesebbé teszi a növényeket a kórokozókkal és kártevőkkel, és az időjárási szélsőségeivel szemben. A tavasszal kiszórt tápanyag védettséget ad a nyári hónapok alatt.

Bizonyos növények tápanyag szükséglete kiemelkedően magas, például a fű, és különféle többször virágzó fajok. Ezeket a növényeket évente többször kell tápanyaggal ellátni.

Öntözés

Az időjárástól függően, amikor tartósabb szárazság van, vagy amikor a nappali hőmérséklet, tartósan 20 C vagy ennél magasabb a növényeket öntözni kell. A kerti növényeket eleinte 2-3 naponta kell öntöznünk, a balkonnövényeket 1-2 naponta, később a nappalok melegedésével gyakrabban kell öntözni, nyáron naponta.

Permetezés

Tavasszal metszés és tápanyagpótlás után végezzük el a lemosó permetezést. Később a rügyek pattanásakor újból permeteznünk kell, mert a friss, zsenge leveleket könnyen megtámadják a különféle kártevők, különösen a hernyók, amelyek komoly károkat tudnak okozni a levelek megrágásával. A vegetációs időszakban időjárástól függően többször kell permeteznünk, a kártevők és kórokozók kártételének megelőzése érdekében. A permetezés gyakoriságát a permetszerek minősége, és az időjárási körülmények határozzák meg. A csapadékos időszak a gombabetegségek kialakulásának kedvez, a száraz meleg a rovarkártevőknek kedvez. Bizonyos fajta kártevők többnemzedékesek, például levéltetvek, atkák, pajzstetvek, molyok. Ezek a fajok vegetációs időszakban többször károsíthatják növényeinket, éppen ezért többször kell permeteznünk ellenük.

Az egynyári növények nagyon változatosak, tarka színpompájukkal, formájukkal és illatokkal gazdagítják a kertet. Bizonyos fajtái talajtakarásra is megfelelő. Illatuknak köszönhetően hasznos rovarokat csalogatnak a kertbe, például beporzást végző méheket, és a levéltetveket pusztító lebegő, más néven zengő legyeket.

Egynyári növények ültetésével, megoldható az, hogy az újonnan ültetett fiatal cserjék között lévő területeket átmenetileg betöltsék, amíg a cserjék megfelelő méretüket elérik.

Egynyári növények kiválasztása

Nagyon sok féle, csodaszép egynyári növényfaj létezik, ezért a kiválasztásuk nehéznek tűnhet. A palettában megtalálható, például a pillangóvirág, záporvirág, szépecske, búzavirág, borzaskata, tengerparti fülesternye, kék vörösbegyvirág, kerti körömvirág…

Kiválasztáskor figyeljünk arra, hogy a növények megfeleljenek a kertünk talaj, és fényadottságainak. Sok egynyárinak megvan az az előnye, hogy egyszeri ültetés után újra és újra elveti magát. Különösen meglepő jelenség az új kerttulajdonosok számára az, amikor virágok fejlődnek, akkor is, ha senki nem ültette el őket. Ezek közé tartozik az egyik legszebb egynyári a kaliforniai mák, amely 30-40 cm magas bokraival, krémsárga, narancsszín és piros virágaival egész ágyakat, díszit egész októberig. Éppen ilyen önszaporító egynyári virág a porcsinrózsa vagy más néven kukacvirág, a körömvirág, a fehér és lilaszínű fogas tatárvirág, a fülesternye és a tátikák.

Az egynyári növények között vannak futó virágok is, amelyekkel néhány hét alatt befuttathatunk kerítéseket, falakat, térhatároló elemeket. Ilyen növény, például a szagos lednek, sarkantyúka, díszbab, kerti hajnalka, szárnyas feketeszem.

Egynyári növények ültetése

Az egynyári virágok között vannak napot és félárnyékot kedvelő fajták. Ennek figyelembevételével ültessük őket a nekik megfelelő helyre. Ültetéskor hagyjunk nekik elég a fejlődéshez. Az egynyári virágok talaja legyen tápanyagban gazdag, hogy megfelelőképpen tudjanak fejlődni.

