Körülbelül 2010 óta egyre több helyen (közterület, családi kertek, telkek) barnulnak a tuják. A probléma a tuja állapotától függően orvosolható.

Mi okozza a tuja barnulását?

A probléma hátterében, mindig élettani tényezők vannak.

Melyek ezek az élettani tényezők?

Nem megfelelően vannak öntözve a tuják, kevés vizet kapnak. A tuják örökzöld növények, még télen is párologtatnak a pikkelylevélzeten keresztűl. A gyökérzetük sekélyen van, emiatt nem jutnak megfelelő vízmennyiséghez, más mélyen gyökerező növényekhez képest, amelyek gyökere mélyebbre hatolnak. Az alacsony gyökérzet miatt, enyhébb, szárazabb teleken is öntözni kell őket. Nyári forróság, ennek következtében megnövekszik a növények vízigénye. Az élettani tényezőket befolyásolja különféle tápanyaghiányok, amely abból adódik, hogy a tuják a tápanyagokat felveszik a földből. A tápanyagokat rendszeresen, legalább évente kétszer pótolni kell.

Talaj szintén fontos a tuják és más növények egészsége szempontjából, a tuja a savanyú talajban érzi magát jól. Ha lúgos talajba van, vanak ültetve ez is oka lehet a barnulásnak, először azonban sárgul a tuja.

Építmény okozta barnulás: EÍlőfordul, hogy a tuja közelében valamilyen építmény, kemence, kültéri kandalló vagy fém építmény van a közelében, ezek szintén okozhatnak tuja barnulást.

Különféle rovar és gombabetegségek: A legtöbb növénynek vannak betegségei, ezek ellen rendszeresen, várható megjelenésük előtt permetezni kell. A különféle rovar és gombabetegségek pikkelylevél barnulást, ágelhalást okoznak.

 Mikor alakulhat ki gombabetegség?

A gombabetegségek csapadékos időben alakulnak ki, a kialakulást fokozza a tartós, párás körülmények. A gombabetegségek egyes fajai már alacsony (+4 C) hőmérsékleten is aktivak.

Leggyakoribb tuja gomba betegségek

• Tuja barnulás
• Tuja hajtásbarnulás és elhalás
• Pestalotiopsis betegség
• Seripiumos betegség

Mikor alakulhat ki rovar fertőzés?

A rovarok többsége meleg kedvelő, épen ezért az év melegebb időszakában fertőzhetik, támadhatják meg a növényeket, nem csak a tuját. A tuja három legveszedelmesebb kártevője a tuja szú, boróka szú és a boróka tarka díszbogár. Ezek a rovarok behatolnak a tuja törzsébe, amelyek a tuja pusztulását okozzák.

Ezek ellen a rovarok ellen csak preventíven, megelőzés jelleggel, permetezéssel lehet védekezni, a rajzásuk, megjelenésük előtt és fertőzésük időszakában, szintén megelőzés jelleggel.

Egyéb tuja rovar betegségek

• Tujaaknázó ezüstmoly
• Aknázó ezüstmoly
• Tuja fényesbodobács
• Boróka, tuja pajzstetű

Sokan mondják, hogy a tujának a hazai klíma* nem megfelelő, ez igaz. Viszont megfelelő életkörülmények biztosításával, gondozással Magyarországon is meg tudnak élni.

*Sokféle növény van, amelyek más éghajlatról származnak, ennek ellenére nagyon jól megélnek, ha megfelelően gondozzuk őket.

A gomba és rovar betegségek nagymértékben csökkenthetők az őszi tavaszi lemosó permetezéssel.

A tuja betegségeiről részletesen a tuja betegségei, kártevői oldalon tudsz olvasni.

A tápanyagpótlásról a korábbi bejegyzésben tudsz olvasni.

A kórokozók és kártevők mindenhol előfordulhatnak. Fertőzés akkor alakul ki, ha az örökzöldek, fenyők, tuják ellenálló képessége csökken. Az örökzöldek, fenyők, tuják ellenálló képességének csökkenését több tényező okozza: tápanyaghiány, túlzott öntözés, öntözéshiánya, talajszerkezet romlás, időjárási viszonyok (téli fagyok, nyári kánikula, tartós esőzés, párás idő, párás-meleg idő).

Ha megszüntetjük a betegséget okozó tényezőket, azokat, amelyekre hatással lehetünk, akkor a tuja újra egészségesek szépek lesznek. Ha a növények már nagyon le vannak gyengülve, sajnos nem lehet őket megmenteni.

Őszi és tavaszi lemosó permetezéssel jelentősen csökkenthető a kártevők, kórokozók száma! Minél több kertben és közterületen lenne lemosó permetezés, annál kevesebb kártevő és kórokozó lenne!

Tuja betegségei, kártevői

Tuja barnulás

Gazdanövények: Tuják, ciprus, hamisciprus.

Tünet leírása: A fiatalabb hajtások fertőződnek, súlyosabb fertőzés esetén hajtáselhalás. A pikkelylevelek lehullása után, az ágak kopaszok maradnak.

Kórokozó: Gomba okozza.

Hatása a növényre: A fiatal növények elpusztulhatnak. Az idősebb fák esztétikai értéke a kopaszodás miatt csökken.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Permetezés, tápanyag utánpótlás és megfelelő életkörülmények biztosítása.

Tuja hajtásbarnulás és elhalás

Gazdanövények: Tuja, és a ciprus félék.

Tünet leírása: A betegség a hajtásokon és az ágacskákon jelentkezik, amely ágelhalást eredményez. Az elhalt részeken fekete termőtestek figyelhetők meg.

Kórokozó: Mikroszkopikus gomba, amely a kalcium és magnézium hiányos helyeken fordul elő. A korokozó kialakulását a nedves körülmények fokozzák.

Hatása a növényre: A növények esztétikai értékének csökkenése.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Permetezés, tápanyag utánpótlás és megfelelő életkörülmények biztosítása.

Pestalotiopsis betegség

Gazdanövény: Tuja

Tünetei: Az idősebb növények pikkelylevelei sárgulnak, majd barnulnak, végül elszáradnak. Erős fertőzés esetén teljes ágak halnak el.

Kórokozó: Egy gomba faj, amely a pikkelyleveleken figyelhető meg.

Hatása a növényre: Esztétikai értékcsökkenés a sárgulás, barnulás és száradás miatt, ágfelkopaszodás.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Elsősorban preventív jellegű. Megfelelő életkörülmények biztosítása, tápanyag ellátással, megfelelő öntözéssel, permetezéssel. Kialakult fertőzés esetén ág visszavágás épp részig, tápanyagpótlás, megfelelő öntözés biztosítása és permetezés.

Szeiridiumos betegség

Gazdanövény: Tuja, ciprus.

Tünetei: A fertőzés helyén a kéreg enyhén besüppedt, pirosas színű, gyantafolyással.

Kórokozó: Egy gomba faj.

Hatása a növényre: Kéreg deformáció, hajtás száradás, ágelhalás, erős fertőzés esetén teljes növénypusztulás.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Elsősorban megelőzés jelleggel permetezés, megfelelő életkörülmények biztosítása. Fertőzöttség esetén a fertőzött rész eltávolítása, megsemmisítése, permetezés. Mechanikai sérülések megelőzése, megfelelő életkörülmények biztosítása, tápanyagpótlás, öntözés.

Boróka tarka díszbogár

Gazdanövények: Boróka, tuják, ciprus félék, egyéb díszfák.

Tünetei: Röplyukak a növények törzsén, barnuló pikkelylevélzet, elszáradó ágak.

Kártevő: Apró, smaragdzöld színű bogár, fekete foltokkal.

Hatása a növényre: Növénygyengülés, pikkelylevélzet színváltozás, barnulás. Erős fertőzés esetén növénypusztulás.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Főként megelőzéssel permetezés, rajzás (június-július) idején. Megfelelő életkörülmények , biztosístása, tápanyagpótás, öntözés.

Tujaaknázó ezüstmoly

Gazdanövények: Tuják és a ciprus félék.

Tünet leírása: A pikkelylevelek végeinek barnulása.

Kártevő: Apró molylepke. A hernyók a tűlevelekbe fúrják magukat, később a sarjhajtásokban aknáznak.

Hatása a növényre: Esztétikai érték csökkenése. A fertőzött hajtások törése, pusztulása.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Permetezés, tápanyag utánpótlás és megfelelő életkörülmények biztosítása.

Aknázó ezüstmoly

Gazdanövények: Tuja, Boróka és Hamisciprus.

Tünet leírása: A levélpikkelyek a csúcsoktól barnulnak. A hajtások kirágottak, és barnulnak.

Kártevő: Apró lepke hernyója okozza. A hernyók fagypont felett télen is aktívak.

Hatása a növényre: Hajtás elhalás, esztétikai érték csökkenése az elszáradt hajtások miatt.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Permetezés, tápanyag utánpótlás és megfelelő életkörülmények biztosítása.

