Körülbelül 2010 óta egyre több helyen (közterület, családi kertek, telkek) barnulnak a tuják. A probléma a tuja állapotától függően orvosolható.

Mi okozza a tuja barnulását?

A probléma hátterében, mindig élettani tényezők vannak.

Melyek ezek az élettani tényezők?

Nem megfelelően vannak öntözve a tuják, kevés vizet kapnak. A tuják örökzöld növények, még télen is párologtatnak a pikkelylevélzeten keresztűl. A gyökérzetük sekélyen van, emiatt nem jutnak megfelelő vízmennyiséghez, más mélyen gyökerező növényekhez képest, amelyek gyökere mélyebbre hatolnak. Az alacsony gyökérzet miatt, enyhébb, szárazabb teleken is öntözni kell őket. Nyári forróság, ennek következtében megnövekszik a növények vízigénye. Az élettani tényezőket befolyásolja különféle tápanyaghiányok, amely abból adódik, hogy a tuják a tápanyagokat felveszik a földből. A tápanyagokat rendszeresen, legalább évente kétszer pótolni kell.

Talaj szintén fontos a tuják és más növények egészsége szempontjából, a tuja a savanyú talajban érzi magát jól. Ha lúgos talajba van, vanak ültetve ez is oka lehet a barnulásnak, először azonban sárgul a tuja.

Építmény okozta barnulás: EÍlőfordul, hogy a tuja közelében valamilyen építmény, kemence, kültéri kandalló vagy fém építmény van a közelében, ezek szintén okozhatnak tuja barnulást.

Különféle rovar és gombabetegségek: A legtöbb növénynek vannak betegségei, ezek ellen rendszeresen, várható megjelenésük előtt permetezni kell. A különféle rovar és gombabetegségek pikkelylevél barnulást, ágelhalást okoznak.

 Mikor alakulhat ki gombabetegség?

A gombabetegségek csapadékos időben alakulnak ki, a kialakulást fokozza a tartós, párás körülmények. A gombabetegségek egyes fajai már alacsony (+4 C) hőmérsékleten is aktivak.

Leggyakoribb tuja gomba betegségek

• Tuja barnulás
• Tuja hajtásbarnulás és elhalás
• Pestalotiopsis betegség
• Seripiumos betegség

Mikor alakulhat ki rovar fertőzés?

A rovarok többsége meleg kedvelő, épen ezért az év melegebb időszakában fertőzhetik, támadhatják meg a növényeket, nem csak a tuját. A tuja három legveszedelmesebb kártevője a tuja szú, boróka szú és a boróka tarka díszbogár. Ezek a rovarok behatolnak a tuja törzsébe, amelyek a tuja pusztulását okozzák.

Ezek ellen a rovarok ellen csak preventíven, megelőzés jelleggel, permetezéssel lehet védekezni, a rajzásuk, megjelenésük előtt és fertőzésük időszakában, szintén megelőzés jelleggel.

Egyéb tuja rovar betegségek

• Tujaaknázó ezüstmoly
• Aknázó ezüstmoly
• Tuja fényesbodobács
• Boróka, tuja pajzstetű

Sokan mondják, hogy a tujának a hazai klíma* nem megfelelő, ez igaz. Viszont megfelelő életkörülmények biztosításával, gondozással Magyarországon is meg tudnak élni.

*Sokféle növény van, amelyek más éghajlatról származnak, ennek ellenére nagyon jól megélnek, ha megfelelően gondozzuk őket.

A gomba és rovar betegségek nagymértékben csökkenthetők az őszi tavaszi lemosó permetezéssel.

A tuja betegségeiről részletesen a tuja betegségei, kártevői oldalon tudsz olvasni.

A tápanyagpótlásról a korábbi bejegyzésben tudsz olvasni.

A kórokozók és kártevők mindenhol előfordulhatnak. Fertőzés akkor alakul ki, ha az örökzöldek, fenyők, tuják ellenálló képessége csökken. Az örökzöldek, fenyők, tuják ellenálló képességének csökkenését több tényező okozza: tápanyaghiány, túlzott öntözés, öntözéshiánya, talajszerkezet romlás, időjárási viszonyok (téli fagyok, nyári kánikula, tartós esőzés, párás idő, párás-meleg idő).