Fagyérzékeny egynyári növények ültetése

A fagyérzékeny egynyáriak olyan virágok, amelyeket elő kell nevelni szobában vagy a fagyok elmúltával megvásárolhatunk faiskolákban, kertészetekben. Ha saját magunk akarjuk ültetni őket, akkor balkonládában vagy cserepekbe vetve ültethetjük őket. Ültetéskor az ültetőedényt töltsük fel jó minőségű földdel az edény peremétől 3-5 cm magasságik, ebbe szórjuk el a magokat, majd fedjük be a magokat 1-2 cm vastag földréteggel. Ültetés után tegyük az ültetőedényeket védett, napos meleg helyre, öntözzük be, majd szükség szerinti gyakorisággal rendszeresen öntözzük őket. A virágok csírázási ideőtől függően 10-12 nap alatt kelnek ki, majd miután kissé megnőttek, megerősödtek ültessük át őket nagyobb tőtávolságra. Így gondozzuk őket, majd a fagyveszély elmúltával helyezzük ki őket a szabadba napközben, éjszakára még vigyük őket védett helyre, majd néhány nap elmúltával végleges helyükre tehetjük, ültethetjük őket. Ha kiültetjük őket a kertbe, akkor megfelelő méretű lyukba ültessük őket, olyanba, amelyikbe lazán elférnek. Ha az ültető lyuk kicsi, akkor a növények nem tudnak fejlődni megfelelőképpen, mert  a begyökeresedésük ideje hosszabb ideig tart. Az ültetési mélysége az egynyári előnevelt növényeknek az eredeti ültetési magasság, ahogy az edényben voltak.

Fagytűrő egynyári növények ültetése

Ezeket a növényeket szintén megvásárolhatjuk faiskolákban, kertészetekben vagy saját magunk is ültethetjük őket. A fagytűrő növények ültetése egyszerű, mert mihelyt a talaj elég meleg és nem túl ízes, közvetlenül szabad földbe vethetjük a magjukat. Ültetéskor ügyeljünk arra, hogy hagyjunk nekik elég helyet a növekedésükhöz egymás között. A fagytűrő egynyáriak ültetési ideje, akkor van, amikor már a levegő hőmérséklete legalább 7 C-ra felmelegedett. Az ültetés módja megegyezik a fagyérzékeny növények ültetésével, annyi az eltérés, hogy az edénybe előnevelt növényeket a szabadba neveljük, majd mikor elérik a megfelelő magasságot és kellőképpen megerősödtek végleges helyükre ültetjük őket talajba, cserépbe, ládába vagy edénybe.

Egynyári növények szaporítása

Az egynyári növények szaporítása önvetéssel, magvetéssel vagy tőosztással történik.

Gondozás

Az egynyári virágokat ültessük jó minőségű földbe, vagy ha a kertbe ültetjük őket, akkor ültetés után szórjunk ki jó minőségű hosszú hatástartamú szerves tápanyagot.

Öntözés

Vetés után alaposan öntözzük be a földet, majd rendszeresen öntözzünk. Ügyeljünk arra, hogy a föld mindig megfelelően nedves legyen, hogy a magok csírázni, majd fejlődni tudjanak. Végleges helyre ültetésük után is gondoskodjunk a megfelelő vízellátásról. Ügyeljünk arra, hogy ne öntözzük túl őket és arra is, hogy a talaj vagy ültetőközeg ne száradjon ki teljesen.

Permetezés

Az egynyári növények bizonyos fajtái hűvös, csapadékos, párás időben érzékenyek a gombabetegségekre, például a szürkepenészre. Ennek megelőzése érdekében időjárástól függően megelőzés jelleggel permetezzük a növényeket.

Évelő növények kiválasztása

Évelő növények kiválasztása előtt a legfontosabb, hogy ismerjük meg, milyen talaj-, fény-és vízigényük van az egyes fajtáknak. Vannak kimondottan napkedvelő fajok, amelyek száraz helyeken érzik jól magukat és árnyékkedvelő fajok, amelyek nedves, árnyékos helyeken fejlődnek a legjobban. A növények kiválasztásánál ügyeljünk a magasságukra is, nehogy később az alacsony növényeket eltakarják a magasabbak.  Úgy válogassuk össze a növényeket, hogy tavasztól őszig folyamatosan legyen virágzó évelőnk, és színük is harmonizáljon egymással.

