Körülbelül 2010 óta egyre több helyen (közterület, családi kertek, telkek) barnulnak a tuják. A probléma a tuja állapotától függően orvosolható.

Mi okozza a tuja barnulását?

A probléma hátterében, mindig élettani tényezők vannak.

Melyek ezek az élettani tényezők?

Nem megfelelően vannak öntözve a tuják, kevés vizet kapnak. A tuják örökzöld növények, még télen is párologtatnak a pikkelylevélzeten keresztűl. A gyökérzetük sekélyen van, emiatt nem jutnak megfelelő vízmennyiséghez, más mélyen gyökerező növényekhez képest, amelyek gyökere mélyebbre hatolnak. Az alacsony gyökérzet miatt, enyhébb, szárazabb teleken is öntözni kell őket. Nyári forróság, ennek következtében megnövekszik a növények vízigénye. Az élettani tényezőket befolyásolja különféle tápanyaghiányok, amely abból adódik, hogy a tuják a tápanyagokat felveszik a földből. A tápanyagokat rendszeresen, legalább évente kétszer pótolni kell.

Talaj szintén fontos a tuják és más növények egészsége szempontjából, a tuja a savanyú talajban érzi magát jól. Ha lúgos talajba van, vanak ültetve ez is oka lehet a barnulásnak, először azonban sárgul a tuja.

Építmény okozta barnulás: EÍlőfordul, hogy a tuja közelében valamilyen építmény, kemence, kültéri kandalló vagy fém építmény van a közelében, ezek szintén okozhatnak tuja barnulást.

Különféle rovar és gombabetegségek: A legtöbb növénynek vannak betegségei, ezek ellen rendszeresen, várható megjelenésük előtt permetezni kell. A különféle rovar és gombabetegségek pikkelylevél barnulást, ágelhalást okoznak.

 Mikor alakulhat ki gombabetegség?

A gombabetegségek csapadékos időben alakulnak ki, a kialakulást fokozza a tartós, párás körülmények. A gombabetegségek egyes fajai már alacsony (+4 C) hőmérsékleten is aktivak.

Leggyakoribb tuja gomba betegségek

• Tuja barnulás
• Tuja hajtásbarnulás és elhalás
• Pestalotiopsis betegség
• Seripiumos betegség

Mikor alakulhat ki rovar fertőzés?

A rovarok többsége meleg kedvelő, épen ezért az év melegebb időszakában fertőzhetik, támadhatják meg a növényeket, nem csak a tuját. A tuja három legveszedelmesebb kártevője a tuja szú, boróka szú és a boróka tarka díszbogár. Ezek a rovarok behatolnak a tuja törzsébe, amelyek a tuja pusztulását okozzák.

Ezek ellen a rovarok ellen csak preventíven, megelőzés jelleggel, permetezéssel lehet védekezni, a rajzásuk, megjelenésük előtt és fertőzésük időszakában, szintén megelőzés jelleggel.

Egyéb tuja rovar betegségek

• Tujaaknázó ezüstmoly
• Aknázó ezüstmoly
• Tuja fényesbodobács
• Boróka, tuja pajzstetű

Sokan mondják, hogy a tujának a hazai klíma* nem megfelelő, ez igaz. Viszont megfelelő életkörülmények biztosításával, gondozással Magyarországon is meg tudnak élni.

*Sokféle növény van, amelyek más éghajlatról származnak, ennek ellenére nagyon jól megélnek, ha megfelelően gondozzuk őket.

A gomba és rovar betegségek nagymértékben csökkenthetők az őszi tavaszi lemosó permetezéssel.

A tuja betegségeiről részletesen a tuja betegségei, kártevői oldalon tudsz olvasni.

A tápanyagpótlásról a korábbi bejegyzésben tudsz olvasni.

Fügerozsda

A füge legyakoribb betegsége. A rozsda betegség nem füge specifikus, hanem számos növény kórokozója.

Tünetei, hatása a fügére: A fügén először apró sárga foltok jelennek meg, főként a felső leveleken, később ezek a foltok barnás narancssárgára színűek lesznek és szögletessé válnak. A szögletes foltok egybe olvadnak és barnás sáv alakul ki a levélszélén. A levelek elkezdenek becsavarodni az erek felé, majd száradni kezdenek, ennek következtében a felületük zsugorodik.

A csökkenő levél felület hatására a fotoszintézis csökken. A levelek száradni kezdenek, súlyos fertőzés esetén a fa fokozatosan elveszíti a teljes lombozatát. Gyümölcsön egyelőre nem írtak le kártételt. A fertőzési forrás a területen maradt növényi maradványok. A fertőzés már korán, teljes lombkialakulás után megkezdődhet, jelentős fertőzés csak meleg nedves körülmények között alakulhat ki. Magas páratartalom esetén a fertőzés kialakulásának esélye fokozódik. Ideális időjárási körülmények a rozsda megjelenésére a 20-24 C hőmérséklet, 80%-os páratartalom mellett.

Forró, száraz időjárás esetén a rozsda fertőzés nem alakul ki rendszeres öntözés hatására, azonban igen. A fertőzés kialakulásának az esélyét fokozza, ha levelek rendszeresen öntözve vannak.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Legjobb a betegségmegelőzésére való törekvés. A fertőzött lehullott levelek összeszedése. A fertőzött füge permetezése. Levegős lombkorona kialakítása. Megfelelő termőhely biztosítása: napos helyre kell ültetni a fügét, a talaj legyen laza szükség esetén alakítani kell a koronát, öntözni a füge körüli talaj kell, áztatva, két öntözés között hagyni kell, hogy a talaj kissé kiszáradjon. Rendszeres évi 2X-er tápanyagpótlás.

Füge cerkospórás levélfoltosság 

Elég gyakori levélbetegség a cerkospórás levélfoltosság. A betegség többfajta növény levelén kialakulhat, erőteljes fertőzöttség esetén teljes lombvesztést okozhat.

Tünetei, hatása a fügére: A levélen jelentkező foltok kb. 4-6 mm nagyságúak, szabálytalan alakúak. A foltok közepe világos és határozott, sötétebb színű szegéllyel rendelkeznek. Erős fertőzés fellépésekor a levél nagy felülete elhal, a levelek lehullanak. A korai lombhullás a bokor korai felkopaszodásához vezethet, ami legyengíti a bokrokat, hátráltatja a hajtások, vesszők növekedését, beérését. Így közvetve csökkenti a következő évek termését.

Megfelelő időjárási körülmények 20 C felett és magas, 80%-ék feletti párartartalom esetén alakul ki és gyorsan terjed. Ez a fajta időjárás kedvez a spórák megtelepedésének, csírázásának a levélzeten. Száraz időszakban terjedésük leáll, csupán enyhe tüneteket tapasztalhatunk.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Legjobb a betegségmegelőzésére való törekvés. A fertőzött lehullott levelek összeszedése. A fertőzött füge permetezése. Levegős lombkorona kialakítása. Megfelelő termőhely biztosítása: napos helyre kell ültetni a fügét, a talaj legyen laza szükség esetén alakítani kell a koronát, öntözni a füge körüli talaj kell, áztatva, két öntözés között hagyni kell, hogy a talaj kissé kiszáradjon. Rendszeres évi 2X-er tápanyagpótlás.

Füge antraknózis

Az antraknózis többféle növényen kialakuló gombabetegség. A betegség károsítja füge leveleit, termését és a szárát.

Tünetei, hatása a fügére: Az antraknózist okozó gomba a füge gyümölcsét és a lombozatát egyaránt megtámadja. A fertőzött gyümölcsökre a lágy rothadás és a gyümölcs korai lehullása jellemző. Az éretlen gyümölcsök kiszáradnak, és a fán maradhatnak. A fertőzés kis, beesett, elszíneződött területet eredményez. A területek a kor előrehaladtával megnagyobbodnak, és rózsaszínű spóratömeggel borítják be őket.

A fügefa levelein apró, kör alakú foltokat formájában jelenik meg az antraknózis, amelyeknek sötétbarna a szegélye. A foltok idővel elterjednek és egymásba olvadnak, egyre nagyobbak lesznek, végül a levelek elszáradnak és lehullanak.

A fertőzés kialakulását segíti a csapadékos, párás időjárási körülmények.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Legjobb a betegségmegelőzésre való törekvés. A fertőzött terméseket, leveleket el kell távolítani. A lehullott terméseket és leveleket össze kell szedni A fertőzött füge permetezése. Levegős lombkorona kialakítása. Megfelelő termőhely biztosítása: napos helyre kell ültetni a fügét, a talaj legyen laza szükség esetén alakítani kell a koronát, öntözni a füge körüli talaj kell, áztatva, két öntözés között hagyni kell, hogy a talaj kissé kiszáradjon. Rendszeres évi 2X-er tápanyagpótlás. Termés tárolása esetén, olyan helyen kell tartani a fügét, amely helység hőmérséklete 0-5 C közötti, 40-50 % páratartalmú.

Füge alternáriás rothadás

Gyakori, jellegzetes betegség, amely többfajta gyümölcsön jelenhet meg.

Tünetei, hatása a fügére: A betegség a termések felületén apró olíva zöld színű foltokban jelenik meg. Szintén jellegzetes tünet a terméseken megjelenő enyhén besüllyedő sárgás-zöld foltok. A foltoknál a termések rothadni kezd a foltok vizenyőssé változnak. A rothadó foltokon a fertőzés előrehaladtával megjelenik a gomba mitospórája.