Tujaszú, borókaszú

Gazdanövények: Tuja, boróka, ciprus

Tünetek: A fertőzés mértékétől függően ágelhalás, teljes fa elhalás. A növény kérgén furat és röpnyílás látható, a kéreg alatt hosszanti járatok. Az imágók a kisebb ágak elágazásánál berágják magukat. A megtámadott gallyak elhervadnak, letöredeznek.

Kártevő:  Barnás-fekete színű bogár (szú).

Hatása a növényre: Az imágók rágása következtében hajtáselhalás. Tömeges fertőzés esetén a fertőzött fa elpusztul.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Legfőképpen megelőzésként inszekticides permetezés a rajzás fő időszakában májustól Június közepéig. Meglévő fertőzés esetén a védelem a fertőzés mértékétől függően hajtások eltávolítása, súlyos fertőzés esetén az egész fa eltávolítása és megsemmisítése. Ha van még egészséges tuja, akkor számukra megfelelő életkörülményeket kell biztosítani.

Tuja fényesbodobács

Gazdanövények: tuja, boróka, ciprus, hamisciprus

Tünetei: A fényes bodobács a gazdanövények hajtásait, terméseit, apró tobozait szívogatja, nyalogatják mind a kifejlett bodobácsok, mind a lárváik

Kártevő: A tujabodobács kifejlett mérete 7-8 mm hosszú, keskeny, barnás színű rovar. A fiatal kikelő lárvák július és november között aktívak.

Hatása a növényre: A tuja, boróka, ciprus, hamisciprus hajtásait, terméseit, apró tobozait szívogatja. Jelentősebb kárt nem okoz.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Elszaporodásuk esetén permetezéssel lehet ellene védekezi. Megelőzésként a kikelésüktől az aktívitás végéig rovarölő permetezéssel lehet védekezni.

Boróka pajzstetű

Gazdanövények: Boróka, tuja, hamisciprus, tiszafák

Tünetei: A levélpikkelyek, hajtások sárgulnak, majd elhalnak.

Kártevő: Apró szívó szájszervű, fehér színű rovar.

Hatása a növényre: Növénygyengülés, a növekedés leáll, súlyos fertőzés esetén a növény elpusztul.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Szisztemikus rovar ölőszerekkel, megelőző jpermetezés.

A fenyőrontó darázs lárvái tavasszal időjárástól függőn (korai melegedés esetén korábban számíthatunk megjelenésükre) kelnek ki és károsítják a hosszú tűlevelű fenyőféléket. Fenyők, amelyeket a fenyőrontó darázs lárvái károsítanak: erdei fenyő, fekete fenyő és fajtái, törpefenyő és fajtái, amelyek a Pinus nemzetség tagjai. A fenyőrontó darázs lárvái a kertekben, parkokban, erdőkben lévő fenyőket egyaránt károsítja.

A kifejlett fenyőrontó darázs néhány mm-es darázsféle, kifejletten a fején fésűre emlékeztető csáp látható. A hím színe fekete, csápja fejlettebb. A nőstény színe barnás, csápja fejletlenebb.

A fenyőrontó darázs lárvái tavasszal április végétől júniusig szoktak megjelenni, károsítani. Korai meleg tavasz esetén korábban is kifejlődhetnek, károsíthatnak.

A kifejlett egyedek nőstény egyedei szeptemberben, októberben a fenyőfákba rakják tojásaikat a következő évi generáció számára. Az őszi és tavaszi lemosópermetezéssel jelentősen csökkenthető a kikelő lárvák száma.

A fenyőrontó darázs úgynevezett álhernyóinak feje feketés, teste szürkés-zöld színű, oldalukon fekete csíkkal díszítettek. Csoportosan élnek, jellegzetes mozgásukról felismerhetők: fejüket gyors mozdulatokkal hátra hajtják, tekergetik, majd ugyanolyan gyorsan felveszik eredeti egyenes testtartásukat. Jellemző, a hernyóra, hogy nem a hajtásvégi, nem is a legfiatalabb leveleket, hanem az előző évben kifejlődött leveleket rágják meg.

Kezdetben a kikelő, apró, fiatal lárvák a bőrszövetet, a levelek felszínét rágják le, ezt a típusú rágást „hámozgatásnak” nevezzük, később a tűleveleket teljes egészben tövig visszarágják. Az ágakon csupán a levél csonkok maradnak meg.

Gyorsan növekednek, mivel csoportosan élnek, nagy egyedszámuk esetén súlyos kárt, úgynevezett tarrágást hagynak maguk után. Néhány nap alatt egyes ágakat képesek leveleiktől megfosztani. A fenyőrontó darázs hernyóinak jelenléte a rágásuk zajáról is felismerhető a fenyők közelében. Különösen jól halható a rágásuk az erdőkben, ahol az ürülékük zöreje is hallható, amikor az előzőévből még megmaradt száraz levélzetre hullanak.

A darázslárvák nyáron bábozódnak, majd nyár végén megjelenő kifejlett 6-10 mm hosszú, valamint 2 pár hártyás szárnnyal rendelkező kifejlett egyedeit láthatjuk.

A hernyók rágásának következtében a fenyők legyengülnek, tápanyagot fanedvet vesztenek. A rágás következtében ki alakúló lombhiányt a fenyők nyár végére pótolni tudják, új tűlevelek hajtanak ki. A rágás miatt a fenyők esztétikai értéke átmenetileg, amíg az új levelek megjelennek jelentésen csökken, a fenyők koronája elvesztik jellegzetes alakjukat. Fiatal, alacsonyabb fenyők esetén a károsodott korona metszéssel alakítható.

Védekezés, megelőzés

A fenyőrontó darázs megjelenése észlelésekor ajánlott a permetezés a további kártétel megelőzés érdekében. Erőteljes fertőzés esetén ismételt permetezésre lehet szükség. A fenyőrontó darázs megjelenése után, a következő években rendszeresen visszatérő kártevő lesz, ezért ajánlott a rendszeres megelőző permetezés. Az őszi és tavaszi lemosópermetezéssel nagymértékben csökkenthető a kikelő lárvák száma.

A fenyő kiszáradás hosszabb folyamat, már 2012-ben láthatóak voltak a jelei, 2023-ban tucatszám száradtak ki fenyők, kb. 2000 óta van nagyobb szárazság, volt olyan év, amikor hónapokig nem volt eső, pl. 2017-ben, 2020-ban.

A fenyők száradását vannak, akik az éghajlat változással magyarázzák. Az éghajlat változás egy természetes jelenség, ami az időjárás ciklikussága miatt történik. Ezt bizonyítja, hogy 2022-ben az ősz és tél csapadékosabb volt, mint korábban, 2023-ban ez még jobban tapasztalható volt ősszel, még több eső volt.  Ezzel együtt a páratartalom is magas volt, 2024 első hétig, amikor tavaszias volt az időjárás.

Elképzelhető, hogy újból csapadékosabb ciklus kezdődött el az időjárásban és több eső lesz. Az eső eloszlása viszont egyenletlen lehet, nyáron kevesebb, tavasszal, ősszel több.

A fenyő száradás oka sajnos egy régi hibás szemlélet oka is, ami szerint a fenyőket nem kell öntözni. Ez hibás szemlélet, ugyanis a fenyők” lakhelye” főként hegyi, párásabb tájak, pl. Alpok, Tátra. Erdély stb.

A fenyők szárazságtűrése elég erőteljes, gondolj a kivágott karácsonyfákra, elég sokáig megtartják a szépségüket, pedig hetekkel korábban kivágják, mint ahogy megvásárolhatóak. A kivágás idején hűvösebb, nyirkosabb, esősebb az időjárás. A tűleveleken keresztül elégendő nedvességhez jutnak a szabadban. Majd a házba kerülve a fűtés hatására melegebb van, alacsonyabb a páratartalom, mint a szabadban, kezdődik el a száradás. Ha a fenyő (karácsonyfa), olyan tartóba kerül, amelybe víz tölthető, később kezd el száradni, még tovább bírja, ha a tűlevélzet spriccelve van vagy a szoba levegője megfelelően párás 40-60%. Ennél magasabb páratartalom még jobb lenne, ez viszont már egészségtelen az emberre nézve.

A természetben, ha szárazság van, főként nyáron hetekig, hónapokig nincs eső, hasonló jelenség tapasztalható, mint télen sok lakásban van, száraz, meleg levegő. Volt, olyan őszt, tél és tavasz is, amikor szinte alig volt csapadék. Viszont van gyökérzete a szabadban, talajban lévő fenyőnek, de nagy melegben ez sem elég. A szabadban a napon, akár 40-45 C lehet, a páratartalom, ennek megfelelően alcsony. Szabadban a nap párologtató hatása is érvényesül, UV sugárzással. Ezek a hatások a fenyőket, fenyőféléket nagyon megviseli.