Ültetés

Az évelő növényeket magvetéssel, tőosztással vagy sarj leválasztással szaporítjuk. Edényes növényeket a fagyos időszak kivételével egész évben ültethetünk, szabad gyökerűeket csak tavasszal és ősszel. Az évelő növényeket fajonként, fajtánként négyes, hatos csoportokba ültessük, hogy különböző színfoltok alakuljanak ki. Ültetéskor figyeljünk arra, hogy ne túl sűrűn ültessük a növényeket, mert a fejlődésük nem lesz megfelelő. Kisebb növényeket 30 cm-re, közepeseket 40-50 cm-re, míg a nagyobbakat 60-70 cm-re ültessük egymástól.

Gondozás

Tápanyagpótlás

Az évelő növényeknek rendszeresen, tavasszal szórjunk ki hosszú hatástartamú szervestápanyagot.

Öntözés

Az alapos öntözés, ültetés után és száraz időszakokban különösen fontos.

Támasztás

A magas évelők támasztást igényelnek, mert a száruk nem elég erős ahhoz, hogy megtartsa őket. A támasztás, kikötözés a szél ellen is védelmet nyújt. Kikötés, támasztás nélkül a magas évelőket könnyen kidöntené a szél.

Szaporítás

Az évelők, egészségesek maradnak és jól fejlődnek, ha három, négyévente, kivesszük őket, szétosztjuk, és újra telepítjük őket. E nélkül túlságosan elsűrűsödnek, a régi hagymák kimerülnek, emiatt nem növekednek, fejlődnek megfelelően.

Permetezés

Néhány évelő növény, mint az őszirózsák, díszpipacsok, évelő szarkaláb, szárazabb időkben hajlamosak lisztharmatosodásra. Sok évelő növény levélzete a csigák kedvelt tápláléka. A lisztharmat ellen permetezéssel lehet védekezni, a csigák ellen, csigaölőszerekkel lehet védekezni.

Elsőként akár még hóban, fagyban a fekete hunyor és a hóvirág jelenik meg, majd a csoda mogyoró virágai jelennek meg. Később a zanót, az aranyvessző jelenik meg, majd fokozatosan a többi cserje színesíti a kertet.

A cserjék a madarak számára védelmet és fészkelő helyet nyújtanak. A virágzásukkal hasznos rovarokat vonzanak a kertbe. A cserjék bizonyos része elvirágzásuk, termést képez, amely beérésük után táplálékot biztosít a madaraknak.

Milyen cserjéket telepítsünk?

Cserjék telepítése előtt több szempontot kell figyelembe venni: kert elhelyezkedése, tájolása, talajszerkezete.

Cserjék kiválasztása

A cserjék kiválasztásakor előre kell gondolkodnunk, arra az időre, amikor a növények elérik a teljes magasságukat, kiterjedésüket. Ha, ezt nem vesszük figyelembe, az problémákat okoz. A növények összenőnek, elnyomják egymást, ami növénypusztulást is okozhat. A növények összenövése gondozási problémákat is okoz.

Cserjék kiválasztásakor vegyük figyelembe a növények virágzási idejét, megfelelő elhelyezéssel harmónikus hatást teremtünk. A kiválasztás szempontjából fontos figyelembe venni a növény fény és talajigényét. Ültetés után, ha szeretnénk betölteni az átmenetileg szabad teret, akkor ütessünk évelő virágokat, majd ezeket ültessük át a cserjék növekedése alapján.

Megvásárláskor ellenőrizzük a növények egészségi állapotát. Csak egészséges, szép színű, arányos megjelenésű cserjéket vegyünk.

Virágzó cserjék ültetése

Ültetési időszak
Konténeres cserjéket kora tavasztól késő őszig telepíthetünk.

Ültetési távolság
Cserjéktől függően 50-100 cm.