A fertőzés 22-28 C hőmérsékleten, 50% páratartalom felett jelenhet meg. Az alternária a leszüretelés után is megjelenhet a termésen, ennek oka, hogy már szüret előtt nem sokkal vagy szüret alatt is fertőződhet a termés, illetve a tárolási körülmények nem megfelelőek.

A betegség fő forrása a fertőzött növényi maradványok, ezeken telelnek át a spórák és megfelelő időjárási körülmények hatására fertőzik újra a fügét.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Legjobb a betegségmegelőzésére való törekvés. A fertőzött lehullott termések leszedése, a lehullott termések összeszedése. A fertőzött füge permetezése. A terméseket időben kell leszedni, kerülni kell a túlérést. Levegős lombkorona kialakítása. Megfelelő termőhely biztosítása: napos helyre kell ültetni a fügét, a talaj legyen laza szükség esetén alakítani kell a koronát, öntözni a füge körüli talaj kell, áztatva, két öntözés között hagyni kell, hogy a talaj kissé kiszáradjon. Rendszeres évi 2X-er tápanyagpótlás. Termés tárolása esetén, olyan helyen kell tartani a fügét, amely helység hőmérséklete 0-5 C közötti, 40-50 % páratartalmú.

Füge mozaik vírus

A füge mozaik vírus egy régóta ismert füge betegség, az egész világon elterjedt.

Tünetei, hatása a fügére: A betegség következtében a levélen jól látható nagy sárga, gyűrűs, úgynevezett mozaik foltok alakulnak ki. A levelek a normálisnál kisebbek, deformáltak lesznek. A levelek alakja tölgyfalevél formájúra válnak. A foltok idővel a teljes levélfelületre kiterjednek, majd barna színűvé válnak, beszáradnak, majd a levél lehullik. A kórokozó mind a levélen, mind pedig a gyümölcsön megjelenik. A fertőzött gyümölcsök a vírus hatására deformálódnak, aprók lesznek végül lehullanak. A vírus hatására a termés mennyisége csökken. Idővel a füge termésképtelen lesz.

A füge mozaik vírus oltással (fertőzött vágóeszközzel, a fertőzött füge nedve rákerül az eszközre) kerül a növénybe, fertőzött növény szaporításával, dugványozáskor vagy szívó, rágó kártevők által.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: A vírusbetegség ellen csak a fertőzés megelőzésével lehet védekezni. Vírusmentes fügét kell venni. A meglévő fügét rendszeresen permetezni kell.

Füge kártevői

Amerikai lepkekabóca

Amerikából behurcolt több tápnövényű szívó kártevő.

Leírása, hatása a fügére. A kifejlett egyed 7-8 mm nagyságú. A rovar testét és szárnyát vékony viaszréteg fedi, színe szürke. Magyarországon egy nemzedéke van, tojásai telelnek át. A tojások májustól júniusig kelnek ki, ezután kezdenek károsítani, amely augusztusig a tojásrakásig tart.

Az amerikai lepkekabóca a füge vagy más növény levelének a fonák oldalán szívogatnak. A lepkekabóca felismerhető a levelek hátoldalán látható fehér színű viaszbevonatról is, ebben vannak a tojásai.

Védekezés, megelőzés: Legfontosabb a megelőzés permetezéssel május végétől, június elejétől, amikor kikelnek. Meglévő fertőzés estén, szintén permetezni kell.

Füge levélmoly 

A füge levélmoly a lepkék és a levélmoly félék családjába tartozik. Magyarországon 1955-ben írták le, de sokiáig nem okozott különösebb gondot, nem szaporodott el. 2014 óta viszont egyre gyakoribb a megjelenése.

Leírása, hatása a fügére: A kártevő apró méretű, csupán 15-20 mm-es szárnyfesztávolsággal rendelkezik. Az elülső szárnyak vörösesbarna színűek, míg a hátsó szárnyak sötétbarnák. A hernyója zöld színű, rajta fekete szemölcsökkel, mérete maximum 20 mm nagyságú. A bábja hosszú, barnás színű és a szövedékébe van beburkolva.

Magyarországon és környékén évente 2 nemzedéke fejlődik ki. A kifejlett lepke telel jól védett helyeken. Az áttelelt lepkék rajzása kora tavasszal indul meg. a füge virágain táplálkoznak, majd megkezdődik az áttelelő nemzedék tojásrakása. A tojásokat a levélfelszínre helyezik, csomókban.

A második nemzedék július végétől októberig rajzik és táplálkozik. A kikelt hernyók, amikor elérték a végső fejlettségi stádiumukat, összesodorják a leveleket és ennek a védelmében bábozódnak. Kártételét is könnyű felismerni, a megrágott levelek és összesodort alapján.

A leveleken lévő fekete szemcsés ürülékről is felismerhetőek. A levelek rágása következtében csökken a levélzet asszimilációs felülete. A füge esztétikai értéke a levelek rágása miatt csökken.

Védekezés, megelőzés: A fertőzött fügék permetezése. Megelőzés érdekében is permetezni kell.

Miért fontos az őszi lemosó permetezés? Két oka van:

1. Az őszi lemosó permetezéssel a vegetációs időszak során felszaporodott, télre elvonuló kórokozók áttelelő formáinak (áttelelő gombaspórák, rovar tojások, stb.) számát tudjuk jelentősen csökkenteni.
2. A kora tavasszal kikelő rovarok lárvái (röpképes állapotukig) a növények nedveit szívogatják, amelyek hatására kéreg sérülések alakulhatnak ki.

Hol telelnek át a rovarok áttelelő alakjai és a kórokozók (gombák)?

Sokféle helyen tudnak áttelelni, pl. növényi részeken, a kéreg repedésekben, lehulló lombozaton, fatörzsön, ágakon, a korán virágzó növények új rügypikkelyeiben.

Mit permetezzünk ősszel?

Minden növényt, beleértve az örökzöldeket is. Az örökzöldek az egyik legjobb rovar áttelelő növények. Miért? Vannak, olyan örökzöldek, amelyeknek, olyan sűrű a lombozatuk, hogy jobb védelmet nyújtanak a rovarok áttelelő alakjainak.

Nem mellékesen, azért is fontos az örökzöldek permetezése ősszel, vannak olyan rovarok és kórokozók, amelyek ősszel veszélyeztetik az örökzöldek egészségét.

Mikor van az ideje az őszi lemosó permetezésnek?

Általánosan elterjedt meggyőződés, hogy az őszi lemosó permetezést, lombhulláskor végezzük. Senki nem tudja garantálni, hogy ebben az időszak megtudjuk oldani a permetezést. Miért? Az őszi időjárás lehet szép egyenletes vagy szeles, csapadékos, nem várt hideg időszak is lehet, amikor a levelek szinte egyik napról a másikra lehullanak.

A lemosó permetezést lombos állapotban is megoldhatjuk. Ilyenkor, olyan permetszereket (kontakt, szisztemikus és lokoszisztemikus) használhatunk, mint a vegetációs időszakban. Ezek a permetszerek lombhulláskor is használhatóak.

Miért?

A felületen ható (kontakt) hatóanyag a növény felületén – tehát annak levelén, szárán, gyümölcsén (mumifikálódott) stb. – fejti ki a hatását, vagyis a növények szöveteibe nem jut be.

A szisztemikus és lokoszisztemikus permetszerek hatóanyagai bejutnak a növények szöveteibe, ezáltal a növényt belülről védik, sőt a szövetek szállítórendszerében továbbhaladva a fiatal hajtásokba is eljutnak. Ezek a permetszerek kiváló hatással vannak a már fejlődésben lévő következő évben, korán virágzó növények rügyeire.

A két említett permetszer forma hatását ismerve látható, hogy miért alkalmasak ősszel is a vegatációs időszakban használt permetszerek.

Természetesen a hagyományosan megszokott lemosó permetszerek is hatékonyak. A hagyományos lemosó permetszereknek NINCS szisztemikius és lokalszisztemikus tulajdonga.

Jó tudni! Ha az őszi lemosó permetezést, hagyományos lemosó permetszerekkel, végezzük el, amikor már a lombozat lehullott, akkor a lombtakaró (lehullott lombozat) alján lévő levélzetre nem jut permetszer, mert a felső réteg takarja. Ezért az alsó réteg levélzetén NEM pusztulnak el a kórokozó gombák spórái.

Ha lehullott már a lombozata a növényeknek, akkor a talajon lévő lombozatot is érdemes lepermetezni, legjobb hatás magasnyomású permetezővel érhető el, amely bele tud fújni a lehullott lombtakaróba, ezáltal az alsó réteget is éri a permetszer.

Hogyan csináljuk a lemosó permetezést?

A növényeket alaposan permetezzük le. A kisebb cserjék belső és külső részét is permetezzük, nagyobb, szélesebb cserjék ágai közé is dugjuk be a permetező szárát.

A nagyobb fákat a törzstől kifelé haladva, végig az ágak mentén permetezzük, körbe, végül a külső részét is permetezzük.

Meddig végezhető el az őszi lemosópermetezés?

A legjobb permetszerek +2 C esetén is hatékonyak. Ha esetleg valamiért elmarad az őszi permetezés a fagy beálltáig semmi probléma, hiszen lehet még újra enyhébb az időjárás. Ilyen időszakban pótolható az elmaradt permetezés.

Mi tehetünk a növények ellenállóképessége növelése érdekében?

Évente 2x-er, tavasszal és ősszel szórjunk ki, hosszú hatástartamú szerves tápanyagot a növényeknek.

Miért fontos ez?

A növényeknek, ugyanúgy, ahogy az emberi szervezetnek szüksége van különféle makró és mikró tápanyagokra. Ha nem jutnak ezekhez hozzá tápanyaghiány lép fel, ami miatt betegségek alakulnak ki.