Fontos tudni a fenyők gyökérzete elég sekélyen van a talajban 40-120 cm mélyen. A fenyő tűlevélzete elég sűrű, ez akadályozza az eső megfelelő eljutását a talajba. A csapadék, eső nagy rész a sűrű tűlevélzeten elfolyik a koronán a korona széléig, ezért csak a gyökérzet vége jut vízhez. Alapos, tartós esőzés esetén jobb a helyzet, több a csapadék, az esőnek nagyobb része jut át a tűlevélzeten, nagyobb részen jut a gyökérzet vízhez, több víz jut a talajba.

Az erős, viharos szél is kedvezőtlen a növények vízellátására, a szélnek szárító hatása van. Ha eső után keletkezik szél, a tűlevélzeten lévő esőt a szél lefújja, felszárítja. Nyáron, melegben erőteljesebben érvényesül a szél szárító hatása, mint hűvösebb évszakokban.

Tartós, évek óta tartó száraz időjárási körülmények hatására a fenyők legyengülnek, asszimilációjuk, növekedésük lelassul, ellenálló képességük csökken. Emiatt könnyen fertőződhetnek meg különféle gombabetegségekkel. A gombák a fenyőben lévő vízzel táplálkoznak, ennek hatására gyengül a vízellátás az edénynyalábokban. Másodlagos fertőzésként megtelepednek a szúbogarak a fenyőn, amelyek a törzsbe fúrják magukat, járatokat fúrnak a kéreg alatt, ami miatt a vízszállítás megsérül, kezdetben lassan, később felgyorsulva a fenyők elszáradnak.

A legyengült fenyőn megtelepedő szúbogár fajok a fakérgen látható szabályos kerek, 1-3 mm-es átmérőjű rop nyilasok, furatok alapján ismerhetők fel. A szúbogarak nagyfejűek, kissé hengeres testük, kitinpáncéllal fedett, néhány mm-es rovarok. Petéiket a kéreg alatt a faszövetbe vájt, kanyargós járatokba helyezik el, itt fejlődnek ki, tavasszal, májusban rajzanak és keresnek újabb legyengült fenyőket és különféle fa fajokat.

A szúbogarak télen is aktívak a fakéreg alatt, lárva és bogár alakban is áttelelnek. Súlyos fertőzésnél az apró lyukak sűrűn, egymástól néhány cm-re vannak, és a fakéreg és tűlevélzet lehullását okozzák

A többszörösen fertőzött (gombák és szúbogarak) legyengült fenyőket végül különféle cincérfajok és díszbogarak is megtámadják. A fenyő törzsében élő cincérfélék, csakúgy, mint a szúbogarak furatokat készítenek a fában, amelyek 3 mm-nél nagyobb kerek lyukak.

A díszbogarak röp nyilasai, furatai a kérgen érdekesen megnyúlt ovális alakúak, az egyik oldalán egyenes, „D” betűhöz hasonlóak.

A rovarokkal megfertőződött fákat megmenteni már nem lehet. Legfontosabb a megelőző védekezés ellenük, megfelelő termőkörülmények biztosítása.

Mit jelent ez?

1. Szárazság idején, még télen rendszeresen öntözni kell őket, hetente legalább 3x-or talajáztatással. A csepegtető öntözés NEM elegendő, csak abban az esetben, ha megfelelő ideig van beállítva, eléggé átáztatja a talajt. A közterületeken, parkokban lévő fenyőket vízszállító, tartályos autóval kell öntözni.
2. Nyáron, tartós melegben lehetőleg a tűlevélzetet is öntözzük, legalább, olyan magasságban amíg fel tudunk érni a vízzel, ezzel a módszerrel a tűlevélzet gyorsan vízhez jut, a légkör párásodik.
3. Megelőzésként permetezni kell a fenyőket rovar és gombaölőszerekkel. A szúbogarakkal fertőzött fenyőket nem érdemes permetezni, mivel a permetszerek nem jutnak el a kéreg alatti mélységben lévő járatokig.
4. Évente 2x-er tavasszal és ősszel szerves tápanyagot kell kiszórni a fenyőnek, méretüknek (magasság-szélesség) megfelelően. A szerves tápanyag biztosítja a megfelelő mikró és makró nyomelemeket, amelyek hatására ellenállóbak lesznek a fenyők az időjárással és kártevőkkel szemben.
5. Három évente ellenőrizni kell a talaj pH értékét, ha magas (lúgos kémhatású), pH értéket csökkentő anyagot kell kiszórni a talajra. Az örökzöldek a savas talajban érzik jól maguknak. Ha a pH érték magasabb, mint 4,5-5, akkor a fenyők ellenállóképessége gyengül, könnyebben száradnak, fertőződnek meg különféle kórokozók, kártevők által.
6. Kerülni kell a fenyők csonkolását, vissza vágását. Ha mindenképpen muszáj, mert ránőtt vagy veszélyeztet valamit, pl. háztetőt, kábelt, stb., akkor a visszavágást hűvösebb, csapadékosabb hónapokban végezzük. Ezután is szórjunk ki szerves tápanyagot a fenyőnek, hogy pótoljuk a levágott résszel elvesztett tápanyagot.

A védettebb, árnyékosabb helyen lévő fenyők helyzete valamivel jobb, de velük is kell törődni.

A témához kapcsolódó bejegyzések:

Fenyő gondozása.

Öntözés

Permetezés

Örökzöldek, fenyők, tuják betegségei és kártevői.

Erről részletesebben a Béke fája írásban olvashatsz.

Származása

Amerika keleti részén (Eastern White Pine) és Kanadában őshonos nagyméretű örökzöld díszfa, amely Európában és Magyarországon is elég elterjedt, kedvelt.

Selyemfenyő leírása, jellemzése

Karcsú, kúpos, eredeti termőhelyén 50 méter magasra megnövő díszfa. Európában, Magyarországon 25-30 m magasságot ér el. Koronája szabályos kúp alakú. Az idősebb példányok oldalágai vízszintesen állnak. Nagy termete miatt szoliternek vagy parkokba való.

A selyemfenyő kérge zöldes sötétszürke, amely sokáig sima marad, az idősebb példányoké mélyen barázdált.

Levélzete finom, selymes tapintású, keskeny, 5–12 cm hosszú tűlevelei ötös csoportokban nőnek. Felületük szürkészöld, belső oldaluk piszkosfehér.

Porzós virágzatai sárgák, a termősek rózsásak.

Virágai nyár elején nyílnak a fiatal az évi hajtásokon. A virágok tobozzá fejlődnek át. A tobozok fiatalon zöldek, később éretten barnák. A tobozok henger alakúak, íveltek, lecsüngő, 3–4 cm szélesek. A tobozok 15 cm-nél hosszabbak is lehetnek. A tobozait dekorációra lehet használni.

Selyemfenyő ültetése

A selyemfenyő örökzöld fa, ezért főként a savas talajban érzi magát a legjobban. Ültetésre a legjobb időszak az ősz, amikor az elültetett selyemfenyő még gyökeresedni tud és az őszi időjárás miatt megfelelő mennyiségű csapadékot kap. Időnként az ősz szárazabb, ilyenkor természetesen locsolni kell. Nem szereti a tűzőnapot, ezért olyan helyre ültessük, amely részben árnyékos is, nyáron napközben.

Talaj igénye

Laza, jó vízáteresztő talajokat kedveli, ezért, ha talaj kötött, cseréljük ki ott, ahová a selyemfenyőt ültetjük vagy keverjünk talajlazító anyagot a földbe, pl. komposztot, tőzeget.

Ültetés lépései

1 .Ültetőgödör elkészítés: Áss, akkora gödröt, amely a földlabda méretének 2-3-szorosa. A gödör alját lazítsd fel, a kiásott földet porítsd, törd össze, ha darabos, hogy finom, porhanyós, laza legyen. A kiásott földbe keverj bele szerves, rostos anyagot, majd szórj ebből a keverékből a gödörbe annyit, amennyi kb. 8-10 cm réteget képez egyenletesen a gödör alján.

2. Ha a talajban valamilyen kártevő található, azt távolítsd el, a földet fertőtlenítsd.

3. A selyemfenyőt vedd ki a konténerből, ha földlabdás selyemfenyőt vettél, akkor távolítsd el a jutazsákot, óvatosan, úgy, hogy a gyökérzet ne sérüljön. Igaz, hogy a jutazsák szerves eredetű és ezért lebomlik, de ehhez idő kell. Ha a jutazsákot a földlabdán hagyod, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a gyökerek növekedését, begyökeresedését akadályozza, ami következtében a selyemfenyő akár el is száradhat. Helyezd a selyemfenyőt a törzsén is látható ültetési mélységig a gödörbe.

4. Igazítsd be a selyemfenyőt, lehetőleg arányosan, középen legyen a gödörbe.

5. Töltsd fel a gödröt a szervestápanyaggal dúsított keverékkel, enyhén tapossuk be a földet, majd öntözzük be. Miután a víz beszivárgott a földbe, az egész gödröt töltsd fel földdel, majd ismét taposd meg óvatosan.