Ha megszüntetjük a betegséget okozó tényezőket, azokat, amelyekre hatással lehetünk, akkor a tuja újra egészségesek szépek lesznek. Ha a növények már nagyon le vannak gyengülve, sajnos nem lehet őket megmenteni.

Őszi és tavaszi lemosó permetezéssel jelentősen csökkenthető a kártevők, kórokozók száma! Minél több kertben és közterületen lenne lemosó permetezés, annál kevesebb kártevő és kórokozó lenne!

Tuja betegségei, kártevői

Tuja barnulás

Gazdanövények: Tuják, ciprus, hamisciprus.

Tünet leírása: A fiatalabb hajtások fertőződnek, súlyosabb fertőzés esetén hajtáselhalás. A pikkelylevelek lehullása után, az ágak kopaszok maradnak.

Kórokozó: Gomba okozza.

Hatása a növényre: A fiatal növények elpusztulhatnak. Az idősebb fák esztétikai értéke a kopaszodás miatt csökken.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Permetezés, tápanyag utánpótlás és megfelelő életkörülmények biztosítása.

Tuja hajtásbarnulás és elhalás

Gazdanövények: Tuja, és a ciprus félék.

Tünet leírása: A betegség a hajtásokon és az ágacskákon jelentkezik, amely ágelhalást eredményez. Az elhalt részeken fekete termőtestek figyelhetők meg.

Kórokozó: Mikroszkopikus gomba, amely a kalcium és magnézium hiányos helyeken fordul elő. A korokozó kialakulását a nedves körülmények fokozzák.

Hatása a növényre: A növények esztétikai értékének csökkenése.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Permetezés, tápanyag utánpótlás és megfelelő életkörülmények biztosítása.

Pestalotiopsis betegség

Gazdanövény: Tuja

Tünetei: Az idősebb növények pikkelylevelei sárgulnak, majd barnulnak, végül elszáradnak. Erős fertőzés esetén teljes ágak halnak el.

Kórokozó: Egy gomba faj, amely a pikkelyleveleken figyelhető meg.

Hatása a növényre: Esztétikai értékcsökkenés a sárgulás, barnulás és száradás miatt, ágfelkopaszodás.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Elsősorban preventív jellegű. Megfelelő életkörülmények biztosítása, tápanyag ellátással, megfelelő öntözéssel, permetezéssel. Kialakult fertőzés esetén ág visszavágás épp részig, tápanyagpótlás, megfelelő öntözés biztosítása és permetezés.

Szeiridiumos betegség

Gazdanövény: Tuja, ciprus.

Tünetei: A fertőzés helyén a kéreg enyhén besüppedt, pirosas színű, gyantafolyással.

Kórokozó: Egy gomba faj.

Hatása a növényre: Kéreg deformáció, hajtás száradás, ágelhalás, erős fertőzés esetén teljes növénypusztulás.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Elsősorban megelőzés jelleggel permetezés, megfelelő életkörülmények biztosítása. Fertőzöttség esetén a fertőzött rész eltávolítása, megsemmisítése, permetezés. Mechanikai sérülések megelőzése, megfelelő életkörülmények biztosítása, tápanyagpótlás, öntözés.

Boróka tarka díszbogár

Gazdanövények: Boróka, tuják, ciprus félék, egyéb díszfák.

Tünetei: Röplyukak a növények törzsén, barnuló pikkelylevélzet, elszáradó ágak.

Kártevő: Apró, smaragdzöld színű bogár, fekete foltokkal.

Hatása a növényre: Növénygyengülés, pikkelylevélzet színváltozás, barnulás. Erős fertőzés esetén növénypusztulás.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Főként megelőzéssel permetezés, rajzás (június-július) idején. Megfelelő életkörülmények , biztosístása, tápanyagpótás, öntözés.

Tujaaknázó ezüstmoly

Gazdanövények: Tuják és a ciprus félék.

Tünet leírása: A pikkelylevelek végeinek barnulása.

Kártevő: Apró molylepke. A hernyók a tűlevelekbe fúrják magukat, később a sarjhajtásokban aknáznak.