A tápanyagpótlásról szóló bejegyzésben részletesen tudsz olvasni a tápanyagpótlás szerepéről a növények életében.

Milyen tavaszi teendők vannak  a kertben?

Az első teendő, nézzük át a kertet. A szemrevételezés alapján megállapíthatjuk, hogy milyen munkákra van szükség. Ilyenkor az alábbi munkákat kell elvégeznünk:

A téli összekötéseket távolítsuk el az örökzöldekről. Távolítsuk el a fagyérzékeny növények védelmére használt takaró anyagokat. Gyűjtsük össze a tél folyamán szél által a kertbe fújt faleveleket. Az ősszel felkupacolt fagyérzékeny növények tövéről távolítsuk el a felhalmozott levelet, földet. Ha komposzttal takartuk, akkor azt terítsük szét a növények töve körül.

A tavaszi teendők közé tartozik a cserjék, fák metszése, kivéve azokat, amelyeket virágzás után kell metszenünk, például aranyvessző, aranyeső, bangita, babérmeggy. A metszés sorrendje a növények rügyképződéstől függ. A rózsa és a szőlő elég korán kezd rügyezni, ezért érdemes ezekkel kezdenünk, majd tovább folytatni, például a hortenziával, nyári gyöngyvesszővel, mályvával, nyáriorgonával.

Metszés után szórjunk ki szervestápanyagot a növényeknek, ezután végezzük el a lemosó permetezést.

Tavaszi teendő a gyeppel

Vizsgáljuk át a gyepet, hogy felmérjük mi történt vele a tél folyamán. A gyep növekedésének beindulása után, nyírjuk le a gyepet. Az első fűnyíráskor a gyepet vágjuk alacsonyabbra a vegetációs időszakhoz képest. Csináljuk meg a gyepszellőztetést, majd szórjunk ki hosszú hatástartamú szerves tápanyagot. Ha szükséges pótoljuk a tél folyamán képződött foltokat, felülvetéssel, majd permetezzük le a gyepet. A következő nap, ha nincs eső, öntözzük be a gyepet, majd a gyep növekedésének megfelelően nyírjuk a fűvet. A megfelelőn gondozott gyepet hetente kell nyírni.

Fűnyíráskor ügyeljünk arra, hogy a gyepet ne vágjuk túl alacsonyra. Az optimális magasság: 4,5-5 cm.

Ültetés

Ültessünk új cserjéket, fákat. A talaj felmelegedése után, amikor a talaj már nem fagyos, kezdjük el a nyáron, ősszel virító hagymás, gumós virágok, cserjék telepítését. Ültessünk fákat is. Vessünk, telepítsünk egynyári, kétnyári, évelő virágokat, fűszer és gyógynövényeket. Ültessük a balkonládákba különféle tavasszal és nyáron virágzó növényeket.

Téliesített növények kihelyezése

A tavasz előre haladásával, amikor a nappali hőmérséklet 15-20 C körüli, tegyük ki a télre védett helyen tárolt cserepes, dézsás növényeket. A növényeket fajtájuk szerint metsszük meg, ha a földjük már régi, 2-3 éves akkor cseréljük le, ültessük át új földbe. Ültessük át, azokat a növényeket, amelyek kinőték a cserepüket. A munka után, szükség szerint permetezzük a növényeket. A balkonnövények kihelyezése után szórjunk ki a növényeknek szervestápanyagot, majd gondoskodjunk a növények megfelelő öntözéséről. Időjárástól függően eleinte 2-3 naponta, majd a melegebb napok beköszöntével rendszeresebben, nyáron naponta.

Nyírás, visszavágás

Az elvirágzott hangákat, erikákat nyírjuk vissza, a hunyorok elnyílt virágait vágjuk le. A tavasz folyamán elvirágzó cserjéket, például aranyeső, zanót, bangita, babérmeggy metsszük, nyírjuk meg. Az elnyílt orgona virágait felmagzás előtt vágjuk le. A növekedésüknek megfelelően rendszeresen nyírjuk a gyorsan növekedő cserjéket, például a borbolyát, tűztövist, madárbirs, korallberkenye, lonc. Bizonyos fajta örökzöldeket növekedésük szerint szintén ajánlott nyírni, annak érdekében, hogy megfelelő méretűek maradjanak. Az elhanyagolás miatt nem nyírt örökzöldek idővel kellemetlenséget tudnak okozni, amikor benőve elnyomnak más növényeket vagy benőve túl sok teret foglalnak el a kertből.

Tápanyagpótlás

A tavaszi teendők fontos része a növények megfelelő (méretük szerinti) tápanyagpótlása. Miért van erre szükség? A növények tápanyagigénye, tavasszal az intenzív növekedésük következtében nagyon magas. A növekedésen kívül a virágzó növényeknek a virágképzésére is tápanyagra van szüksége. Mindezen felül a tápanyagpótlás ellenállóképesebbé teszi a növényeket a kórokozókkal és kártevőkkel, és az időjárási szélsőségeivel szemben. A tavasszal kiszórt tápanyag védettséget ad a nyári hónapok alatt.

Bizonyos növények tápanyag szükséglete kiemelkedően magas, például a fű, és különféle többször virágzó fajok. Ezeket a növényeket évente többször kell tápanyaggal ellátni.

Öntözés

Az időjárástól függően, amikor tartósabb szárazság van, vagy amikor a nappali hőmérséklet, tartósan 20 C vagy ennél magasabb a növényeket öntözni kell. A kerti növényeket eleinte 2-3 naponta kell öntöznünk, a balkonnövényeket 1-2 naponta, később a nappalok melegedésével gyakrabban kell öntözni, nyáron naponta.

Permetezés

Tavasszal metszés és tápanyagpótlás után végezzük el a lemosó permetezést. Később a rügyek pattanásakor újból permeteznünk kell, mert a friss, zsenge leveleket könnyen megtámadják a különféle kártevők, különösen a hernyók, amelyek komoly károkat tudnak okozni a levelek megrágásával. A vegetációs időszakban időjárástól függően többször kell permeteznünk, a kártevők és kórokozók kártételének megelőzése érdekében. A permetezés gyakoriságát a permetszerek minősége, és az időjárási körülmények határozzák meg. A csapadékos időszak a gombabetegségek kialakulásának kedvez, a száraz meleg a rovarkártevőknek kedvez. Bizonyos fajta kártevők többnemzedékesek, például levéltetvek, atkák, pajzstetvek, molyok. Ezek a fajok vegetációs időszakban többször károsíthatják növényeinket, éppen ezért többször kell permeteznünk ellenük.

Évelő növények kiválasztása

Évelő növények kiválasztása előtt a legfontosabb, hogy ismerjük meg, milyen talaj-, fény-és vízigényük van az egyes fajtáknak. Vannak kimondottan napkedvelő fajok, amelyek száraz helyeken érzik jól magukat és árnyékkedvelő fajok, amelyek nedves, árnyékos helyeken fejlődnek a legjobban. A növények kiválasztásánál ügyeljünk a magasságukra is, nehogy később az alacsony növényeket eltakarják a magasabbak.  Úgy válogassuk össze a növényeket, hogy tavasztól őszig folyamatosan legyen virágzó évelőnk, és színük is harmonizáljon egymással.

Ültetés

Az évelő növényeket magvetéssel, tőosztással vagy sarj leválasztással szaporítjuk. Edényes növényeket a fagyos időszak kivételével egész évben ültethetünk, szabad gyökerűeket csak tavasszal és ősszel. Az évelő növényeket fajonként, fajtánként négyes, hatos csoportokba ültessük, hogy különböző színfoltok alakuljanak ki. Ültetéskor figyeljünk arra, hogy ne túl sűrűn ültessük a növényeket, mert a fejlődésük nem lesz megfelelő. Kisebb növényeket 30 cm-re, közepeseket 40-50 cm-re, míg a nagyobbakat 60-70 cm-re ültessük egymástól.

Gondozás

Tápanyagpótlás

Az évelő növényeknek rendszeresen, tavasszal szórjunk ki hosszú hatástartamú szervestápanyagot.

Öntözés

Az alapos öntözés, ültetés után és száraz időszakokban különösen fontos.

Támasztás

A magas évelők támasztást igényelnek, mert a száruk nem elég erős ahhoz, hogy megtartsa őket. A támasztás, kikötözés a szél ellen is védelmet nyújt. Kikötés, támasztás nélkül a magas évelőket könnyen kidöntené a szél.

Szaporítás

Az évelők, egészségesek maradnak és jól fejlődnek, ha három, négyévente, kivesszük őket, szétosztjuk, és újra telepítjük őket. E nélkül túlságosan elsűrűsödnek, a régi hagymák kimerülnek, emiatt nem növekednek, fejlődnek megfelelően.

Permetezés

Néhány évelő növény, mint az őszirózsák, díszpipacsok, évelő szarkaláb, szárazabb időkben hajlamosak lisztharmatosodásra. Sok évelő növény levélzete a csigák kedvelt tápláléka. A lisztharmat ellen permetezéssel lehet védekezni, a csigák ellen, csigaölőszerekkel lehet védekezni.

A kertünkből úgy hozhatjuk ki a legjobbat és legszebbet, ha olyan növényeket ültetünk, amelyek az év minden évszakában adnak díszit. Ezáltal minden évszakban újabb és újabb látvány tárul elénk. Kora tavasztól őszig a virágzásukkal díszitő növények adnak különleges hangulatot a kertnek. Ősszel a lombhullató növények leveleinek elszíneződése nyújt látványosságot. Télen az örökzöldek adnak díszt a kertnek, amikor minden más növény nyugalmi állapotban van.