6. Öntözd be a talajt jó alaposan, úgy, hogy iszapos legyen.

7. Szelesebb kertekben üss le karót a selyemfenyő mellé és kösd ehhez.

8. Szórj a selyemfenyő köré a földre, hosszú hatástartamú, lassan lebomló szerves tápanyagot.

9. Szórj ki mulcsot a fenyő köré 6-8 cm vastagon, így csökkentjük a vízveszteséget és a gyomosodást is nagymértékben megelőzzük.

Ültetés után a selyemfenyőt legalább 12 hónapig folyamatosan öntözd, naponta, rendszeresen, mert a selyemfenyő lassan gyökeresedik. Ezután elég ritkábban is öntözni az időjárási körülmények figyelembevételével. Szárazabb őszi, tavaszi, fagymentes téli napokon is öntözzük őket. Nyáron, nagy melegben minden növény vízigénye megnövekszik, a selyemfenyőé is, ebben az időszakban még fontosabb az öntözés.

Selyemfenyő gondozása

Nem sok teendőt igényel. Évszaknak megfelelően öntözd, tavasszal, ősszel ritkábban, nyáron gyakrabban. Szárazabb telek esetén télen is öntözni kell őket, hetente egy-két alkalommal. Ha valamilyen ok (vihar, állat okozta kár) miatt sérül valamelyik hajtása, ága azt távolítsd el.

Tavasszal és ősszel szórj a fa köré hosszúhatástartamú, szerevestápanyagot. A tavasszal kiszórt tápanyagot a selyemfenyő a növekedésre, toboz érésre és a nyári meleg (stressz) elviselésére használja fel. Az ősszel kiszórt tápanyagot pedig ősszel a gyökérzet megerősítésére és tél elviselésére használja a selyemfenyő. Évente a selyemfenyő az ágon beljebb levő leveleit természetes módon lehullajtja, a lehullott tűleveleket szedd össze. Ezt két okból jó megtenni: 1. A talajon maradt levélzet esztétikailag rontja a látványt, 2. A lehullott levélzetet a szél a kertben „szétszórja”, ez ismét esztétikailag nem szép.

Hiány és természetes jelenségek

Sárguló levélzet

A levélzet sárgulását okoz a túlöntözés vagy tápanyaghiány. A selyemfenyő gyors és nagyra nővő fa, ezért sok tápanyagot igényel. A levélsárgulás oka lehet a talaj pH értékének az eltolódása is. A selyemfenyő laza szerkezetű, savas talajban érzi jól magát. A talaj pH értékét 3 évente mérni kell.

A selyemfenyő levélzete finom, selymes, ezért óvni kell a túl sok, erős napfénytől. A túl sok, erős napfény szintén levélsárgulást okozhat.

A sárguló levélzet természetes jelenség is lehet, ennek oka, hogy a selyemfenyő a hajtások végé hoz levélzetet az idősebb ágrészeken lévő levelek, ezért megsárgulnak és megbarnulva lehullanak.

Selyemfenyő betegségei

Gyökérrothadás

Gyökérrothadás oka a túl sok öntözés és a talaj nem megfelelő szellőzése miatt alakulhat ki. Ha a talaj túl tömött vízpangás alakul ki, ami gyökérrothadást okozhat.

Tűlevél hervadás

Tartós, erőteljes vízhiány az oka.

Kéreg gyantásodás

A gyantásodás, egy olyan jelenség, amivel azt fejezik ki a selyemfenyő vagy csonthéjas, hogy valami nem jó. Ez lehet betegség vagy rovarkártátel, de okozhatja magas talaszíntfeltöltés, magas talajvízszint, mechanikai sérülés, erős téli fagy, kéregrepedésbe folyó csapadék megfagyása miatt történő sérülés stb.

Tűkarcgomba

Tűleveleken tavasz végén és nyáron megjelenő tűszúrás szerű barna, vörösesbarna pontok vagy csíkok. A fertőzött levelek idővel lehullanak. Ismételt, erőteljes fertőzés esetén, főként a fiatal selyemfenyők elpusztulhatnak.

Septorioides strobi

A selyemfenyő tűleveleinek a hegye szalmásodig vagy megbarnul. A tűlevelek többi része egészséges, zöld marad.

Betegségek megelőzése, orvoslása

A selyemfenyő a betegség mértékétől függően gyógyítható. A betegség megelőzése érdekében figyelni kell arra, hogy egészséges selyemfenyőt vásároljunk. Ezen felül biztosítani kell neki megfelelő életkörülményeket. Betegség megelőzés érdekében időközönként permetezd a selyemfenyőt és gondoskodj róla megfelelően.

Miért fontos az őszi lemosó permetezés? Két oka van:

1. Az őszi lemosó permetezéssel a vegetációs időszak során felszaporodott, télre elvonuló kórokozók áttelelő formáinak (áttelelő gombaspórák, rovar tojások, stb.) számát tudjuk jelentősen csökkenteni.
2. A kora tavasszal kikelő rovarok lárvái (röpképes állapotukig) a növények nedveit szívogatják, amelyek hatására kéreg sérülések alakulhatnak ki.

Hol telelnek át a rovarok áttelelő alakjai és a kórokozók (gombák)?

Sokféle helyen tudnak áttelelni, pl. növényi részeken, a kéreg repedésekben, lehulló lombozaton, fatörzsön, ágakon, a korán virágzó növények új rügypikkelyeiben.

Mit permetezzünk ősszel?

Minden növényt, beleértve az örökzöldeket is. Az örökzöldek az egyik legjobb rovar áttelelő növények. Miért? Vannak, olyan örökzöldek, amelyeknek, olyan sűrű a lombozatuk, hogy jobb védelmet nyújtanak a rovarok áttelelő alakjainak.

Nem mellékesen, azért is fontos az örökzöldek permetezése ősszel, vannak olyan rovarok és kórokozók, amelyek ősszel veszélyeztetik az örökzöldek egészségét.

Mikor van az ideje az őszi lemosó permetezésnek?

Általánosan elterjedt meggyőződés, hogy az őszi lemosó permetezést, lombhulláskor végezzük. Senki nem tudja garantálni, hogy ebben az időszak megtudjuk oldani a permetezést. Miért? Az őszi időjárás lehet szép egyenletes vagy szeles, csapadékos, nem várt hideg időszak is lehet, amikor a levelek szinte egyik napról a másikra lehullanak.

A lemosó permetezést lombos állapotban is megoldhatjuk. Ilyenkor, olyan permetszereket (kontakt, szisztemikus és lokoszisztemikus) használhatunk, mint a vegetációs időszakban. Ezek a permetszerek lombhulláskor is használhatóak.

Miért?

A felületen ható (kontakt) hatóanyag a növény felületén – tehát annak levelén, szárán, gyümölcsén (mumifikálódott) stb. – fejti ki a hatását, vagyis a növények szöveteibe nem jut be.

A szisztemikus és lokoszisztemikus permetszerek hatóanyagai bejutnak a növények szöveteibe, ezáltal a növényt belülről védik, sőt a szövetek szállítórendszerében továbbhaladva a fiatal hajtásokba is eljutnak. Ezek a permetszerek kiváló hatással vannak a már fejlődésben lévő következő évben, korán virágzó növények rügyeire.

A két említett permetszer forma hatását ismerve látható, hogy miért alkalmasak ősszel is a vegatációs időszakban használt permetszerek.

Természetesen a hagyományosan megszokott lemosó permetszerek is hatékonyak. A hagyományos lemosó permetszereknek NINCS szisztemikius és lokalszisztemikus tulajdonga.

Jó tudni! Ha az őszi lemosó permetezést, hagyományos lemosó permetszerekkel, végezzük el, amikor már a lombozat lehullott, akkor a lombtakaró (lehullott lombozat) alján lévő levélzetre nem jut permetszer, mert a felső réteg takarja. Ezért az alsó réteg levélzetén NEM pusztulnak el a kórokozó gombák spórái.

Ha lehullott már a lombozata a növényeknek, akkor a talajon lévő lombozatot is érdemes lepermetezni, legjobb hatás magasnyomású permetezővel érhető el, amely bele tud fújni a lehullott lombtakaróba, ezáltal az alsó réteget is éri a permetszer.

Hogyan csináljuk a lemosó permetezést?

A növényeket alaposan permetezzük le. A kisebb cserjék belső és külső részét is permetezzük, nagyobb, szélesebb cserjék ágai közé is dugjuk be a permetező szárát.

A nagyobb fákat a törzstől kifelé haladva, végig az ágak mentén permetezzük, körbe, végül a külső részét is permetezzük.

Meddig végezhető el az őszi lemosópermetezés?

A legjobb permetszerek +2 C esetén is hatékonyak. Ha esetleg valamiért elmarad az őszi permetezés a fagy beálltáig semmi probléma, hiszen lehet még újra enyhébb az időjárás. Ilyen időszakban pótolható az elmaradt permetezés.