Hatása a növényre: Esztétikai érték csökkenése. A fertőzött hajtások törése, pusztulása.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Permetezés, tápanyag utánpótlás és megfelelő életkörülmények biztosítása.

Aknázó ezüstmoly

Gazdanövények: Tuja, Boróka és Hamisciprus.

Tünet leírása: A levélpikkelyek a csúcsoktól barnulnak. A hajtások kirágottak, és barnulnak.

Kártevő: Apró lepke hernyója okozza. A hernyók fagypont felett télen is aktívak.

Hatása a növényre: Hajtás elhalás, esztétikai érték csökkenése az elszáradt hajtások miatt.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Permetezés, tápanyag utánpótlás és megfelelő életkörülmények biztosítása.

Tujaszú, borókaszú

Gazdanövények: Tuja, boróka, ciprus

Tünetek: A fertőzés mértékétől függően ágelhalás, teljes fa elhalás. A növény kérgén furat és röpnyílás látható, a kéreg alatt hosszanti járatok. Az imágók a kisebb ágak elágazásánál berágják magukat. A megtámadott gallyak elhervadnak, letöredeznek.

Kártevő:  Barnás-fekete színű bogár (szú).

Hatása a növényre: Az imágók rágása következtében hajtáselhalás. Tömeges fertőzés esetén a fertőzött fa elpusztul.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Legfőképpen megelőzésként inszekticides permetezés a rajzás fő időszakában májustól Június közepéig. Meglévő fertőzés esetén a védelem a fertőzés mértékétől függően hajtások eltávolítása, súlyos fertőzés esetén az egész fa eltávolítása és megsemmisítése. Ha van még egészséges tuja, akkor számukra megfelelő életkörülményeket kell biztosítani.

Tuja fényesbodobács

Gazdanövények: tuja, boróka, ciprus, hamisciprus

Tünetei: A fényes bodobács a gazdanövények hajtásait, terméseit, apró tobozait szívogatja, nyalogatják mind a kifejlett bodobácsok, mind a lárváik

Kártevő: A tujabodobács kifejlett mérete 7-8 mm hosszú, keskeny, barnás színű rovar. A fiatal kikelő lárvák július és november között aktívak.

Hatása a növényre: A tuja, boróka, ciprus, hamisciprus hajtásait, terméseit, apró tobozait szívogatja. Jelentősebb kárt nem okoz.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Elszaporodásuk esetén permetezéssel lehet ellene védekezi. Megelőzésként a kikelésüktől az aktívitás végéig rovarölő permetezéssel lehet védekezni.

Boróka pajzstetű

Gazdanövények: Boróka, tuja, hamisciprus, tiszafák

Tünetei: A levélpikkelyek, hajtások sárgulnak, majd elhalnak.

Kártevő: Apró szívó szájszervű, fehér színű rovar.

Hatása a növényre: Növénygyengülés, a növekedés leáll, súlyos fertőzés esetén a növény elpusztul.

Védekezés, megelőzés, gondoskodás: Szisztemikus rovar ölőszerekkel, megelőző jpermetezés.

A fenyőrontó darázs lárvái tavasszal időjárástól függőn (korai melegedés esetén korábban számíthatunk megjelenésükre) kelnek ki és károsítják a hosszú tűlevelű fenyőféléket. Fenyők, amelyeket a fenyőrontó darázs lárvái károsítanak: erdei fenyő, fekete fenyő és fajtái, törpefenyő és fajtái, amelyek a Pinus nemzetség tagjai. A fenyőrontó darázs lárvái a kertekben, parkokban, erdőkben lévő fenyőket egyaránt károsítja.

A kifejlett fenyőrontó darázs néhány mm-es darázsféle, kifejletten a fején fésűre emlékeztető csáp látható. A hím színe fekete, csápja fejlettebb. A nőstény színe barnás, csápja fejletlenebb.

A fenyőrontó darázs lárvái tavasszal április végétől júniusig szoktak megjelenni, károsítani. Korai meleg tavasz esetén korábban is kifejlődhetnek, károsíthatnak.

A kifejlett egyedek nőstény egyedei szeptemberben, októberben a fenyőfákba rakják tojásaikat a következő évi generáció számára. Az őszi és tavaszi lemosópermetezéssel jelentősen csökkenthető a kikelő lárvák száma.