A dísznövények együtt élnek velünk, meghálálnak minden gondoskodást. Különleges élmény levágni egy szépen virágzó illatos növényt, amit a konyha asztalra téve, olyan érzést, nyújt, mintha a természet személyesen van jelen. Különösen megnyugtató és feltöltő élmény egy munkanap után kiülni egy ideig a kertbe, és növényekben gyönyörködve, belélegezve a természet illatát.

Ha kertépítés előtt állunk, akkor úgy terveztessük meg a kert beültését, hogy lombhullató és örökzöld fajták arányosan legyenek benne.

Dísznövények telepítése előtt több szempontot kell figyelembe venni: kert elhelyezkedése, tájolása, talajszerkezete és kémhatása. A különböző fajta dísznövényeknek más és más talaj, fény igénye van.

Kiválasztásakor előre kell gondolkodnunk, arra az időre, amikor a növények elérik a teljes magasságukat, kiterjedésüket. Ha, ezt nem vesszük figyelembe, az problémákat okoz. A növények összenőnek, elnyomják egymást, ami növénypusztulást is okozhat. A növények összenövése gondozási problémákat is okoz.

Dísznövények kiválasztásakor vegyük figyelembe a növények virágzási idejét, megfelelő elhelyezéssel harmonikus hatást teremtünk. A kiválasztás szempontjából fontos figyelembe venni a növény fény és talajigényét. Ültetés után, ha szeretnénk betölteni az átmenetileg szabad teret, akkor ütessünk évelő virágokat, majd ezeket ültessük át a cserjék növekedése alapján.

Dísznövények ültetése

A faiskolákban főként földlabdás vagy konténeres dísznövények vannak.

Ültetési időszak

A földlabdás, konténeres növények tavasztól, őszig ültethetők. A szabad gyökerű fajták ültetési ideje tavasz és ősz. Ültetés után nagyon fontos a rendszeres öntözés, főleg nyáron kánikulai időszakban.

Ültetési távolság

A dísznövények családja elég nagy, ebből adódóan az ültetési távolságuk is elég változatos. Az alacsonyabb növekedésű dísznövények ültetési távolsága 0,5–1 méter. A közepes méretű növények ültetési távolsága 2–3 méter. A magas fajták ültetése 4-6 méter.

Ültetés lépései

A növények ültetését alapozzuk meg rendesen, szánjunk rá elég időt és legyünk alaposak. A helyes ültetéssel megalapozzuk a növények optimális fejlődését.

• Első lépésben alakítsuk ki az ültetőgödröt. Szélessége és mélysége 2-3-szorosa legyen a földlabda, konténer nagyságának. A gödör alján lazítsuk meg a talajt. A gödörből kiásott földet forgassuk át néhányszor, hogy minél porhanyósabb legyen a növény közege.
• A kiásott földbe porítás után keverjünk nagy mennyiségű érett szerves tápanyagot.
• Tegyünk egy kis réteget a földkeverőkből vagy jó minőségű komposztból a kiásott gödör aljára, amely nagyon fontos a növény optimális fejlődése szempontjából.
• Következő lépésként földlabdás növény telepítésénél a földlabdát borító jutazsákot óvatosan távolítsuk el a földlabdáról, a könnyebb gyökeresedés érdekében. A földlabdán hagyott jutazsák lebomlásához sok időre van szükség, amíg a cserje nem tud begyökeresedni a talajba. Ezután helyezzük a növényt a gödörbe, úgy, hogy függőlegesen álljon, és arányos távolságban legyen a gödör minden szélétől. Konténeres növény ültetése estén vegyük ki a növényt a konténerből és helyezzük, a gödörbe a feljebb leírt módon. A növény a talaj magasságához képest 2-3 cm mélyebre kerüljön, a talaj felszínétől, a jobb bokrosodás érdekében.
• Töltsük fel a gödröt félig földdel, majd óvatosan tapossuk meg körbe. Ezután alaposan áztassuk meg a földet vízzel. Végül töltsük fel a gödröt, kicsit magasabban, mint a talajszínt, majd újból tapossuk le.
• Következő lépésben szórjunk a növény köré a talajra hosszú hatástartamú szerves tápanyagot, alaposan öntözzük meg, végül szórjunk mulcsot a gyomosodás megelőzése és a víztartó képesség érdekében a növény köré, 6-8 cm vastagon.
• Ültetés után évszaknak és csapadékosságnak megfelelően öntözzük a beültetett cserjéket. Az öntözés gyakorisága a talaj nedvességétől függő. Ügyeljünk arra, hogy sose száradjon ki a talaj, ültetés után. A cserjék gyökeresedési ideje méretüktől függően 24 hónap. Enyhe csapadékhiányos teleken is gondoskodjunk az öntözésükről.

Dísznövények gondozása

Az ültetés utáni folyamatos gondozás épp olyan fontos, mint a helyes ültetés. Nagy figyelmet kell fordítanunk az öntözésre, évi kétszeri tápanyagpótlására és a megjelenő betegségek megelőzésére, kezelésére.

Tápanyagpótlás

A kiültetett és az edényes növények is folyamatos tápanyagpótlást igényelnek ahhoz, hogy életerősek legyenek és megfelelően növekedjenek, virágozzanak. Ezen folyamatok során sok tápanyagot használnak el a növények. A leghatékonyabban úgy oldható meg a tápanyagpótlás, hogy évente kétszer tavasszal és ősszel, hosszú hatástartamú szerves tápanyagot szórunk ki a növényeknek. A tavasszal kiszórt tápanyagot a növények a növekedésükhöz, virágképzésükhöz, majd bogyók növesztésére használják fel. Ezen kívül a tápanyagpótlás ellenállóbá teszi a növényeket az időjárási körülményekkel és a korokozókkal és kártevőkkel szemben. Az ősszel kiszórt szerves tápanyag hozzájárul ahhoz, hogy a növények vegetációs időben felhasznált tápanyagaikat pótolja és ellenállóbbakká váljanak a szélsőséges őszi és téli időjárással szemben.

Öntözés

A dísznövények ültetése után a növények megfelelő begyökeresedése érdekében rendszeresen öntözni kell. Ez az időszak fajtátó függően 1-2 év, ezután ritkábban is elég öntözni, kivéve a sekélyesen gyökeresedő fajtákat. Szélsőségesen meleg és száraz nyári időszakban még a nagy növekedésű díszfáknak is több vízre van szükségük.

Gyomírtás

Ha ültetéskor megfelelő képpen mulcsoztuk a növényeket, akkor szinte teljesen megelőztük a gyomosodást. Az esetlegesen megjelenő gyomokat időnként távolítsuk el, mielőtt felmagoznának.

Dísznövények védelme télen

A fagyérzékeny és frissen, ősszel ültetett dísznövények tövét védjük takarással, kupacoljuk fel a növények tövét valamilyen szerves anyaggal, például komposzttal, szalmával, falombbal. Az edényes növényeket vigyük fagymentes helyre vagy süllyesszük edényestől a talajba.

Az oszlopos növekedésű örökzöldek ágait védjük összekötéssel a téli havazás okozta szétnyomódás ellen.

Nyírás, metszés

A cserjék többségét rendszeresen metszenünk, nyírnunk kell, hogy kialakítsuk a kívánt formát, vagy megújítsuk, ne kopaszodjanak fel. Vannak olyan cserjék, amelyeket elvirágzás után kell metszeni, nyírni, hogy elősegítsük a következő tavaszi virágzásukat. Ilyen növény például az aranyvessző, mogyoró, mandula, díszribizke, babérmeggy. Más cserjéket, például a téli hangát vagy levendulát, azért vágjuk vissza, hogy ne kopaszodjanak fel az alsó részeik és tömöttebbek legyenek. Bizonyos fajta cserjéket, időnként, teljes visszavágással megújíthatjuk. Ilyen cserjék, például a Japán orbáncfű, gyöngyvessző. Ezeket a növényeket kora tavasszal vágjuk vissza, hogy legyen elég idejük a megújulásra. A cserjék visszavágása után szórjunk ki nagy mennyiségű tápanyagot a növények köré és alaposan, rendszeresen öntözzük.

A nagy növekedésű dísznövények (fák) alakítását fiatal korban kell elkezdeni, később a méretükből adódóan nincs már rá lehetőségünk, ilyenkor természetes növekedésüknek megfelelően kell őket hagyni szabadon nőni. Bizonyos fajta nagy növekedésű fajok, például fenyő félék növekedését és alakját egy bizonyos magasság elérése után úgy szabályozhatjuk, hogy rendszeresen nyírjuk őket. Erre főként akkor van szükség, ha azt szeretnénk, hogy ne nőjenek túl nagyra, illetve ne terebélyesedjenek el túlságosan a kertben. A sövénynek ültetett nagy növekedésű növények, ha túl magasra nőnek, túlságosan beárnyékolják a házat, ezáltal kevés fény jut be az az ablakokon a házba.

Dísznövények permetezése

A dísznövényeknek, csakúgy, mint más növényeknek vannak kórokozói és kártevői. A betegségeket a szabadban előforduló gombák és kártevők okozzák. A betegségek bárhol előfordulhatnak termőhelytől függetlenül. A gombák és a kártevők akkor jelennek meg, ha a növény ellenálló képessége csökken, éppen ezért kiemelkedő fontosságú a megelőzés.

A permetezés gyakorisága az időjárási körülményektől és a dísznövények ellenállóképességétől, egészségi állapotától függ. A megfelelően gondozott, egészséges dísznövények ellenállóképessége jobb, mint az elhanyagolt dísznövényeké.