Mi tehetünk a növények ellenállóképessége növelése érdekében?

Évente 2x-er, tavasszal és ősszel szórjunk ki, hosszú hatástartamú szerves tápanyagot a növényeknek.

Miért fontos ez?

A növényeknek, ugyanúgy, ahogy az emberi szervezetnek szüksége van különféle makró és mikró tápanyagokra. Ha nem jutnak ezekhez hozzá tápanyaghiány lép fel, ami miatt betegségek alakulnak ki.

A tápanyagpótlásról szóló bejegyzésben részletesen tudsz olvasni a tápanyagpótlás szerepéről a növények életében.

Rhododendron betegségei, kártevői:

Lisztharmat: Fehér, lisztszerű bevonat keletkezik a leveleken. A lombhullató és örökzöld rododendronoknál is kialakulhat. A lisztharmat a rhododendron nemzetség azálea fajtáinál is felléphet.

Lisztharmat: Egy gomba faj, amely fekete penészes bevonatot képez a levélzeten és a hajtásokon. Erőteljes fertőzés a rhododendron teljes kiszáradását okozza.

Szürkerothadás: Gomba betegség, amely a virágokon jelenik meg. A gomba szabálytalan foltokat képez, amelyek barna színűek, eleinte kisebbek, később összenőnek. A betegség hatására a virágok elhervadnak.

Levélrozsda: Gombásodás a levelek alsó felén, fonák oldalán. A rozsdásodás a levélzeten összefüggő vagy elkülönülő foltokban jelenik meg, amelyek idővel összeolvadnak, sárgásbarna szín elváltozást okozva. A rozsdásodás hatására a levelek felszíne barnul és feketedik.

Fitoftóra: Egy parazita fonalas gomba, amely gyökérzeten keresztül károsít. A gomba többféle növényt károsíthat. A fertőzés hatására a levelek barnulnak a hajtások és a bimbók feketednek. Végül teljes hajtás elszáradást, növénypusztulást okoz. A beteg növényt meg kell semmisíteni. a használt szerszámokat és a földet fertőtleníteni kell.

Levéltetű: Tavasszal, hajtáskor, az új, fiatal levelek fonák részén jelenhetnek meg. A tetű vírus hordozó, ezért kiemelkedő fontosságú a tetvesedés megelőzése. A vírus fertőzött rhododendron még egy ideig él, de idővel elpusztul. Rhododendron metszés után a metszőollót fertőtlenítsük, mielőtt másik növényt metszünk, az esetleges fertőzés átvitel megelőzése érdekében.

Csipkéspoloska: A levél színe a kártevő szívogatásától elhaló, és levegővel feltelő sejtek miatt zöldes, ezüstös. A levél fonák oldala barna foltokkal szennyezett.

Barázdáshátú vincellérbogár: A Barázdáshátú vincellérbogár lárvája és az imágója (kifejlett bogár) egyaránt károsít. Az barázdáshátú vincellérbogár jelenléte csak a leveleken lévő karéjozott rágásnyomokról ismerhető fel. A bogár nem látható, éjjel aktív, a nappali órákat a gyökérzet közé elbújva tölti! Nem tud repülni, a szárnyfedői összenőtt. A lárva még veszélyesebb, mert a gyökereket rágja.

Levélatka: Apró rovar, amely a levélzetet szívogatja. A károsítás hatására a levelek sárgulnak. Az atka fertőzés meleg, száraz időben alakulhat ki.

Tripsz: Apró, az atkánál kicsit nagyobb 1-2 mm hosszúságú rovar. A rovar a leveleket szívogatja a kártétel hatására a levelek ezüstösen elszíneződnek. A levelek fonák oldalán barnás-fekete foltok láthatók.

Tápanyaghiány

A rhododendron tápanyahiányának diagnosztizálása a levelek vizuális vizsgálata alapján történik. A tápanyaghiány betegségek kialakulását idézi elő. A tápanyag hiány kialakulásának megelőzése érdekében, rendszeresen adjunk a növényeknek megfelelő minőségű és mennyiségű komplex tápanyagot.

Nitrogénhiány: nitrogén hiány első tünetei a növények alsó, idősebb levelein figyelhetők meg.  A nitrogén hiányt a növény növekedésének visszamaradása és kicsi, halványzöld majd sárgászöld levelei jelzik. Végül a levelek elbarnulnak, majd lehullanak. A klorózis fokozatosan a fiatalabb levelekre is átterjed. A növények vegetatív felülete jelentősen csökken és termőképességük, virágzásuk csökken.

Foszforhiány: A foszforhiányos növény levelei sötétzölddé, kékeszölddé válnak. A tünetek később vörös, lilásvörös, barnásvörös színbe mennek át, ami a levél fonák oldalon jobban észrevehető. A levelek elszíneződése fokozatosan a középső és fiatal levelekre is átterjed. Az alsó levelek gyakran elszáradnak, majd lehullanak így a növény felkopaszodik. A foszforhiányos   növények visszamaradnak a fejlődésben, csakúgy, ahogy a gyökérzetük növekedése.

Káliumhiány: A káliumhiány az alsó idősebb leveleken mutatkozik először. A kálium hiányos növények lankadnak, kókadnak, a növény növekedése lelassul. A kálium hiány tünete az alsó idősebb leveleken mutatkozik először. Kálium hiány következtében a levélcsúcs és szélek mentén világosabb vagy sötétebb barna nekrózisok alakulnak ki. A tünetek mindig a levélcsúcstól indulnak ki és a levélszélen körbe haladnak. A kálium hiányos növények szárátmérője vékonyabb. Kálium hiány esetén a fiatalabb levelek kisebbek, rendszerint sötétzöldek látszatra normálisok. A kálium hiány végső fázisában az idősebb levelek hullani kezdenek.

Kálciumhiány: A kalciumhiány a fiatalabb leveleken jelentkezik először: a levelek vége halványzöld színű lesz, majd összecsavarodik a fonák irányába, elhal, majd lehullik. Szélsőséges esetben a növény fejlődése lelassul, rövid szártagok és sötétzöld levelek figyelhetőek meg rajta.

Magnéziumhiány: Magnéziumhiány esetén a klorofil képződése lelassul, ezért a növények levelei az erek között sárgulnak, kivilágosodnak, később barna vagy sötétbarna nekrotikus foltok alakulnak ki. A klorofil képződés hiánya miatt lassul a növények növekedése.  Magnézium hiány miatt károsodott levelek rendszerint igen hamar lehullanak.

Vashiány: A vashiány jellegzetes tünete, hogy a fiatalabb leveleken jelentkezik legintenzívebben a klorózisos tünet, amely a hiány erősödésével átterjed a levél erekre is és fokozatosan az idősebb levelekre is. A klorózisos tüneteket nekrózis követi, amely a levéllemez szélétől indul a fő ér irányába. A klorózis hatására a növények levelei nem fejlődnek megfelelően, a növények növekedése erőteljes klorózis hatására lassul. A vashiány a legnehezebben gyógyítható tápanyaghiányok közé tartozik. Vas hiány a közömbös és lúgos, valamint savanyú talajokon egyaránt előfordul.

Mangánhiány: Mangán hiány esetén pontszerű klorózisok jelennek meg levéllemezen. A klorózis a levélerektől távolabb jelenik meg és inkább a levél egy részét érinti. Klorózis hatására a levéllemez elveszti zöld színét és a kisebb erek között halvány vagy sárgászöld pontszerű nekrózisok alakulnak ki. A mangán hiány először az idősebb leveleken figyelhető meg, majd fiatalabb leveleken is megfigyelhetővé válik.

Bórhiány: A bór hiány tipikus tünetei legelőször mindig a legfiatalabb leveleken jelentkeznek. A levelek aprók maradnak, idővel deformálódnak és a szélük fonák irányba pöndörödik. Súlyos hiány esetén a levelek barnára színeződnek, elszáradnak és lehullanak. Később a tünetek az idősebb leveleken is jelentkeznek. A hajtáscsúcsok elhalnak, a hajtások növekedése leáll. A bórhiányos növény rosszul köt, amiért a virágok lehullanak.

Rézhiány: A rézhiány tipikus tünete a fiatal leveleken figyelhető meg. Réz hiány hatására a levelek fonnyadnak, besodródnak, hasonlóan, ahhoz, amikor nagy szárazságban vízhiány következtében történnek ezek az elváltozások. A bór hiány hatására a fiatalabb levelek elhalhatnak és lehullanak.

Származás

Távolkeleti növény, amelyek a Japán és Kínai császári kertekben előkelő helyet foglalt el. Később az Európai főudvarok és parkok tulajdonosai is ezzel a növénnyel akarták feldobni a megszokott, európai állományt. Véleményem szerint azt gondolták, hogy így nagyobbnak tűnik a hatalmunk, hiszen, a Kínai és Japán császárságot, abban az időben köztudottan nagyra tartották.

Manapság közel ezer fajtája van, amelyek nem csak északon, hanem a déli félteke országaiban, pl. Dél Afrika, Dél Ausztrália, Új Zéland, Brazília is megtalálható.