A fenyőrontó darázs úgynevezett álhernyóinak feje feketés, teste szürkés-zöld színű, oldalukon fekete csíkkal díszítettek. Csoportosan élnek, jellegzetes mozgásukról felismerhetők: fejüket gyors mozdulatokkal hátra hajtják, tekergetik, majd ugyanolyan gyorsan felveszik eredeti egyenes testtartásukat. Jellemző, a hernyóra, hogy nem a hajtásvégi, nem is a legfiatalabb leveleket, hanem az előző évben kifejlődött leveleket rágják meg.

Kezdetben a kikelő, apró, fiatal lárvák a bőrszövetet, a levelek felszínét rágják le, ezt a típusú rágást „hámozgatásnak” nevezzük, később a tűleveleket teljes egészben tövig visszarágják. Az ágakon csupán a levél csonkok maradnak meg.

Gyorsan növekednek, mivel csoportosan élnek, nagy egyedszámuk esetén súlyos kárt, úgynevezett tarrágást hagynak maguk után. Néhány nap alatt egyes ágakat képesek leveleiktől megfosztani. A fenyőrontó darázs hernyóinak jelenléte a rágásuk zajáról is felismerhető a fenyők közelében. Különösen jól halható a rágásuk az erdőkben, ahol az ürülékük zöreje is hallható, amikor az előzőévből még megmaradt száraz levélzetre hullanak.

A darázslárvák nyáron bábozódnak, majd nyár végén megjelenő kifejlett 6-10 mm hosszú, valamint 2 pár hártyás szárnnyal rendelkező kifejlett egyedeit láthatjuk.

A hernyók rágásának következtében a fenyők legyengülnek, tápanyagot fanedvet vesztenek. A rágás következtében ki alakúló lombhiányt a fenyők nyár végére pótolni tudják, új tűlevelek hajtanak ki. A rágás miatt a fenyők esztétikai értéke átmenetileg, amíg az új levelek megjelennek jelentésen csökken, a fenyők koronája elvesztik jellegzetes alakjukat. Fiatal, alacsonyabb fenyők esetén a károsodott korona metszéssel alakítható.

Védekezés, megelőzés

A fenyőrontó darázs megjelenése észlelésekor ajánlott a permetezés a további kártétel megelőzés érdekében. Erőteljes fertőzés esetén ismételt permetezésre lehet szükség. A fenyőrontó darázs megjelenése után, a következő években rendszeresen visszatérő kártevő lesz, ezért ajánlott a rendszeres megelőző permetezés. Az őszi és tavaszi lemosópermetezéssel nagymértékben csökkenthető a kikelő lárvák száma.

Miért fontos az őszi lemosó permetezés? Két oka van:

1. Az őszi lemosó permetezéssel a vegetációs időszak során felszaporodott, télre elvonuló kórokozók áttelelő formáinak (áttelelő gombaspórák, rovar tojások, stb.) számát tudjuk jelentősen csökkenteni.
2. A kora tavasszal kikelő rovarok lárvái (röpképes állapotukig) a növények nedveit szívogatják, amelyek hatására kéreg sérülések alakulhatnak ki.

Hol telelnek át a rovarok áttelelő alakjai és a kórokozók (gombák)?

Sokféle helyen tudnak áttelelni, pl. növényi részeken, a kéreg repedésekben, lehulló lombozaton, fatörzsön, ágakon, a korán virágzó növények új rügypikkelyeiben.

Mit permetezzünk ősszel?

Minden növényt, beleértve az örökzöldeket is. Az örökzöldek az egyik legjobb rovar áttelelő növények. Miért? Vannak, olyan örökzöldek, amelyeknek, olyan sűrű a lombozatuk, hogy jobb védelmet nyújtanak a rovarok áttelelő alakjainak.

Nem mellékesen, azért is fontos az örökzöldek permetezése ősszel, vannak olyan rovarok és kórokozók, amelyek ősszel veszélyeztetik az örökzöldek egészségét.

Mikor van az ideje az őszi lemosó permetezésnek?