Ültetés lépései

• Alapozzuk meg a növényünk egészséges jövőjét. Éppen ezért fordítsunk rá megfelelő mennyiségű időt az ültetésre és legyünk alaposak. Első lépésben alakítsuk ki az ültetőgödröt. Szélessége és mélysége 2-3-szorosa legyen a gyökérzet nagyságának. A gödör alján lazítsuk meg a talajt. A gödörből kiásott földet forgassuk át néhányszor, hogy minél porhanyósabb legyen a növény közege.
• A kiásott földbe porítás után keverjünk nagy mennyiségű érett szerves tápanyagot.
• Tegyünk egy kis réteget a földkeverőkből vagy jó minőségű komposztból a kiásott gödör aljára, amely nagyon fontos a növény optimális fejlődése szempontjából.
• Következő lépésként földlabdás növény telepítésénél a földlabdát borító jutazsákot óvatosan távolítsuk el a földlabdáról, a könnyebb gyökeresedés érdekében. A földlabdán hagyott jutazsák lebomlásához sok időre van szükség, amíg a cserje nem tud begyökeresedni a talajba. Ezután helyezzük a növényt a gödörbe, úgy, hogy függőlegesen álljon, és arányos távolságban legyen a gödör minden szélétől. Konténeres növény ültetése estén vegyük ki a növényt a konténerből és helyezzük, a gödörbe a feljebb leírt módon. A növény a talaj magasságához képest 2-3 cm mélyebre kerüljön, a talaj felszínétől, a jobb bokrosodás érdekében.
• Töltsük fel a gödröt félig földdel, majd óvatosan tapossuk meg körbe. Ezután alaposan áztassuk meg a földet vízzel. Végül töltsük fel a gödröt, kicsit magasabban, mint a talajszínt, majd újból tapossuk le.
• Következő lépésben szórjunk a növény köré a talajra hosszú hatástartamú szerves tápanyagot, alaposan öntözzük meg, végül szórjunk mulcsot a gyomosodás megelőzése és a víztartó képesség érdekében a növény köré, 6-8 cm vastagon.
• Ültetés után évszaknak és csapadékosságnak megfelelően öntözzük a beültetett cserjéket. Az öntözés gyakorisága a talaj nedvességétől függő. Ügyeljünk arra, hogy sose száradjon ki a talaj, ültetés után. A cserjék gyökeresedési ideje méretüktől függően 24 hónap. Enyhe csapadékhiányos teleken is gondoskodjunk az öntözésükről.

Öntözés

Rendszeres és kiadós öntözést igényelnek a cserjék a begyökerezési folyamat alatt, mely az ültetés utáni első 2 évet jelenti. Az öntözés gyakoriságát az adott évszak és időjárás határozza meg. Késő tavasszal és nyáron többet, ősszel kevesebbet kell öntöznünk. Nyári telepítésnél naponta kell öntöznünk, főként homokos talaj esetén. Nyáron a kánikulai időszakban a locsolás ideje mindig kora reggel vagy késő este legyen. Cserépbe, dézsába ültetett növényeket még sűrűbben kell öntözni, sokkal hamarabb kiszárad a földjük. Csapadékszegény télen, enyhe időben locsoljuk meg a növényeket, mert sokszor a relatív vízhiány miatt kiszáradnak.

Tápanyagpótlás

A kiültetett és az edényes növények is folyamatos tápanyagpótlást igényelnek ahhoz, hogy életerősek legyenek és megfelelően növekedjenek, virágozzanak. Ezen folyamatok során sok tápanyagot használnak el a növények. A leghatékonyabban úgy oldható meg a tápanyagpótlás, hogy évente kétszer tavasszal és ősszel, hosszú hatástartamú szerves tápanyagot szórunk ki a növényeknek. A tavasszal kiszórt tápanyagot a növények a növekedésükhöz, virágképzésükhöz, majd bogyók növesztésére használják fel. Ezen kívül a tápanyagpótlás ellenállóbá teszi a növényeket az időjárási körülményekkel és a korokozókkal és kártevőkkel szemben. Az ősszel kiszórt szerves tápanyag hozzájárul ahhoz, hogy a növények vegetációs időben felhasznált tápanyagaikat pótolja és ellenállóbbakká váljanak a szélsőséges őszi és téli időjárással szemben.