A dísznövények ellenállóképességét növelhetjük, rendszeres tápanyagpótlással, megfelelő, rendszeres vízellátással (csapadékszegény ősszel, tavasszal és télen is) és talajszerkezet javítással. A betegségek feltűnését ne vegyük fél vállról. Elhanyagolásuk a növény pusztulását is eredményezheti!

Az örökzöld cserjék szoliterként közkedvelt növények. Az örökzöld cserjék több fajtája térelválasztónak vagy sövénynek is kiválóan jó. Különösen drót vagy léckerítések mellé ültetve sövényként megfelelő takarást biztosítanak. Télen az örökzöld cserjék a madarak számára remek búvóhely. A madarak gyakran építenek fészket örökzöld növények közé, ami megfelelő védettséget nyújt a frissen kikelt madaraknak.

Ha sövényt szeretnék kialakítani örökzöld cserjékből, akkor ajánlott azonos fajtájúakat és növekedésűeket választani. Az alacsony növekedésű örökzöld cserjék alkalmasak terek elválasztani. A magas fajták kiválóan alkalmasak takarásra, telekrészek elválasztására. A magas növésű örökzöld cserjék zaj és porfogónak is kiválóak.

Milyen cserjéket telepítsünk?

Cserjék telepítése előtt több szempontot kell figyelembe venni: kert elhelyezkedése, tájolása, talajszerkezete. Faiskolákban legfőképpen konténeres vagy földlabdás örökzöldeket vásárolhatunk, amelyeket időjárástól függően kora tavasztól, őszig ültethetünk.

Örökzöld cserjék kiválasztása

Az örökzöld cserjék kiválasztásakor előre kell gondolkodnunk, arra az időre, amikor a növények elérik a teljes magasságukat, kiterjedésüket. Ha, ezt nem vesszük figyelembe, az problémát okozhat. Ilyen probléma az, amikor kerítés mellé ültetve nincs hely a sövény nyírására a kerítés és a sövény között. A kerítésre nőtt sövény, a kerítés élettartamát is jelentősen csökkenti, a megfelelő levegőzés hiánya miatt. A fa kerítések újra festése emiatt nem megoldható, amiért hamarabb kezdenek korhadni. Ugyanez igaz a drótkerítésekre is, a levegőzés hiánya miatt gyorsabban rozsdásodnak.

Örökzöld cserjék kiválasztásakor vegyük figyelembe venni a növények virágzási idejét, válaszunk olyan örökzöld cserjéket, amelyek virágzási ideje különböző. Kiválasztás szempontjából fontos figyelembe venni a növény fény és talajigényét is. Az örökzöld cserjék többsége igen érzékeny a talaj kémhatására. Ültetés után, ha szeretnénk betölteni az átmenetileg szabad teret, akkor ütessünk évelő virágokat, majd ezeket ültessük át a cserjék növekedése alapján.

Megvásárláskor ellenőrizzük a növények egészségi állapotát. Csak egészséges, szép színű, arányos megjelenésű cserjéket vegyünk.

Örökzöld cserjék ültetése

Ültetési időszak

Földlabdás, konténeres örököld cserjéket időjárástól függően február közepétől, márciustól, késő őszig is ültethetők.

Ültetési távolság

Az örökzöld cserjék ültetési távolsága 2-3 méter. Érdemes nagyobb távolságot választani, hogy a gondozásuk (metszés, nyírás, permetezés) ne okozzon problémát. Sövényként telepítve a kisebb ületési távolság a megfelelő.

Ültetés lépései

• Az ültetés lépéseinek betartásával megalapozhatjuk növényünk egészséges fejlődését és jövőjét. Az első lépés a megfelelő ültetőgödör kiásása. A gödör mélysége és szélessége minimum 2-3-szorosa legyen a gyökérzet méretének. A gödör alján lazítsuk meg a talajt. A gödörből kiásott földet forgassuk át néhányszor, hogy minél porhanyósabb legyen a növény közege.
• A kiásott földbe porítás után keverjünk nagy mennyiségű érett szerves tápanyagot.
• Tegyünk egy kis réteget a földkeverőkből vagy jó minőségű komposztból a kiásott gödör aljára, amely nagyon fontos a növény optimális fejlődése szempontjából.
• Következő lépésként földlabdás növény telepítésénél a földlabdát borító jutazsákot óvatosan távolítsuk el a földlabdáról, a könnyebb gyökeresedés érdekében. A földlabdán hagyott jutazsák lebomlásához sok időre van szükség, amíg a cserje nem tud begyökeresedni a talajba. Ezután helyezzük a növényt a gödörbe, úgy, hogy függőlegesen álljon, és arányos távolságban legyen a gödör minden szélétől. Konténeres növény ültetése estén vegyük ki a növényt a konténerből és helyezzük, a gödörbe a feljebb leírt módon. A növény a talaj magasságához képest 2-3 cm mélyebre kerüljön, a talaj felszínétől, a jobb bokrosodás érdekében.
• Töltsük fel a gödröt félig földdel, majd óvatosan tapossuk meg körbe. Ezután alaposan áztassuk meg a földet vízzel. Végül töltsük fel a gödröt, kicsit magasabban, mint a talajszínt, majd újból tapossuk le.
• Következő lépésben szórjunk a növény köré a talajra hosszú hatástartamú szerves tápanyagot, alaposan öntözzük meg, végül szórjunk mulcsot a gyomosodás megelőzése és a víztartó képesség érdekében a növény köré, 6-8 cm vastagon.
• Ültetés után évszaknak és csapadékosságnak megfelelően öntözzük a beültetett cserjéket. Az öntözés gyakorisága a talaj nedvességétől függő. Ügyeljünk arra, hogy sose száradjon ki a talaj, ültetés után. A cserjék gyökeresedési ideje méretüktől függően 24 hónap. Enyhe csapadékhiányos teleken is gondoskodjunk az öntözésükről.

Öntözés

Rendszeres és kiadós öntözést igényelnek a cserjék a begyökerezési folyamat alatt, mely az ültetés utáni első 2 évet jelenti. Az öntözés gyakoriságát az adott évszak és időjárás határozza meg. Késő tavasszal és nyáron többet, ősszel kevesebbet kell öntöznünk. Nyári telepítésnél naponta kell öntöznünk, főként homokos talaj esetén. Nyáron a kánikulai időszakban a locsolás ideje mindig kora reggel vagy késő este legyen. Cserépbe, dézsába ültetett növényeket még sűrűbben kell öntözni, sokkal hamarabb kiszárad a földjük. Csapadékszegény télen, enyhe időben locsoljuk meg a növényeket, mert sokszor a relatív vízhiány miatt kiszáradnak.

Tápanyagpótlás

A kiültetett és az edényes növények is folyamatos tápanyagpótlást igényelnek ahhoz, hogy életerősek legyenek és megfelelően növekedjenek, virágozzanak. Ezen folyamatok során sok tápanyagot használnak el a növények. A leghatékonyabban úgy oldható meg a tápanyagpótlás, hogy évente kétszer tavasszal és ősszel, hosszú hatástartamú szerves tápanyagot szórunk ki a növényeknek. A tavasszal kiszórt tápanyagot a növények a növekedésükhöz, virágképzésükhöz, majd bogyók növesztésére használják fel. Ezen kívül a tápanyagpótlás ellenállóbá teszi a növényeket az időjárási körülményekkel és a korokozókkal és kártevőkkel szemben. Az ősszel kiszórt szerves tápanyag hozzájárul ahhoz, hogy a növények vegetációs időben felhasznált tápanyagaikat pótolja, és ez által, ellenállóbbakká váljanak a szélsőséges őszi és téli időjárással szemben.

Új ültetésű cserjék védelme télen

Ősszel telepített fiatal növények tövét falombbal, szalmával, komposzttal takarhatjuk, így nehezebben fagy át a talaj és nem szárad ki. Cserepes, edényes cserjék legegyszerűbb teleltetési módja, ha lesüllyesztjük a talajba, amely védelmet nyújt erőteljes fagyok ellen, ami gyökér elfagyást okozhat.

 Nyírás, metszés

Az örökzöld cserjék metszését, nyírását virágzás után végezzük. A metszés, nyírás legkésőbbi időpontja szeptember közepe, annak érdekében, hogy a jövő évi virágzás megfelelő legyen. Ha ennél későbbi időpontban metsszük, nyírjuk, az örökzöld cserjéket az hátrányosan befolyásolja a jövő évi virágzást. A nagy levelű örökzöld cserjékből álló sövények alakítását, formálását metsző ollóval kell megoldani, mert a sövényíró nyíráskor a leveleket kettévégja, ami elég csúnya látványt nyújtana.

Elsőként akár még hóban, fagyban a fekete hunyor és a hóvirág jelenik meg, majd a csoda mogyoró virágai jelennek meg. Később a zanót, az aranyvessző jelenik meg, majd fokozatosan a többi cserje színesíti a kertet.

A cserjék a madarak számára védelmet és fészkelő helyet nyújtanak. A virágzásukkal hasznos rovarokat vonzanak a kertbe. A cserjék bizonyos része elvirágzásuk, termést képez, amely beérésük után táplálékot biztosít a madaraknak.

Milyen cserjéket telepítsünk?

Cserjék telepítése előtt több szempontot kell figyelembe venni: kert elhelyezkedése, tájolása, talajszerkezete.