Általánosan elterjedt meggyőződés, hogy az őszi lemosó permetezést, lombhulláskor végezzük. Senki nem tudja garantálni, hogy ebben az időszak megtudjuk oldani a permetezést. Miért? Az őszi időjárás lehet szép egyenletes vagy szeles, csapadékos, nem várt hideg időszak is lehet, amikor a levelek szinte egyik napról a másikra lehullanak.

A lemosó permetezést lombos állapotban is megoldhatjuk. Ilyenkor, olyan permetszereket (kontakt, szisztemikus és lokoszisztemikus) használhatunk, mint a vegetációs időszakban. Ezek a permetszerek lombhulláskor is használhatóak.

Miért?

A felületen ható (kontakt) hatóanyag a növény felületén – tehát annak levelén, szárán, gyümölcsén (mumifikálódott) stb. – fejti ki a hatását, vagyis a növények szöveteibe nem jut be.

A szisztemikus és lokoszisztemikus permetszerek hatóanyagai bejutnak a növények szöveteibe, ezáltal a növényt belülről védik, sőt a szövetek szállítórendszerében továbbhaladva a fiatal hajtásokba is eljutnak. Ezek a permetszerek kiváló hatással vannak a már fejlődésben lévő következő évben, korán virágzó növények rügyeire.

A két említett permetszer forma hatását ismerve látható, hogy miért alkalmasak ősszel is a vegatációs időszakban használt permetszerek.

Természetesen a hagyományosan megszokott lemosó permetszerek is hatékonyak. A hagyományos lemosó permetszereknek NINCS szisztemikius és lokalszisztemikus tulajdonga.

Jó tudni! Ha az őszi lemosó permetezést, hagyományos lemosó permetszerekkel, végezzük el, amikor már a lombozat lehullott, akkor a lombtakaró (lehullott lombozat) alján lévő levélzetre nem jut permetszer, mert a felső réteg takarja. Ezért az alsó réteg levélzetén NEM pusztulnak el a kórokozó gombák spórái.

Ha lehullott már a lombozata a növényeknek, akkor a talajon lévő lombozatot is érdemes lepermetezni, legjobb hatás magasnyomású permetezővel érhető el, amely bele tud fújni a lehullott lombtakaróba, ezáltal az alsó réteget is éri a permetszer.

Hogyan csináljuk a lemosó permetezést?

A növényeket alaposan permetezzük le. A kisebb cserjék belső és külső részét is permetezzük, nagyobb, szélesebb cserjék ágai közé is dugjuk be a permetező szárát.

A nagyobb fákat a törzstől kifelé haladva, végig az ágak mentén permetezzük, körbe, végül a külső részét is permetezzük.

Meddig végezhető el az őszi lemosópermetezés?

A legjobb permetszerek +2 C esetén is hatékonyak. Ha esetleg valamiért elmarad az őszi permetezés a fagy beálltáig semmi probléma, hiszen lehet még újra enyhébb az időjárás. Ilyen időszakban pótolható az elmaradt permetezés.

Mi tehetünk a növények ellenállóképessége növelése érdekében?

Évente 2x-er, tavasszal és ősszel szórjunk ki, hosszú hatástartamú szerves tápanyagot a növényeknek.

Miért fontos ez?

A növényeknek, ugyanúgy, ahogy az emberi szervezetnek szüksége van különféle makró és mikró tápanyagokra. Ha nem jutnak ezekhez hozzá tápanyaghiány lép fel, ami miatt betegségek alakulnak ki.

A tápanyagpótlásról szóló bejegyzésben részletesen tudsz olvasni a tápanyagpótlás szerepéről a növények életében.

Rhododendron betegségei, kártevői:

Lisztharmat: Fehér, lisztszerű bevonat keletkezik a leveleken. A lombhullató és örökzöld rododendronoknál is kialakulhat. A lisztharmat a rhododendron nemzetség azálea fajtáinál is felléphet.

Lisztharmat: Egy gomba faj, amely fekete penészes bevonatot képez a levélzeten és a hajtásokon. Erőteljes fertőzés a rhododendron teljes kiszáradását okozza.

Szürkerothadás: Gomba betegség, amely a virágokon jelenik meg. A gomba szabálytalan foltokat képez, amelyek barna színűek, eleinte kisebbek, később összenőnek. A betegség hatására a virágok elhervadnak.