Új ültetésű cserjék védelme télen

Ősszel telepített fiatal növények tövét falombbal, szalmával, komposzttal takarhatjuk, így nehezebben fagy át a talaj és nem szárad ki. Cserepes, edényes cserjék legegyszerűbb teleltetési módja, ha lesüllyesztjük a talajba, amely védelmet nyújt erőteljes fagyok ellen, ami gyökér elfagyást okozhat.

Nyírás, metszés

A cserjék többségét rendszeresen metszenünk, nyírnunk kell, hogy kialakítsuk a kívánt formát, vagy megújítsuk, ne kopaszodjanak fel. Vannak olyan cserjék, amelyeket elvirágzás után kell metszeni, nyírni, hogy elősegítsük a következő tavaszi virágzásukat. Ilyen növény például az aranyvessző, mogyoró, mandula, díszribizke, babérmeggy. Más cserjéket, például a téli hangát vagy levendulát, azért vágjuk vissza, hogy ne kopaszodjanak fel az alsó részeik és tömöttebbek legyenek. Bizonyos fajta cserjéket, időnként, teljes visszavágással megújíthatjuk. Ilyen cserjék, például a Japán orbáncfű, gyöngyvessző. Ezeket a növényeket kora tavasszal vágjuk vissza, hogy legyen elég idejük a megújulásra. A cserjék visszavágása után szórjunk ki nagy mennyiségű tápanyagot a növények köré és alaposan, rendszeresen öntözzük.

Dísznövények csoportosítása

A dísznövények különféleképpen csoportosíthatók: virágzási idő, magasság, forma, lombhullató, örökzöld, árnyékos, félárnyékos, napos hely igény, talajigény (lúgos, semleges, savas) alapján, virágok színe szerint vagy rendszertani, illetve származási hely, felhasználás alapján.

Dísznövények falhasználási területei

A dísznövények falhasználási területük alapján 22 csoportja van:

1. Virágágyi évelő növények.
2. Virágágyi egy és két nyári növények.
3. Hagymás, gumós növények.
4. Sziklakerti növények.
5. Szoliter növények
6. Balkon növények.
7. Futó növények.
8. Talajtakaró növények.
9. Sorfák.
10. Sövény, térelválasztó növények.
11. Virágkötészeti növények.
12. Szobanövények.
13. Vízi növények.
14. Fűszer, gyógynövények.
15. Egzotikus növények.
16. Haszonnövények (zöldség, gyümölcs)
17. Bogyós növények.
18. Rovarevő növények.
19. Park növények.
20. Takarmánynövények.
21. Bonsai növények.
22. Erdei, mezei növények.

Dísznövények szaporítása

A dísznövények különféle módon szaporodnak:

• Ivaros: alapfajok szaporítási módja, magról könnyen és gyorsan fejlődő növényeket érdemes magról szaporítani.
• Ivartalan: ha a cél a fajták tulajdonságainak megtartása, vagy ivartalan úton könnyebben, gyorsabban lehet szaporítani, mint magról; vagy a növény nem érlel magot.
• Mikroszaporítással, laboratóriumi körülmények között történik, például broméliák.
• Önszaporítással, amikor a növény lehullott terméseinek magjából szaporodik.
• Önszaporítással, amikor a beérett magok különféle módon elszóródnak.
• Hagymás növények szaporítása sarjhagymák leválasztásával.
• Palántázott, vásárolt vagy télen üvegházba vetett.
• Zöld és félfás hajtásdugványról.
• Gyökérdugványozással.
• Szemzéssel, oltással.
• Fásdugványozással.
• Tőosztással.
• Sarjhajtásról.
• Magról vetve.
• Bujtással.

A rozsdabetegség egy jól megfigyelhető és leírható gombás növénybetegség, amely megjelenése hasonlít a rozsdásodásra. Éppen ezért nevezték el rozsdabetegségnek.

Leírása

A rozsdabetegség kórokozója egy gombafaj, amely a növényeken sárgás hólyagszerű alakban vagy kinövés formájában jelenik meg. A foltokban (gomba) porszerű képződmény van, ami a gombaspórái. A rozsdabetegség a levélzeten összefüggő vagy elkülönülő foltokban jelenik meg, amelyek idővel összeolvadnak, sárgásbarna szín elváltozást okozva. A  rozsdabetegség végső  formájában fekete színűvé válik a levélzeten.