Leírás

A rhododendron alkalmazkodó képessége kiváló, ezért tudott alkalmazkodni a különféle éghajlatokhoz, és lettek a fajtái nagyon változatosak. Vannak örökzöld és babérlevelű örökzöld fajtái, és vannak lombhullató fajtái. Egyes fajtái 5 méternél is magasabbra nő. Hajtásrendszere szétterülő vagy felálló, gyökérzete sekély.

A havas szépe virágainak illata és színgazdagsága szinte elképzelhetetlen. A virágok színe szinte bármilyen lehet, de legtöbb a fehér, a sárga, a vörös és a bíbor színű. Hazánkban a rhododendron május elejétől június végéig virágzik. Ha csoportosan van telepítve látványával elvarázsolja környezetét, virágzása idején.

Magyarországon éghajlattól függően májustól, július közepéig virágozik.

Mit szimbolizál a rododendron?

Mivel a rododendron a napos, kellőképpen árnyékos területeken őshonos, ezért minden kertbe fényt és meleget tud vinni. A rhododendron szépséget, boldogságot és az energiát is szimbolizálja. Ezen kívül a szeretetet, életerőt, általános pozitivitást, optimizmust, vidámságot, fejlődést, változást, megújulást, békét, egészséget, nyugalmat, harmóniát, kitartást és hosszú életet (100 évig is élhet) szimbolizálja.

Ültetés

Legfontosabb a jól megválasztott hely. Az ültetési hely legyen elég tágas, hogy megfelelőképpen, tudjon fejlődni, növekedni. A ritkás lombos fák vagy tűlevelű fenyők között félárnyékos helyen érzi legjobban magát. A talaj legyen jó víz elvezetésű.

Ültetéskor ássunk neki nagyobb gödröt, mint amilyen a cserepe, így gyorsabban tud nőni, mert puha földben (fellazított) gyorsabban tud gyökeresedni bármilyen növény. A rododendront ültessük 1,5-2 cm-el mélyebbre az ültetőgödör pereménél, mert így új hajtásokat tud hozni. A savanyú kémhatású (4-4,5 pH) talajt kedveli, ezért tőzeget keverjünk a földjébe, és évente 2X-er, tavasszal és ősszel adjunk neki szervestápanyagot. Ültetéskor is szórjunk a növény köré szervestápanyagot. A homokos talajt kedveli. A rhododendron ültetéséhez lehet venni rhododendron földet. Szabadföldi növény, de cserépben is nevelhető, ebben az esetben 3 évente, növekedés szerint át kell ültetni.

Ültetési idő

A rhododendron cserépben kapható, ezért a fagymentes időszakon kívül bármikor ültethető.

Magasság

125-150 cm, szélessége hasonló lesz 10 év múlva, később nagyobb.

Virágzási idő

Májustól július közepéig, enyhébb telek estén már áprilisban.

Fagytűrés

 -20 C

Gondozás

Az elnyílt virágokat le kell törni. Ha visszaszáradt, vagy olyan hajtáscsúcsok vannak a növényen, melyeken a virágok nem nyíltak ki, azokat az egészséges részükig vágjuk vissza. Ha elbarnult hajtásokat találunk, melyeket például gombabetegség támadott meg, tőből metsszük ki őket. A metszés után, alaposan fertőtlenítsük, a metszés során használt metszőollót, így megelőzve, a további vagy másik növény metszésekor kialakulható fertőzéseket. Az idős elöregedett hajtásokat tőből távolítsuk el.

Ha megkapja a szükséges gondoskodást: tápanyag, öntözés, akkor szinte esélye sincs betegségek kialakulásának. Öntözés: szükség szerint, a föld ne száradjon ki, főleg virágzáskor és nagy melegeben igényel több vizet. Öntözéshez lehetőleg tiszta, lágy vizet használjunk.

Szaporítás

A növényt célszerű hajtásról szaporítani, de magról is szaporítható. A félfás csúcshajtásokat tíz-tizenkét centiméter hosszan vágjuk le és gyökereztessük tőzeg és homok keverékébe. Tegyük hűvös, árnyékos helyre a kertünkbe és tartsuk nyirkosan a talajt. A hajtás gyökeresedésére hosszabb időre, néhány hónapra van szükség. Ősszel az új növényeket a fagyoktól védjük meg, fagymentes helyen teleltessük és hagyjuk megerősödni őket. Az új növényeket ősszel ültessük a végleges helyükre.

Az örökzöld cserjék szoliterként közkedvelt növények. Az örökzöld cserjék több fajtája térelválasztónak vagy sövénynek is kiválóan jó. Különösen drót vagy léckerítések mellé ültetve sövényként megfelelő takarást biztosítanak. Télen az örökzöld cserjék a madarak számára remek búvóhely. A madarak gyakran építenek fészket örökzöld növények közé, ami megfelelő védettséget nyújt a frissen kikelt madaraknak.

Ha sövényt szeretnék kialakítani örökzöld cserjékből, akkor ajánlott azonos fajtájúakat és növekedésűeket választani. Az alacsony növekedésű örökzöld cserjék alkalmasak terek elválasztani. A magas fajták kiválóan alkalmasak takarásra, telekrészek elválasztására. A magas növésű örökzöld cserjék zaj és porfogónak is kiválóak.

Milyen cserjéket telepítsünk?

Cserjék telepítése előtt több szempontot kell figyelembe venni: kert elhelyezkedése, tájolása, talajszerkezete. Faiskolákban legfőképpen konténeres vagy földlabdás örökzöldeket vásárolhatunk, amelyeket időjárástól függően kora tavasztól, őszig ültethetünk.

Örökzöld cserjék kiválasztása

Az örökzöld cserjék kiválasztásakor előre kell gondolkodnunk, arra az időre, amikor a növények elérik a teljes magasságukat, kiterjedésüket. Ha, ezt nem vesszük figyelembe, az problémát okozhat. Ilyen probléma az, amikor kerítés mellé ültetve nincs hely a sövény nyírására a kerítés és a sövény között. A kerítésre nőtt sövény, a kerítés élettartamát is jelentősen csökkenti, a megfelelő levegőzés hiánya miatt. A fa kerítések újra festése emiatt nem megoldható, amiért hamarabb kezdenek korhadni. Ugyanez igaz a drótkerítésekre is, a levegőzés hiánya miatt gyorsabban rozsdásodnak.

Örökzöld cserjék kiválasztásakor vegyük figyelembe venni a növények virágzási idejét, válaszunk olyan örökzöld cserjéket, amelyek virágzási ideje különböző. Kiválasztás szempontjából fontos figyelembe venni a növény fény és talajigényét is. Az örökzöld cserjék többsége igen érzékeny a talaj kémhatására. Ültetés után, ha szeretnénk betölteni az átmenetileg szabad teret, akkor ütessünk évelő virágokat, majd ezeket ültessük át a cserjék növekedése alapján.

Megvásárláskor ellenőrizzük a növények egészségi állapotát. Csak egészséges, szép színű, arányos megjelenésű cserjéket vegyünk.

Örökzöld cserjék ültetése

Ültetési időszak

Földlabdás, konténeres örököld cserjéket időjárástól függően február közepétől, márciustól, késő őszig is ültethetők.

Ültetési távolság

Az örökzöld cserjék ültetési távolsága 2-3 méter. Érdemes nagyobb távolságot választani, hogy a gondozásuk (metszés, nyírás, permetezés) ne okozzon problémát. Sövényként telepítve a kisebb ületési távolság a megfelelő.

Ültetés lépései

• Az ültetés lépéseinek betartásával megalapozhatjuk növényünk egészséges fejlődését és jövőjét. Az első lépés a megfelelő ültetőgödör kiásása. A gödör mélysége és szélessége minimum 2-3-szorosa legyen a gyökérzet méretének. A gödör alján lazítsuk meg a talajt. A gödörből kiásott földet forgassuk át néhányszor, hogy minél porhanyósabb legyen a növény közege.
• A kiásott földbe porítás után keverjünk nagy mennyiségű érett szerves tápanyagot.
• Tegyünk egy kis réteget a földkeverőkből vagy jó minőségű komposztból a kiásott gödör aljára, amely nagyon fontos a növény optimális fejlődése szempontjából.
• Következő lépésként földlabdás növény telepítésénél a földlabdát borító jutazsákot óvatosan távolítsuk el a földlabdáról, a könnyebb gyökeresedés érdekében. A földlabdán hagyott jutazsák lebomlásához sok időre van szükség, amíg a cserje nem tud begyökeresedni a talajba. Ezután helyezzük a növényt a gödörbe, úgy, hogy függőlegesen álljon, és arányos távolságban legyen a gödör minden szélétől. Konténeres növény ültetése estén vegyük ki a növényt a konténerből és helyezzük, a gödörbe a feljebb leírt módon. A növény a talaj magasságához képest 2-3 cm mélyebre kerüljön, a talaj felszínétől, a jobb bokrosodás érdekében.
• Töltsük fel a gödröt félig földdel, majd óvatosan tapossuk meg körbe. Ezután alaposan áztassuk meg a földet vízzel. Végül töltsük fel a gödröt, kicsit magasabban, mint a talajszínt, majd újból tapossuk le.
• Következő lépésben szórjunk a növény köré a talajra hosszú hatástartamú szerves tápanyagot, alaposan öntözzük meg, végül szórjunk mulcsot a gyomosodás megelőzése és a víztartó képesség érdekében a növény köré, 6-8 cm vastagon.
• Ültetés után évszaknak és csapadékosságnak megfelelően öntözzük a beültetett cserjéket. Az öntözés gyakorisága a talaj nedvességétől függő. Ügyeljünk arra, hogy sose száradjon ki a talaj, ültetés után. A cserjék gyökeresedési ideje méretüktől függően 24 hónap. Enyhe csapadékhiányos teleken is gondoskodjunk az öntözésükről.