Levélrozsda: Gombásodás a levelek alsó felén, fonák oldalán. A rozsdásodás a levélzeten összefüggő vagy elkülönülő foltokban jelenik meg, amelyek idővel összeolvadnak, sárgásbarna szín elváltozást okozva. A rozsdásodás hatására a levelek felszíne barnul és feketedik.

Fitoftóra: Egy parazita fonalas gomba, amely gyökérzeten keresztül károsít. A gomba többféle növényt károsíthat. A fertőzés hatására a levelek barnulnak a hajtások és a bimbók feketednek. Végül teljes hajtás elszáradást, növénypusztulást okoz. A beteg növényt meg kell semmisíteni. a használt szerszámokat és a földet fertőtleníteni kell.

Levéltetű: Tavasszal, hajtáskor, az új, fiatal levelek fonák részén jelenhetnek meg. A tetű vírus hordozó, ezért kiemelkedő fontosságú a tetvesedés megelőzése. A vírus fertőzött rhododendron még egy ideig él, de idővel elpusztul. Rhododendron metszés után a metszőollót fertőtlenítsük, mielőtt másik növényt metszünk, az esetleges fertőzés átvitel megelőzése érdekében.

Csipkéspoloska: A levél színe a kártevő szívogatásától elhaló, és levegővel feltelő sejtek miatt zöldes, ezüstös. A levél fonák oldala barna foltokkal szennyezett.

Barázdáshátú vincellérbogár: A Barázdáshátú vincellérbogár lárvája és az imágója (kifejlett bogár) egyaránt károsít. Az barázdáshátú vincellérbogár jelenléte csak a leveleken lévő karéjozott rágásnyomokról ismerhető fel. A bogár nem látható, éjjel aktív, a nappali órákat a gyökérzet közé elbújva tölti! Nem tud repülni, a szárnyfedői összenőtt. A lárva még veszélyesebb, mert a gyökereket rágja.

Levélatka: Apró rovar, amely a levélzetet szívogatja. A károsítás hatására a levelek sárgulnak. Az atka fertőzés meleg, száraz időben alakulhat ki.

Tripsz: Apró, az atkánál kicsit nagyobb 1-2 mm hosszúságú rovar. A rovar a leveleket szívogatja a kártétel hatására a levelek ezüstösen elszíneződnek. A levelek fonák oldalán barnás-fekete foltok láthatók.

Tápanyaghiány

A rhododendron tápanyahiányának diagnosztizálása a levelek vizuális vizsgálata alapján történik. A tápanyaghiány betegségek kialakulását idézi elő. A tápanyag hiány kialakulásának megelőzése érdekében, rendszeresen adjunk a növényeknek megfelelő minőségű és mennyiségű komplex tápanyagot.

Nitrogénhiány: nitrogén hiány első tünetei a növények alsó, idősebb levelein figyelhetők meg.  A nitrogén hiányt a növény növekedésének visszamaradása és kicsi, halványzöld majd sárgászöld levelei jelzik. Végül a levelek elbarnulnak, majd lehullanak. A klorózis fokozatosan a fiatalabb levelekre is átterjed. A növények vegetatív felülete jelentősen csökken és termőképességük, virágzásuk csökken.

Foszforhiány: A foszforhiányos növény levelei sötétzölddé, kékeszölddé válnak. A tünetek később vörös, lilásvörös, barnásvörös színbe mennek át, ami a levél fonák oldalon jobban észrevehető. A levelek elszíneződése fokozatosan a középső és fiatal levelekre is átterjed. Az alsó levelek gyakran elszáradnak, majd lehullanak így a növény felkopaszodik. A foszforhiányos   növények visszamaradnak a fejlődésben, csakúgy, ahogy a gyökérzetük növekedése.

Káliumhiány: A káliumhiány az alsó idősebb leveleken mutatkozik először. A kálium hiányos növények lankadnak, kókadnak, a növény növekedése lelassul. A kálium hiány tünete az alsó idősebb leveleken mutatkozik először. Kálium hiány következtében a levélcsúcs és szélek mentén világosabb vagy sötétebb barna nekrózisok alakulnak ki. A tünetek mindig a levélcsúcstól indulnak ki és a levélszélen körbe haladnak. A kálium hiányos növények szárátmérője vékonyabb. Kálium hiány esetén a fiatalabb levelek kisebbek, rendszerint sötétzöldek látszatra normálisok. A kálium hiány végső fázisában az idősebb levelek hullani kezdenek.