A rozsdabetegség kialakulása főleg tavasszal és ősszel gyakori, 10-20 C közötti hőmérséklet tartományban.

A fertőzés számtalan növényen, lomb-tűlevelű és örökzöld fajon egyaránt megjelenhet. A rozsdabetegség a füvet, gyepet is megtámadja. A betegség tünete összetéveszthető más kórokozó (gomba) és kártevők (rovar) kártételével, mert első ránézésre elég hasonlónak tűnhetnek. Jobban megvizsgálva a fertőzést, egyértelműen látható a feljebb leírt elváltozás.

Erős fertőzés esetén bizonyos növények (fű, gyep, fenyő, rózsa, nyárfa) hajtásán, szárán, törzsén is megjelenhet a rozsda. Az erőteljes fertőzés következtében a növények fertőzött részei először deformálódnak, majd elhalnak.

A rózsabetegség fűben, gyepen elkülönülő részeken, területeken is megjelenhet, olyan helyeken, ahol erőteljesebb, rendszeresebb az igénybevétel.

Az alábbi növényeken alakulhat ki rozsdabetegség

– Fű, gyep
– Rózsa félék
– Fenyő félék
– Orbáncfű félék
– Körte
– Szilva
– Málna
– Szeder

A betegség megelőzése, orvoslása

Elsősorban legfontosabb a megelőzés, ennek érdekében megfelelő termő helyet és termő körülményeket kell biztosítani a növényeknek. Figyelni kell az öntözés időzítésére, időszakára. Mit jelent ez? Hűvösebb időszakban 10-20 C fok között ritkábban (2-3 nap) és lehetőleg ne túl korán (8-9 óra) öntözzünk, figyelembe véve a telek fekvés (tájolás) és elhelyezkedés adottságait (magasabban vagy síkon, völgyes, árnyékos). Automata öntöző rendszer esetén könnyen megváltoztatható az öntözés szabályozása, időpont átprogramozással. Kézi öntözés esetén is kerüljük a korai öntözést, a legoptimálisabb időpont, szintén 8-9 óra, amennyiben  nincs lehetőségünk, ebben az időpontban öntözni (munka miatt), akkor lehetőleg kora délután öntözzünk, mértékletesen.

Súlyos, előrehaladott rozsdabetegség esetén a fertőzött növények (lombhullatók) levélzete lehullik, ezeket szedjük össze, lehetőség szerint semmisítsük meg. Az ősszel lehullott maradék levélzetet mielőbb szedjük össze és szintén semmisítsük meg.

Gondoskodjunk megfelelő tápanyagellátásról rendszeresen, legalább tavasszal és ősszel, annak érdekében, hogy a növények ellenálló képességét fokozzuk.

A rozsdabetegség megelőzése érdekében, időnként (időjárás előrejelzés alapján) ajánlott a növényeket permetezni. Kialakult fertőzés esetén szintén permetezéssel tudunk védekezni a betegség súlyosságától függően. Erőteljes rozsdabetegség estén többszöri permetezés szükséges.

Fontos! Ne csak a fertőzött növényeket vagy területeket (fű, gyep) permetezzük, hanem az összes betegségre fogékony növényt.

A növények kiválasztásakor érdemes figyelni arra, hogy mekkora lesz a növény 10-12 vagy 20 -30 év múlva. A faiskolában megvásárolt, kisméretűnek tűnő növények, idővel olyan nagyok lehetnek, amelyek benövik a kertet, összenőnek, túlzottan árnyékolnak, ránőnek a járdára, benőnek a kerítésbe, megzavarják a parabolaantennák vételét.

A nagyra növő fák megrepesztik a támfalat, a járdát, a kerítést. Végül, de nem utolsó sorban a kilátást (panorámát) is zavarni fogják a nagyra növő növények, és a kertben, utcán lévő kábeleket is veszélyeztetik.