Öntözés

Rendszeres és kiadós öntözést igényelnek a cserjék a begyökerezési folyamat alatt, mely az ültetés utáni első 2 évet jelenti. Az öntözés gyakoriságát az adott évszak és időjárás határozza meg. Késő tavasszal és nyáron többet, ősszel kevesebbet kell öntöznünk. Nyári telepítésnél naponta kell öntöznünk, főként homokos talaj esetén. Nyáron a kánikulai időszakban a locsolás ideje mindig kora reggel vagy késő este legyen. Cserépbe, dézsába ültetett növényeket még sűrűbben kell öntözni, sokkal hamarabb kiszárad a földjük. Csapadékszegény télen, enyhe időben locsoljuk meg a növényeket, mert sokszor a relatív vízhiány miatt kiszáradnak.

Tápanyagpótlás

A kiültetett és az edényes növények is folyamatos tápanyagpótlást igényelnek ahhoz, hogy életerősek legyenek és megfelelően növekedjenek, virágozzanak. Ezen folyamatok során sok tápanyagot használnak el a növények. A leghatékonyabban úgy oldható meg a tápanyagpótlás, hogy évente kétszer tavasszal és ősszel, hosszú hatástartamú szerves tápanyagot szórunk ki a növényeknek. A tavasszal kiszórt tápanyagot a növények a növekedésükhöz, virágképzésükhöz, majd bogyók növesztésére használják fel. Ezen kívül a tápanyagpótlás ellenállóbá teszi a növényeket az időjárási körülményekkel és a korokozókkal és kártevőkkel szemben. Az ősszel kiszórt szerves tápanyag hozzájárul ahhoz, hogy a növények vegetációs időben felhasznált tápanyagaikat pótolja, és ez által, ellenállóbbakká váljanak a szélsőséges őszi és téli időjárással szemben.

Új ültetésű cserjék védelme télen

Ősszel telepített fiatal növények tövét falombbal, szalmával, komposzttal takarhatjuk, így nehezebben fagy át a talaj és nem szárad ki. Cserepes, edényes cserjék legegyszerűbb teleltetési módja, ha lesüllyesztjük a talajba, amely védelmet nyújt erőteljes fagyok ellen, ami gyökér elfagyást okozhat.

 Nyírás, metszés

Az örökzöld cserjék metszését, nyírását virágzás után végezzük. A metszés, nyírás legkésőbbi időpontja szeptember közepe, annak érdekében, hogy a jövő évi virágzás megfelelő legyen. Ha ennél későbbi időpontban metsszük, nyírjuk, az örökzöld cserjéket az hátrányosan befolyásolja a jövő évi virágzást. A nagy levelű örökzöld cserjékből álló sövények alakítását, formálását metsző ollóval kell megoldani, mert a sövényíró nyíráskor a leveleket kettévégja, ami elég csúnya látványt nyújtana.

Leander jellemzői, tulajdonságai

Fás szárú örökzöld cserje, ami 3 méter magasságot is eléri. Levelei bőrszerű, kemény sötétzöld sima felületű. Virágzata szerint szimpla vagy dupla virágú lehet, amelyek az ágak végén nyílnak. A virágzat színe fehér, sárga, rózsaszínű vagy bordó. Virágzási ideje időjárástól függően május és október között van.

Fénykedvelő növény, a forró napsütést és a vizet nagyon szereti. A talaj iránt nem túl igényes, de inkább a kissé lúgos, meszes kémhatású talajokban érzi magát legjobban. Fagyérzékeny növény.

A növényben található oleandrin nevű vegyületet megfelelő mennyiségben fejfájás, rosszullét ellen használják a gyógyászatban. A leander minden részében megtalálható az oleandrin vegyület, nagy koncentrációban, ami viszont az emberi szervezetbe kerülve mérgezést, nagyobb dózisban halált okoz.

Leander gondozása

Fénykedvelő növény, a hőséget nagyon jól tűri, egyenesen szereti, ezért ilyen helyre helyezzük. Télen megfelelően védett, fagypont feletti, nem túl napfényes, enyhén nedves helyre kell tenni.

Tavasszal, időjárástól függően, amikor a hőmérséklet már megfelelő a leander számára +10 °C körüli, éjszaka is fagymentes, kitehetjük a kertbe a növényt. Ha nap közben a hőmérséklet várhatóan magasabbra emelkedik +20 °C körüli, akkor inkább először fél árnyékos helyre tegyük, hogy hozzászokjon a napsütéshez. Ellenkező eseteben, ha kiraknánk, a növényt közvetlenül napra, akkor a leveleit megégetheti az erősebb napfény. Néhány hét (2-3) múlva már végleges helyére tehetjük.

Véglegesen, lehetőleg olyan helyre tegyük, amely megfelelően napos, reggeltől estig. A leander különösen jól érzi magát napsütötte fal mellett, ahol a fala verődő napfény, meleg formájában visszaverődik.

Átültetés

A leander elég nagyra nő és szép nagy gyökeret is növeszt érdemes körülbelül ugyanolyan magas és széles cserépbe ültetni, nehogy felboruljon. Különösen viharos szél esetén könnyen fel tud borulni a leander, ha nem megfelelő a cserép mérete. A legjobb megoldás nagy cserép esetén is, ha a leandert ki tudjuk kötni. Átültetéshez válaszunk megfelelő méretű műanyag cserepet, amelynek az alján víz kifolyó nyílás, ha nincs, akkor fúrjuk rá lyukakat. A műanyag cserép előnye, hogy könnyű mozgatni átrakáskor vagy téli helyre bevitelkor.

A leandert növekedése mértékében ajánlott átültetni. Az átültetése, amíg kicsi egyszerű, ha nagy, akkor már körülményesebb. Ilyen estben a leander által „elhasznált” földet úgy tudjuk megújítani, hogy tápanyagot szórunk a földjére. A talajba mosódó tápanyag már kellően biztosítja azokat a tápanyagokat a leander számára, ami a kimerült földben már nincsenek meg. Időnként ajánlott a talaj felszínét vékony rétegben lekaparni és helyére komposztot tölteni.

A leandert lehetőleg tavasszal ültessük át, miután kihozzuk a téli tárolójából. Ilyenkor a növekedése a friss föld és a tágasabb cserép hatására látványosabb. A leander a jó víz elvezetésű, laza talajt szereti, amely semleges vagy kissé lúgos kémhatású. Vegetációs időszakban, amennyiben a rendszeres öntözés hatására kimosódna a föld, a gyökérzet felső részén, akkor ezt töltsük fel. Ezt a feltöltést teleltetés előtt is végezzük el.

Ha már akkorára nőtt a leander, hogy már nem szeretnénk nagyobb cserépbe ültetni vagy nem szeretnénk, hogy nagyobbra nőjön, akkor vágjuk vissza tavasszal a leandert a kétharmadára és a gyökereket is vágjuk vissza arányosan ezzel. Ezt a műveletet a föld száraz állapotban végezzük el, tavasszal, amikor kivisszük a növényt a szabadba. A gyökér visszavágáshoz vegyük ki a leandert a cserépből, majd fektessük le, úgy, hogy az ágait valamilyen állványra fektetjük, hogy ne sérüljenek. Ha csak a földre fektetjük, a leander ágai gyökér visszavágás közben könnyen sérülhetnek.

Feltámasztás után, késsel vagy egy fűrésszel vágjuk le körbe a „földlabdát”, alul, felül, oldalról, akár 10-15 cm vastagon. Ezután, az új cserepet töltsük fel addig földdel, hogy a leander beültetés után az eredeti ültetési magasságba kerüljön, ami a törzsen jól látható. A leander beállítása után töltsük fel az egész cserepet földdel, úgy, hogy a föld szintje a cserép pereme alá érjen, 2-3 cm-rel.