Kálciumhiány: A kalciumhiány a fiatalabb leveleken jelentkezik először: a levelek vége halványzöld színű lesz, majd összecsavarodik a fonák irányába, elhal, majd lehullik. Szélsőséges esetben a növény fejlődése lelassul, rövid szártagok és sötétzöld levelek figyelhetőek meg rajta.

Magnéziumhiány: Magnéziumhiány esetén a klorofil képződése lelassul, ezért a növények levelei az erek között sárgulnak, kivilágosodnak, később barna vagy sötétbarna nekrotikus foltok alakulnak ki. A klorofil képződés hiánya miatt lassul a növények növekedése.  Magnézium hiány miatt károsodott levelek rendszerint igen hamar lehullanak.

Vashiány: A vashiány jellegzetes tünete, hogy a fiatalabb leveleken jelentkezik legintenzívebben a klorózisos tünet, amely a hiány erősödésével átterjed a levél erekre is és fokozatosan az idősebb levelekre is. A klorózisos tüneteket nekrózis követi, amely a levéllemez szélétől indul a fő ér irányába. A klorózis hatására a növények levelei nem fejlődnek megfelelően, a növények növekedése erőteljes klorózis hatására lassul. A vashiány a legnehezebben gyógyítható tápanyaghiányok közé tartozik. Vas hiány a közömbös és lúgos, valamint savanyú talajokon egyaránt előfordul.

Mangánhiány: Mangán hiány esetén pontszerű klorózisok jelennek meg levéllemezen. A klorózis a levélerektől távolabb jelenik meg és inkább a levél egy részét érinti. Klorózis hatására a levéllemez elveszti zöld színét és a kisebb erek között halvány vagy sárgászöld pontszerű nekrózisok alakulnak ki. A mangán hiány először az idősebb leveleken figyelhető meg, majd fiatalabb leveleken is megfigyelhetővé válik.

Bórhiány: A bór hiány tipikus tünetei legelőször mindig a legfiatalabb leveleken jelentkeznek. A levelek aprók maradnak, idővel deformálódnak és a szélük fonák irányba pöndörödik. Súlyos hiány esetén a levelek barnára színeződnek, elszáradnak és lehullanak. Később a tünetek az idősebb leveleken is jelentkeznek. A hajtáscsúcsok elhalnak, a hajtások növekedése leáll. A bórhiányos növény rosszul köt, amiért a virágok lehullanak.

Rézhiány: A rézhiány tipikus tünete a fiatal leveleken figyelhető meg. Réz hiány hatására a levelek fonnyadnak, besodródnak, hasonlóan, ahhoz, amikor nagy szárazságban vízhiány következtében történnek ezek az elváltozások. A bór hiány hatására a fiatalabb levelek elhalhatnak és lehullanak.

A lemosó permetezés célja, hogy a fás szárú növények törzsén, vázágain, kéregrepedéseiben megtelepedett baktériumos és gombás spórák szaporító képleteit elpusztítsuk, és gyérítsük a kártevő rovarok, például levéltetvek, pajzstetvek, molyok, atkák stb. áttelelő alakjait, ezzel megelőzzük a tavaszi túlságos elszaporodásukat.

Mikor végezzük a lemosó permetezést?

Kora tavasszal, a hideg időszak elmúlta után, a metszési, növénytisztogatási, növényápolási munkák elvégzése után kell megoldani a növények lemosó permetezését. A kívánt hatás eléréséhez a permetezést fagymentes, szélcsendes időben végezzük, amikor napközben a levegő hőmérséklete eléri legalább az 5°C-ot. A permetlével ne takarékoskodjunk. Bőséges lé mennyiséggel, lemosás szerűen permetezzünk úgy, hogy a törzseken és az ágakon az egyenletes fedés biztosítva legyen. Ne, nagyoljuk el a munkát!