Cserjék kiválasztása

A cserjék kiválasztásakor előre kell gondolkodnunk, arra az időre, amikor a növények elérik a teljes magasságukat, kiterjedésüket. Ha, ezt nem vesszük figyelembe, az problémákat okoz. A növények összenőnek, elnyomják egymást, ami növénypusztulást is okozhat. A növények összenövése gondozási problémákat is okoz.

Cserjék kiválasztásakor vegyük figyelembe a növények virágzási idejét, megfelelő elhelyezéssel harmónikus hatást teremtünk. A kiválasztás szempontjából fontos figyelembe venni a növény fény és talajigényét. Ültetés után, ha szeretnénk betölteni az átmenetileg szabad teret, akkor ütessünk évelő virágokat, majd ezeket ültessük át a cserjék növekedése alapján.

Megvásárláskor ellenőrizzük a növények egészségi állapotát. Csak egészséges, szép színű, arányos megjelenésű cserjéket vegyünk.

Virágzó cserjék ültetése

Ültetési időszak
Konténeres cserjéket kora tavasztól késő őszig telepíthetünk.

Ültetési távolság
Cserjéktől függően 50-100 cm.

Ültetés lépései

• Alapozzuk meg a növényünk egészséges jövőjét. Éppen ezért fordítsunk rá megfelelő mennyiségű időt az ültetésre és legyünk alaposak. Első lépésben alakítsuk ki az ültetőgödröt. Szélessége és mélysége 2-3-szorosa legyen a gyökérzet nagyságának. A gödör alján lazítsuk meg a talajt. A gödörből kiásott földet forgassuk át néhányszor, hogy minél porhanyósabb legyen a növény közege.
• A kiásott földbe porítás után keverjünk nagy mennyiségű érett szerves tápanyagot.
• Tegyünk egy kis réteget a földkeverőkből vagy jó minőségű komposztból a kiásott gödör aljára, amely nagyon fontos a növény optimális fejlődése szempontjából.
• Következő lépésként földlabdás növény telepítésénél a földlabdát borító jutazsákot óvatosan távolítsuk el a földlabdáról, a könnyebb gyökeresedés érdekében. A földlabdán hagyott jutazsák lebomlásához sok időre van szükség, amíg a cserje nem tud begyökeresedni a talajba. Ezután helyezzük a növényt a gödörbe, úgy, hogy függőlegesen álljon, és arányos távolságban legyen a gödör minden szélétől. Konténeres növény ültetése estén vegyük ki a növényt a konténerből és helyezzük, a gödörbe a feljebb leírt módon. A növény a talaj magasságához képest 2-3 cm mélyebre kerüljön, a talaj felszínétől, a jobb bokrosodás érdekében.
• Töltsük fel a gödröt félig földdel, majd óvatosan tapossuk meg körbe. Ezután alaposan áztassuk meg a földet vízzel. Végül töltsük fel a gödröt, kicsit magasabban, mint a talajszínt, majd újból tapossuk le.
• Következő lépésben szórjunk a növény köré a talajra hosszú hatástartamú szerves tápanyagot, alaposan öntözzük meg, végül szórjunk mulcsot a gyomosodás megelőzése és a víztartó képesség érdekében a növény köré, 6-8 cm vastagon.
• Ültetés után évszaknak és csapadékosságnak megfelelően öntözzük a beültetett cserjéket. Az öntözés gyakorisága a talaj nedvességétől függő. Ügyeljünk arra, hogy sose száradjon ki a talaj, ültetés után. A cserjék gyökeresedési ideje méretüktől függően 24 hónap. Enyhe csapadékhiányos teleken is gondoskodjunk az öntözésükről.

Öntözés

Rendszeres és kiadós öntözést igényelnek a cserjék a begyökerezési folyamat alatt, mely az ültetés utáni első 2 évet jelenti. Az öntözés gyakoriságát az adott évszak és időjárás határozza meg. Késő tavasszal és nyáron többet, ősszel kevesebbet kell öntöznünk. Nyári telepítésnél naponta kell öntöznünk, főként homokos talaj esetén. Nyáron a kánikulai időszakban a locsolás ideje mindig kora reggel vagy késő este legyen. Cserépbe, dézsába ültetett növényeket még sűrűbben kell öntözni, sokkal hamarabb kiszárad a földjük. Csapadékszegény télen, enyhe időben locsoljuk meg a növényeket, mert sokszor a relatív vízhiány miatt kiszáradnak.

Tápanyagpótlás

A kiültetett és az edényes növények is folyamatos tápanyagpótlást igényelnek ahhoz, hogy életerősek legyenek és megfelelően növekedjenek, virágozzanak. Ezen folyamatok során sok tápanyagot használnak el a növények. A leghatékonyabban úgy oldható meg a tápanyagpótlás, hogy évente kétszer tavasszal és ősszel, hosszú hatástartamú szerves tápanyagot szórunk ki a növényeknek. A tavasszal kiszórt tápanyagot a növények a növekedésükhöz, virágképzésükhöz, majd bogyók növesztésére használják fel. Ezen kívül a tápanyagpótlás ellenállóbá teszi a növényeket az időjárási körülményekkel és a korokozókkal és kártevőkkel szemben. Az ősszel kiszórt szerves tápanyag hozzájárul ahhoz, hogy a növények vegetációs időben felhasznált tápanyagaikat pótolja és ellenállóbbakká váljanak a szélsőséges őszi és téli időjárással szemben.

Új ültetésű cserjék védelme télen

Ősszel telepített fiatal növények tövét falombbal, szalmával, komposzttal takarhatjuk, így nehezebben fagy át a talaj és nem szárad ki. Cserepes, edényes cserjék legegyszerűbb teleltetési módja, ha lesüllyesztjük a talajba, amely védelmet nyújt erőteljes fagyok ellen, ami gyökér elfagyást okozhat.

Nyírás, metszés

A cserjék többségét rendszeresen metszenünk, nyírnunk kell, hogy kialakítsuk a kívánt formát, vagy megújítsuk, ne kopaszodjanak fel. Vannak olyan cserjék, amelyeket elvirágzás után kell metszeni, nyírni, hogy elősegítsük a következő tavaszi virágzásukat. Ilyen növény például az aranyvessző, mogyoró, mandula, díszribizke, babérmeggy. Más cserjéket, például a téli hangát vagy levendulát, azért vágjuk vissza, hogy ne kopaszodjanak fel az alsó részeik és tömöttebbek legyenek. Bizonyos fajta cserjéket, időnként, teljes visszavágással megújíthatjuk. Ilyen cserjék, például a Japán orbáncfű, gyöngyvessző. Ezeket a növényeket kora tavasszal vágjuk vissza, hogy legyen elég idejük a megújulásra. A cserjék visszavágása után szórjunk ki nagy mennyiségű tápanyagot a növények köré és alaposan, rendszeresen öntözzük.

A nemes vagy más néven tearózsák ritkább tüskéivel, egyenkénti nagy virágaikkal, és hosszú virágzási idejükkel tűnnek ki. Ezek a fajták különösen alkalmasak bokorként, magas törzsű rózsaként vagy vágott virágként.

A polianta típusú rózsák erőteljes növekedésű fajták, amelyek bokrain számtalan kisebb virág van, ernyős csoportokba rendeződve. A polianta rózsák időjárástól függően májustól, júniustól, késő őszig virágoznak.

A floribunda rózsák a két előző fajta közé sorolhatók.

Kiválasztásuk és vásárlásuk

A megfelelő típus és fajta kiválasztását a rendelkezésre álló hely, és az ízlésünk befolyásolja. Kiválasztáskor ügyeljünk arra, hogy szép formájú, teljesen egészséges növényeket válaszunk.

Ültetés

A szabad gyökerű rózsa ültetésére a legjobb időpont ősz vagy a kora tavasz. Konténeres rózsát a fagyos időszak kivételével bármikor ültethetünk. Ha nyáron, nagy melegben ültetjük őket, akkor gondoskodni kell, a megfelelő vízellátásról. A rózsát a legtöbb növénnyel ellentétben kissé mélyebbre kell ültetni, mint ahogy a faiskolában volt. A szabad gyökerű rózsa törzsén látható az eredeti ültetési mélység, ehhez képest 2,5 cm-rel mélyebre kell ültetni. A konténeres rózsát úgy kell ültetni, hogy a földlabda 2,5 cm-rel mélyebbre kerüljön az ültetőgödörben.

Ültetés távolság

A magas törzsű és futó rózsákat ültethetjük szoliterként vagy sorba. Az ideális ültetési távolság tea rózsánál 120-150 cm. Futó rózsáknál 200-300 cm. Park rózsák esetén: 60 cm. Így metszés szempontjából elég hely áll a rendelkezésünkre, arra, hogy a rózsákat kifejlett korukban is körbe tudjuk járni.

Ültetés módja

Az ültetés módja a rózsák éppen aktuális (virágzás előtt, után) állapotától függ. Ültetéskor csak a száraz, rosszul álló ágakat távolítsuk el, 2-3 héttel később, begyökeresedés után metsszük őket vissza. Ha ültetés előtt metsszük őket vissza, akkor sok tápanyagot és nedvességet vesztenének, ami miatt megnehezedne a begyökeresedés. Nyáron, nagy melegben különösen fontos, hogy ne metsszük vissza az új ültetésű rózsákat. Visszametszés esetén könnyen kiszáradhatnak. Begyökeresedés után viszont bátran metsszük meg a rózsát, annak érdekében, hogy jobban bokrosodjon. Szabad gyökerű rózsa ültetésekor vágjuk le vagy vágjuk vissza a sérült gyökereket. Az ültető gödörbe helyezéskor ügyeljünk arra, hogy a gyökerek ne sérüljenek meg.