A növények kiválasztásakor ne csak az egyes fajok, formák, színek iránti lelkesedésünk vezéreljen, minket, hanem elsősorban kertünk talajának, földjének adottságai (talaj, föld típus), fekvése (tájolás, napos, meleg, árnyékos, hűvös.
A következőkben a különféle talaj-föld típusoknak megfelelő növényeket gyűjtöttem össze. A növényeket növekedésük (cserjék, évelők, futó-kúszók) és fényigényük szerint csoportosítottam.

A hagymások, az egy és kétnyári virágok nem szerepelnek a válogatásban, mert ezek a különböző talajtípusokhoz és fényviszonyokhoz jól alkalmazkodnak.

Vályog és agyagtalajok növényei

A vályog-agyagtalajokon számtalan növényfajta szépen fejlődik, abban az esetben, ha a talaj vízelvezető képessége megfelelő. Éppen ezért ültetéskor nagy mennyiségű szerves anyagot kell a talajba juttatni. A következő növények jól fejlődnek vályog-agyag talajokon.

Cserjék

Napos
Rózsafélék, Díszribizke, Hóbogyó

Árnyas
Tarka levelű japán babérsom, Szkimmia, Mahónia

Toleráns
Csodamogyoró, Lonc, Mogyoró, fekete törpeberkenye

Évelők

Napos
Medveköröm, Büdöske, Ínfű, Macskatalp

Árnyas
Salamonpecsét, Nadálytő, Kaukázusi nefelejcs, Püspöksüveg

Toleráns
Árnyliliom, Kankalin, Hunyor, Májvirág

Futók
Borostyán, Lilaakác

Homoktalajok növényei

A növények többsége megél, ezen a talajtípuson, ha megfelelő szerves anyagot juttatunk a földbe, hogy víztartó képességét növeljük. A következő növények jól fejlődnek homokos talajokon.

Cserjék

Napos
Üröm, Zanót, Pimpó, Nyári orgona

Árnyas
Sarlós gamandor, Sóskaborbolya, Júlia borbolya

Toleráns
Ezüstfa, Orbáncfű, Madárbirs

Évelők

Napos
Medveköröm, Cickafark, Pázsitviola, Kakukkszegfű

Árnyas
Bőrlevél, Gyöngyikés gyepliliom, Rózsás gólyaorr

Toleráns
Gólyaorr, Kecskerágó, Homoktövis, Zsálya, Tátika

Futók
Lonc, Rózsa, Kanári sarkantyúka

Mészkedvelő növények

A meszes (lúgos) kémhatású talajok könnyen kiszáradnak, mert a víz gyorsan leszivárog a felső rétegükből. Mivel magas a pH-értékük bizonyos tápanyagok hiányoznak a talajból. Ezt sok növény nem tudja megfelelően tolerálni.
A következő növények különösen jól fejlődnek meszes (lúgos) talajokon.

Cserjék

Napos
Illatos tündérfa, Jezsámen, Orgona, Nyári orgona

Árnyas
Meténg, Mahónia

Toleráns
Gyöngyvessző, Aranyvessző, Pálmaliliom

Évelők

Napos
Inkaliliom, Pünkösdirózsa, Nőszirom, Szellőrózsa

Árnyas
Szívvirág, Kankalin, Árnyliliom

Toleráns
Hunyor, Harangláb, Pimpó

Futók
Lonc, Iszalag

Savanyú talajokat kedvelő növények

A legtöbb növény enyhén savanyú talajban érzi jól magát. A savanyú (savas) talajok túl nedvesek, a vízelvezetésüket szerves trágya kijuttatásával javíthatjuk. A következő növények jól fejlődnek savanyú talajokon.

Cserjék

Napos
Zanót, Medveszőlő, Napvirág, Magyal

Árnyas
Magnólia, Havas szépe, Azálea, Fanyarka, Babérhanga

Toleráns
Csodamogyoró, Hanga, Som, Kamélia

Évelők

Napos
Sás, Liliom, Csillagfürt, Liliomfa

Árnyas
Salamonpecsét, Tárnics (encián), Kankalin

Toleráns
Perjeszittyó,Kakukkszegfű

Futók
Trombitafolyondár, Lilaakác