Metszés

Ha azt szeretnénk, hogy a leanderünk minél dúsabb legyen, akkor tavasszal rendszeresen metsszük vissza az ágait a kétharmadára, a növény eredeti formájával arányosan. A metszés hatására a leander szépen fog bokrosodni és bőségesen fog virágozni. Metszéskor ügyeljünk arra, hogy csakis rügyre metszünk, körülbelül 0,5 cm magasan a rügytől. Ősszel semmiféleképpen ne metsszük vissza a leandert, mert a tároló helyén késő télen, kora tavasszal a napfény hatására gyenge, megnyúlt hajtásokat növeszthet.

Vegetációs időszakban az elnyílt virágokat vágjuk vissza, annak érdekében, hogy új virágzást elősegítsük. Ha az elnyílt virágokat nem vágjuk le, akkor hosszúkás magházakat fejleszt a leander.

Az elnyílt virágzat utolsó metszése lehetőleg augusztus elején legyen, hogy őszre még kifejlődhessenek a virágok. Ha később metsszük le az lenyírt virágokat, akkor már csak virág kezdemények nőnek csak, amelyek nagy rész nem fejlődik ki, télen ezek a kezdemények csak elpusztulnak, a teletető helyen, a megfelelő napfény és meleg hiányában.

Öntözés

A leander rendkívül víz igényes növény, tavasszal és ősszel is, főleg száraz meleg időszakban alaposan öntözzük meg őket. Nyáron, kánikulai melegben, egy 10-12 töves, cseréppel együtt 2-2,5 méter magas növény víz igénye 30-40 liter, fal mellett, aminek egy része nap közben elpárolog. Éppen ezért nyáron, kánikula estén naponta kétszer is öntözni kell.

Tavasszal, ősszel a leandert reggel öntözzük, nyáron, kánikulában kétszer, kora reggel és lehetőleg késő este, amikor már kissé hűvösebb a levegő. Felülről öntözzük a leandert, addig, amíg a víz megjelenik az alátétben, úgy, hogy az öntözővíz ne mossa el a gyökereken lévő földet. Miután az alátétben megjelent a víz töltsük fel a cserép alátétet teljesen. Ennek az öntözésnek az az előnye, hogy így elkerülhetjük a tápanyag kimosódását és kifolyását, amit a túlzott fenti öntözés okozhat. Öntözéshez lehetőleg langyosabb vizet használjunk, mert a túlzottan hideg víz használata miatt a leander alsó levelei könnyen megsárgulhatnak és lehullhatnak.

A téli időszakban, teleltetéskor, éppen csak annyi vizet adjunk a leandernek, hogy a földje ki ne száradjon.

Tápanyagpótlás

A leander kimondottan tápanyag igénye magas. Tavasszal, miután a téli helyéről kivittük a szabadba szórjunk a földjére egyenletesen hosszú hatástartamú szerves tápanyagot, amely minden makró és nyomelemet tartalmaz, majd alaposan öntözzük, úgy hogy az öntözővíz nem mossa el a tápanyagot.

A megfelelő mennyiségű tápanyagot a leander a növekedéshez és virág képzéséhez használja fel. A tápanyag, ezen kívül a növény ellenállóképességét is fokozza, amely következtében a leander ellenállóbbá válik a betegségekkel szemben.

Elvirágzás után a tápanyagot újból érdemes pótolni, annak érdekében, hogy minél előbb, újból bőségesen és szépen virágozzon a leander.

Ha tavasszal át akarjuk ültetni a leandert, akkor az ültetőföldbe is keverjünk tápanyagot, majd az átültetés után szórjunk a föld felszínére is tápanyagot.

Az utolsó virágzás után, télre már ne adjunk tápanyagot a leandernek.

Leander problémák

Tél folyamán, túlöntözés miatt gyökérgombásodás alakulhat ki.

Hidegvíztől a levelek sárgulnak.

Tápanyag hiány miatt, szintén sárgulhatnak a levelek.

Permetezés

A leandernek, csak úgy, mint a növények többségét kártevők és kórokozók fertőzhetik meg. Ezek ellen permetezni tudunk. A leghatásosabb védekezés a megelőző (preventív) permetezés. A fertőzött, beteg leander gyógyítható.

Leander betegségei, kártevői

Pajzstetű

A pajzstetű a vegetációs időszakban és teleltetéskor is meg fertőzheti a leandert. A pajzstetű a leander leveleinek az alsó részén helyezkedik el. Súlyos pajzstetű fertőzés esetén a levelek, vagy akár a teljes növény is elpusztulhat.

A pajzstetű tevékenysége során, a kiválasztott váladékában korompenész fertőzés alakulhat ki.

Levéltetű

A fiatal hajtásokat fertőzheti meg. A tetű színe sárga vagy fekete.

Takácsatka

Pók szabású, apró rovar, ami fehér apró foltjairól ismerhető fel a levélzeten.

Üvegházi molytetű

Az üvegházi molytetű nem okoz különösebb problémát, elszaporodása kellemetlen, mert elcsúfítja a leandert. A röpködő egyedek könnyen a szemünkbe kerülhet, ami elég kellemetlen tud lenni.

Leander rák

Egy baktérium okozza a betegséget, amely sebek által jut a növénybe. Csak megfelelő gondozással, és megelőző permetezéssel védekezhetünk ellene. A leveleken sárgás szélű, kerek, kidudorodás formájában figyelhető meg. Erőteljes fertőzés hatására a leander torz virágokat és mag hüvelyeket fejleszt, és kéregpattogást okoz.

Teleltetés

A leander elég jól tűri a hideget. Időjárástól függően, az első tartósabb fagyok előtt, 2-6 fokos hőmérséklet esetén vigyük a teleltető helyére. Ősszel időjárástól függően lehet egy hirtelen lehűlés, ami átmeneti, ilyenkor tegyük védettebb helyre a leandert, főként, ha kőfal mellet vagy nyitott helyen van. Jó megoldás az is, ha valamilyen vékony textilvédő anyagot terítünk rá éjszakára, ha fagypont körüli idő várható. A textil védőanyagot megfelelően rögzítsük a leanderre, hogyha éjszaka szél támadna, ne tudja lefújni a növényről.

Téli teleltetésre olyan helység a legmegfelelőbb, ami nem túl napfényes, enyhén nedves. Az ideális hőmérséklet 5 °C körüli. Ha ennél csak melegebb (10-15 °C) helyre tudjuk tenni az is megfelelő, ez esetben viszont könnyen kialakulhat pajzstetűfertőzés. Ha melegebb helyen teleltetjük a leandert, akkor gondoskodjunk a föld szárazságától függően, az öntözéséről. A teletető helyén ne öntözzük túl a leandert, hanem csak nedvesítsük meg a föld felszínét. Időnként szellőztessük a helységet, ahol teleltetjük a leandert. Ha garázsban teleltejük a leandert és csak a garázskapun át tudjuk megoldani a szellőztetést, akkor ügyeljünk arra, hogy tartós erős fagy esetén a beáramló levegő miatt ne károsodjon a leander. Ilyenkor csak rövid ideig szellőztessünk!

Szaporítás

Magról vagy félfás hajtásból lehet. Legjobban, legeredményesebb félfás hajtásról lehet szaporítani a leandert. A szaporítás legmegfelelőbb időpontja a kora tavasz, amikor a növény egy kissé már megerősödött, a téli teleltetés után. Ha tavasszal nincs időnk szaporítani a leandert, akkor még nyár is meg tudjuk ezt oldani, legkésőbb nyár közepéig.

Szaporításhoz vágjunk le néhány darab, félfáság véget, amely éppen hajt, körülbelül 10-15 cm hosszan az ág végtől. Tegyünk egy nagy üvegbe vizet. A levágott ágak alsó leveleit vágjuk le, majd tegyük vízbe be a vízbe úgy, hogy a víz szintje a legalsó hármas levél csoportot ne érje. Az üveget tegyük megfelelően napos, nyáron fél árnyékos helyre. A vizet időnként a fogyás mértékének megfelelően töltsük utána, majd néhány (5-6) naponta cseréljük, a poshadás elkerülése érdekében.

A levágott ágak gondozástól függően 4-6 hét alatt dús, fejlett gyökeret növesztenek, amelyeket már földbe ültethetünk. Ültetéskor az üvegből kivéve az ágakat óvatosan távolítsuk el egymástól úgy, hogy a gyökérzetük lehetőleg ne sérüljenek. A gyökeresedett hajtásokat kedvünk szerint csoportba vagy külön-külön ültethetjük. A csoportos ültetésből bokros leanderünk lesz. A külön-külön ültetett gyökeres hajtásokból szoliter fácskát tudunk nevelni. Az új ültetésű leandereket tegyük napos, de védett helyre úgy, hogy erős napsütés hatására ne égjenek meg a levelei. Idővel, néhány (5-6) hét múlva már tűző napra is kitehetjük őket.

A témához kapcsolódó hasznos olvasni való, ahol képek is vannak a betegségek, kártevők felisemrésére.

Díszfák és dísznövények betegségei és kártevői (Leander betegségei és kártevői rész)

]]>