Ültetőgödör

1. Rózsa ültetéskor a rózsa gyökerének, föld labdájának méretének megfelelő gödröt ássunk. A gödör nagysága és mélysége legyen 2-3-szor akkora, mint a rózsa gyökere vagy föld labdája.
2. A gödör alját lazítsuk fel, a kiásott földet porítsuk, törjük össze, ha darabos, hogy finom, porhanyós, laza legyen. A kiásott földbe keverjünk bele szerves, rostos tápanyagot, majd szórjunk ebből a keverékből a gödörbe annyit, amennyi körülbelül 8-10 cm réteget képez egyenletesen a gödör alján.
3. Ha a talajban valamilyen kártevő található, azt távolítsuk el, a földet fertőtlenítsük.
4. A rózsát vegyük ki a konténerből, vagy távolítsuk el a csomagolást óvatosan a földlabdáról, úgy hogy a gyökérzet ne sérüljön. Vizsgáljuk meg a gyökérzetet, a sérült gyökereket vágjuk vissza ép részig.
5. Helyezzük a növényt az ültetőgödörbe, lehetőleg arányosan, középen legyen a gödörbe.
6. Töltsük fel a gödröt félig a szerves tápanyaggal dúsított keverékkel, enyhén tapossuk be a földet, majd öntözzük be. Miután a víz beszivárgott a földbe, az egész gödröt töltsük fel földdel, majd ismét tapossuk meg óvatosan.
7. Öntözzük be a talajt jó alaposan, úgy hogy iszapos legyen.
8. Szelesebb kertekben üssünk le karót a magastörzsű rózsa mellé.
9. Szórjunk a rózsa köré a földre, hosszú hatás tartamú, lassan lebomló szerves tápanyagot.
10. Szórjunk ki mulcsot a fenyő köré 6-8 cm vastagon, így csökkentjük a vízveszteséget és a gyomosodást is nagymértékben megelőzzük.

Ültetés után a rózsát legalább 3 hétig folyamatosan öntözzük, naponta, rendszeresen. Ezután elég ritkábban is öntözni az időjárási körülmények figyelembe vételével. Szárazabb őszi, tavaszi, fagymentes téli napokon is öntözzük őket. Nyáron, nagy melegben minden növény víz igénye megnövekszik a rózsáké is, ebben az időszakban még fontosabb az öntözés. Ősszel töltsük fel a fiatal rózsák tövét földdel, ami védi őket a fagytól.

Gondozás

Ha szeretnénk, hogy a rózsa egész évben gyönyörű és egészséges legyen, gondoskodnunk kell róla folyamatosan. A rendszeres gondozás magába foglalja a rendszeres öntözést, gyakori tápanyag-utánpótlást, tavaszi és őszi metszést, az elnyílt virágok levágását, a permetezést.

Talaj igény, tápanyag igény

Talajjal szemben nagyon toleráns, nem kedveli a pangó vizet, viszont igényli a bőséges tápanyag-utánpótlást. Rendszeres tápanyag ellátás és öntözés mellett még homokos talajban is szépen díszít.
A rózsák hosszú életűek, ezért bőségesen el kell látnunk őket szerves anyaggal. A tápanyag-utánpótlásnak folyamatosnak kell lennie, ezért minden elvirágzás utáni metszést követően adjunk nekik tápanyagot.

Fényigény

A rózsa kifejezetten fény igényes, nap igényes növény, olyan helyre ültessük, ahol naponta legalább 5-6 óra napfényt kap. Megfelelően napos helyen nap közben kellőképpen felszárad a reggeli harmat, amely

Öntözés

Figyelni kell arra, hogy ültetés után a talaj ne száradjon ki. Különösen ügyelni kell erre főként meleg száraz időszakok esetén. Nem megfelelő öntözés esetén a hajtások nem tudnak kellőképpen fejlődni, így a rózsa virágzása is gyengébb lesz. Őszi ültetéskor az első fagyokig rendszeresen öntözzük. Enyhébb, csapadék hiányos teleken, fagymentes napokon is öntözzük őket.

Metszés

A rózsák metszése időjárási körülménytől függő, ha az időjárás várhatólag tavasziassá változik, akkor kezdhetjük a metszést. Ha éjszakára még talaj menti fagy várható, akkor figyeljünk arra, hogy a friss vágásoknak legyen idejük még begyógyulniuk estig.

A rózsák metszése fajtától függő, ezt kell figyelembe venni. Metszéskor távolítsuk el a száraz vagy rosszul növő hajtásokat. Időnként, hajtástól függően fiatalítsuk meg a rózsákat, az öregebb hajtásokat cseréljük fiatalabbakra. Ügyeljünk arra, hogy szép formát alakítsuk ki.

Elvirágzás után a rózsák újból virágozhatnak, ha eltávolítjuk az elhervadt virágokat.

Permetezés

A rózsának, csakúgy, mint a legtöbb növénynek lehetnek betegségei. A betegség kialakulását befolyásoló tényezők az időjárás és a növény ellenálló képessége. Az időjárási körülményeket nem befolyásolhatjuk. Az ellenálló képességet megfelelő gondozással növelhetjük.

A témához kapcsolódó hasznos olvasni való:

Rózsa betegségei és kártevői

Leander jellemzői, tulajdonságai

Fás szárú örökzöld cserje, ami 3 méter magasságot is eléri. Levelei bőrszerű, kemény sötétzöld sima felületű. Virágzata szerint szimpla vagy dupla virágú lehet, amelyek az ágak végén nyílnak. A virágzat színe fehér, sárga, rózsaszínű vagy bordó. Virágzási ideje időjárástól függően május és október között van.

Fénykedvelő növény, a forró napsütést és a vizet nagyon szereti. A talaj iránt nem túl igényes, de inkább a kissé lúgos, meszes kémhatású talajokban érzi magát legjobban. Fagyérzékeny növény.

A növényben található oleandrin nevű vegyületet megfelelő mennyiségben fejfájás, rosszullét ellen használják a gyógyászatban. A leander minden részében megtalálható az oleandrin vegyület, nagy koncentrációban, ami viszont az emberi szervezetbe kerülve mérgezést, nagyobb dózisban halált okoz.

Leander gondozása

Fénykedvelő növény, a hőséget nagyon jól tűri, egyenesen szereti, ezért ilyen helyre helyezzük. Télen megfelelően védett, fagypont feletti, nem túl napfényes, enyhén nedves helyre kell tenni.

Tavasszal, időjárástól függően, amikor a hőmérséklet már megfelelő a leander számára +10 °C körüli, éjszaka is fagymentes, kitehetjük a kertbe a növényt. Ha nap közben a hőmérséklet várhatóan magasabbra emelkedik +20 °C körüli, akkor inkább először fél árnyékos helyre tegyük, hogy hozzászokjon a napsütéshez. Ellenkező eseteben, ha kiraknánk, a növényt közvetlenül napra, akkor a leveleit megégetheti az erősebb napfény. Néhány hét (2-3) múlva már végleges helyére tehetjük.

Véglegesen, lehetőleg olyan helyre tegyük, amely megfelelően napos, reggeltől estig. A leander különösen jól érzi magát napsütötte fal mellett, ahol a fala verődő napfény, meleg formájában visszaverődik.

Átültetés

A leander elég nagyra nő és szép nagy gyökeret is növeszt érdemes körülbelül ugyanolyan magas és széles cserépbe ültetni, nehogy felboruljon. Különösen viharos szél esetén könnyen fel tud borulni a leander, ha nem megfelelő a cserép mérete. A legjobb megoldás nagy cserép esetén is, ha a leandert ki tudjuk kötni. Átültetéshez válaszunk megfelelő méretű műanyag cserepet, amelynek az alján víz kifolyó nyílás, ha nincs, akkor fúrjuk rá lyukakat. A műanyag cserép előnye, hogy könnyű mozgatni átrakáskor vagy téli helyre bevitelkor.

A leandert növekedése mértékében ajánlott átültetni. Az átültetése, amíg kicsi egyszerű, ha nagy, akkor már körülményesebb. Ilyen estben a leander által „elhasznált” földet úgy tudjuk megújítani, hogy tápanyagot szórunk a földjére. A talajba mosódó tápanyag már kellően biztosítja azokat a tápanyagokat a leander számára, ami a kimerült földben már nincsenek meg. Időnként ajánlott a talaj felszínét vékony rétegben lekaparni és helyére komposztot tölteni.

A leandert lehetőleg tavasszal ültessük át, miután kihozzuk a téli tárolójából. Ilyenkor a növekedése a friss föld és a tágasabb cserép hatására látványosabb. A leander a jó víz elvezetésű, laza talajt szereti, amely semleges vagy kissé lúgos kémhatású. Vegetációs időszakban, amennyiben a rendszeres öntözés hatására kimosódna a föld, a gyökérzet felső részén, akkor ezt töltsük fel. Ezt a feltöltést teleltetés előtt is végezzük el.

Ha már akkorára nőtt a leander, hogy már nem szeretnénk nagyobb cserépbe ültetni vagy nem szeretnénk, hogy nagyobbra nőjön, akkor vágjuk vissza tavasszal a leandert a kétharmadára és a gyökereket is vágjuk vissza arányosan ezzel. Ezt a műveletet a föld száraz állapotban végezzük el, tavasszal, amikor kivisszük a növényt a szabadba. A gyökér visszavágáshoz vegyük ki a leandert a cserépből, majd fektessük le, úgy, hogy az ágait valamilyen állványra fektetjük, hogy ne sérüljenek. Ha csak a földre fektetjük, a leander ágai gyökér visszavágás közben könnyen sérülhetnek.

Feltámasztás után, késsel vagy egy fűrésszel vágjuk le körbe a „földlabdát”, alul, felül, oldalról, akár 10-15 cm vastagon. Ezután, az új cserepet töltsük fel addig földdel, hogy a leander beültetés után az eredeti ültetési magasságba kerüljön, ami a törzsen jól látható. A leander beállítása után töltsük fel az egész cserepet földdel, úgy, hogy a föld szintje a cserép pereme alá érjen, 2-3 cm-rel.

Metszés

Ha azt szeretnénk, hogy a leanderünk minél dúsabb legyen, akkor tavasszal rendszeresen metsszük vissza az ágait a kétharmadára, a növény eredeti formájával arányosan. A metszés hatására a leander szépen fog bokrosodni és bőségesen fog virágozni. Metszéskor ügyeljünk arra, hogy csakis rügyre metszünk, körülbelül 0,5 cm magasan a rügytől. Ősszel semmiféleképpen ne metsszük vissza a leandert, mert a tároló helyén késő télen, kora tavasszal a napfény hatására gyenge, megnyúlt hajtásokat növeszthet.

Vegetációs időszakban az elnyílt virágokat vágjuk vissza, annak érdekében, hogy új virágzást elősegítsük. Ha az elnyílt virágokat nem vágjuk le, akkor hosszúkás magházakat fejleszt a leander.

Az elnyílt virágzat utolsó metszése lehetőleg augusztus elején legyen, hogy őszre még kifejlődhessenek a virágok. Ha később metsszük le az lenyírt virágokat, akkor már csak virág kezdemények nőnek csak, amelyek nagy rész nem fejlődik ki, télen ezek a kezdemények csak elpusztulnak, a teletető helyen, a megfelelő napfény és meleg hiányában.

Öntözés

A leander rendkívül víz igényes növény, tavasszal és ősszel is, főleg száraz meleg időszakban alaposan öntözzük meg őket. Nyáron, kánikulai melegben, egy 10-12 töves, cseréppel együtt 2-2,5 méter magas növény víz igénye 30-40 liter, fal mellett, aminek egy része nap közben elpárolog. Éppen ezért nyáron, kánikula estén naponta kétszer is öntözni kell.

Tavasszal, ősszel a leandert reggel öntözzük, nyáron, kánikulában kétszer, kora reggel és lehetőleg késő este, amikor már kissé hűvösebb a levegő. Felülről öntözzük a leandert, addig, amíg a víz megjelenik az alátétben, úgy, hogy az öntözővíz ne mossa el a gyökereken lévő földet. Miután az alátétben megjelent a víz töltsük fel a cserép alátétet teljesen. Ennek az öntözésnek az az előnye, hogy így elkerülhetjük a tápanyag kimosódását és kifolyását, amit a túlzott fenti öntözés okozhat. Öntözéshez lehetőleg langyosabb vizet használjunk, mert a túlzottan hideg víz használata miatt a leander alsó levelei könnyen megsárgulhatnak és lehullhatnak.

A téli időszakban, teleltetéskor, éppen csak annyi vizet adjunk a leandernek, hogy a földje ki ne száradjon.

Tápanyagpótlás

A leander kimondottan tápanyag igénye magas. Tavasszal, miután a téli helyéről kivittük a szabadba szórjunk a földjére egyenletesen hosszú hatástartamú szerves tápanyagot, amely minden makró és nyomelemet tartalmaz, majd alaposan öntözzük, úgy hogy az öntözővíz nem mossa el a tápanyagot.

A megfelelő mennyiségű tápanyagot a leander a növekedéshez és virág képzéséhez használja fel. A tápanyag, ezen kívül a növény ellenállóképességét is fokozza, amely következtében a leander ellenállóbbá válik a betegségekkel szemben.

Elvirágzás után a tápanyagot újból érdemes pótolni, annak érdekében, hogy minél előbb, újból bőségesen és szépen virágozzon a leander.

Ha tavasszal át akarjuk ültetni a leandert, akkor az ültetőföldbe is keverjünk tápanyagot, majd az átültetés után szórjunk a föld felszínére is tápanyagot.

Az utolsó virágzás után, télre már ne adjunk tápanyagot a leandernek.

Leander problémák

Tél folyamán, túlöntözés miatt gyökérgombásodás alakulhat ki.

Hidegvíztől a levelek sárgulnak.

Tápanyag hiány miatt, szintén sárgulhatnak a levelek.

Permetezés

A leandernek, csak úgy, mint a növények többségét kártevők és kórokozók fertőzhetik meg. Ezek ellen permetezni tudunk. A leghatásosabb védekezés a megelőző (preventív) permetezés. A fertőzött, beteg leander gyógyítható.

Leander betegségei, kártevői

Pajzstetű

A pajzstetű a vegetációs időszakban és teleltetéskor is meg fertőzheti a leandert. A pajzstetű a leander leveleinek az alsó részén helyezkedik el. Súlyos pajzstetű fertőzés esetén a levelek, vagy akár a teljes növény is elpusztulhat.

A pajzstetű tevékenysége során, a kiválasztott váladékában korompenész fertőzés alakulhat ki.

Levéltetű

A fiatal hajtásokat fertőzheti meg. A tetű színe sárga vagy fekete.

Takácsatka

Pók szabású, apró rovar, ami fehér apró foltjairól ismerhető fel a levélzeten.

Üvegházi molytetű

Az üvegházi molytetű nem okoz különösebb problémát, elszaporodása kellemetlen, mert elcsúfítja a leandert. A röpködő egyedek könnyen a szemünkbe kerülhet, ami elég kellemetlen tud lenni.

Leander rák

Egy baktérium okozza a betegséget, amely sebek által jut a növénybe. Csak megfelelő gondozással, és megelőző permetezéssel védekezhetünk ellene. A leveleken sárgás szélű, kerek, kidudorodás formájában figyelhető meg. Erőteljes fertőzés hatására a leander torz virágokat és mag hüvelyeket fejleszt, és kéregpattogást okoz.

Teleltetés

A leander elég jól tűri a hideget. Időjárástól függően, az első tartósabb fagyok előtt, 2-6 fokos hőmérséklet esetén vigyük a teleltető helyére. Ősszel időjárástól függően lehet egy hirtelen lehűlés, ami átmeneti, ilyenkor tegyük védettebb helyre a leandert, főként, ha kőfal mellet vagy nyitott helyen van. Jó megoldás az is, ha valamilyen vékony textilvédő anyagot terítünk rá éjszakára, ha fagypont körüli idő várható. A textil védőanyagot megfelelően rögzítsük a leanderre, hogyha éjszaka szél támadna, ne tudja lefújni a növényről.

Téli teleltetésre olyan helység a legmegfelelőbb, ami nem túl napfényes, enyhén nedves. Az ideális hőmérséklet 5 °C körüli. Ha ennél csak melegebb (10-15 °C) helyre tudjuk tenni az is megfelelő, ez esetben viszont könnyen kialakulhat pajzstetűfertőzés. Ha melegebb helyen teleltetjük a leandert, akkor gondoskodjunk a föld szárazságától függően, az öntözéséről. A teletető helyén ne öntözzük túl a leandert, hanem csak nedvesítsük meg a föld felszínét. Időnként szellőztessük a helységet, ahol teleltetjük a leandert. Ha garázsban teleltejük a leandert és csak a garázskapun át tudjuk megoldani a szellőztetést, akkor ügyeljünk arra, hogy tartós erős fagy esetén a beáramló levegő miatt ne károsodjon a leander. Ilyenkor csak rövid ideig szellőztessünk!

Szaporítás

Magról vagy félfás hajtásból lehet. Legjobban, legeredményesebb félfás hajtásról lehet szaporítani a leandert. A szaporítás legmegfelelőbb időpontja a kora tavasz, amikor a növény egy kissé már megerősödött, a téli teleltetés után. Ha tavasszal nincs időnk szaporítani a leandert, akkor még nyár is meg tudjuk ezt oldani, legkésőbb nyár közepéig.

Szaporításhoz vágjunk le néhány darab, félfáság véget, amely éppen hajt, körülbelül 10-15 cm hosszan az ág végtől. Tegyünk egy nagy üvegbe vizet. A levágott ágak alsó leveleit vágjuk le, majd tegyük vízbe be a vízbe úgy, hogy a víz szintje a legalsó hármas levél csoportot ne érje. Az üveget tegyük megfelelően napos, nyáron fél árnyékos helyre. A vizet időnként a fogyás mértékének megfelelően töltsük utána, majd néhány (5-6) naponta cseréljük, a poshadás elkerülése érdekében.

A levágott ágak gondozástól függően 4-6 hét alatt dús, fejlett gyökeret növesztenek, amelyeket már földbe ültethetünk. Ültetéskor az üvegből kivéve az ágakat óvatosan távolítsuk el egymástól úgy, hogy a gyökérzetük lehetőleg ne sérüljenek. A gyökeresedett hajtásokat kedvünk szerint csoportba vagy külön-külön ültethetjük. A csoportos ültetésből bokros leanderünk lesz. A külön-külön ültetett gyökeres hajtásokból szoliter fácskát tudunk nevelni. Az új ültetésű leandereket tegyük napos, de védett helyre úgy, hogy erős napsütés hatására ne égjenek meg a levelei. Idővel, néhány (5-6) hét múlva már tűző napra is kitehetjük őket.

A témához kapcsolódó hasznos olvasni való, ahol képek is vannak a betegségek, kártevők felisemrésére.

Díszfák és dísznövények betegségei és kártevői (Leander betegségei és kártevői rész)

]]>