Permetezés előtti teendők

A növények tavaszi metszése, illetve a mechanikai növényvédelmi munkák során mindenképpen távolítsuk el a sérült, letört vagy különféle kórokozókkal kártevőkkel, például monília, lisztharmat, tűzelhalás, vértetű, pajzstetvek, erősen fertőzött, száradó vagy elszáradt vesszőket, ágrészeket is. A beteg résszel együtt, az egészséges részből is vágjunk le körülbelül 8-10 cm-es darabot. A sebfelületeket fasebkezelővel, például Fa gél kenjük be, annak érdekében, hogy a seb gyorsabban gyógyuljon és megelőzzük a seben keresztül kialakuló fertőzést. A levágott, beteg növényi részeket lehetőleg égessük el. A törzsön, vázágakon lévő rákos és mézgás sebeket éles késsel, kacorral az egészséges részig vágjuk ki, majd azokat is kenjük be sebkezelővel.

A metszéshez használt eszközöket, például, metszőolló, ágvágó, fűrész időnként fertőtlenítsük, főként, ha beteg növényeknél használtuk őket, például 70%-os alkoholban, a fertőzések tovább terjesztésének elkerülése céljából. A tavaszi metszési munkák során ne felejtsük eltávolítani a növények körül előtörő sarjakat sem, mert ezzel például a vértetű áttelelő, gyökérlakó alakjait gyéríthetjük eredményesen.

Metszéskor feltétlenül keressük meg és távolítsuk el a gyűrűspille, egyéves, vesszőkön spirálisan elhelyezett, akár több száz tojást tartalmazó szürke tojáscsomóit is. Nehezen vehetők észre, mert kéregszínűek. Gyapjaslepke kártétel esetén az áttelelést szolgáló tojáscsomókat a törzsről, az ágakról, a falról még a tél folyamán kaparjuk le és pusztítsuk el.

A lemosó permetezés előtt ne feledkezzünk meg a talajra hullott beteg, fertőzött levelek megsemmisítéséről sem. A leveleket lehetőség szerint semmisítsük meg! A zöldhulladékként elszállított levélzet a gyűjtőhelyen elhelyezve ugyan úgy fertőz, mintha a kertben hagynánk.

Miért fontos a lemosó permetezés?

1. Ezzel a munkafolyamattal még rügyfakadás előtt lehetőség nyílik a fás szárú növények, például a fák, bokrok törzsén, vázágain, vesszőin, illetve, ezek kérgén és kéregrepedéseiben, a rügyek felületén vagy azok környékén megteleped és ott telelő kórokozók, gombák szaporítóképleteinek, illetve a rovar- és az atkakártevők, például levéltetvek tojásai, pajzstetvek, takácsatkák kifejlett egyedei és tojásai, telelő alakjai egy részének elpusztítására.
2. A gondosan és idejében elvégzett lemosó permetezés jelentősen növeli a tenyészidőszakban végzett egyéb kémiai kezelések hatékonyságát. Ügyeljünk arra, hogy a lemosó permetezést még rügyfakadás előtt végezzük el, mert a lemosó permetszer perzselést okozhat a fiatal hajtásokon.

Lemosó permetezés elvégzésekor figyeljünk még a következő szempontokra is:

1. A lemosó permetezés végrehajtása előtt a begyűjtött növényi minták alapján feltétlenül győződjünk meg a kártevők faji összetételéről (némi előtanulmány szükséges), ill. az egyedsűrűségükről (ehhez használjunk nagyítót). Ez segít kiválasztani a megfelelő lemosó permetező szert.
2. Nagyon fontos a kezelés jó időzítése, ezért ügyeljünk arra, hogy a lemosó permetezés a rügypattanáshoz lehető legközelebbi időpontban történjen, mert a telelőhelyekről fokozatosan előjövő kártevők, ill. az éledő kórokozók ilyenkor a legérzékenyebbek a növényvédő szerekre és könnyebben elpusztíthatók.
3. Ügyeljünk a kivitelezés megfelelő minőségére is, mert a lemosó permetezőszerek mindegyike kontakthatású, ezért a megfelelő hatás eléréséhez a károsítókat tökéletesen be kell fedni. Azt is figyelembe kell venni, hogy sok fertőzött gyümölcs- és levélmaradvány lehet a fák alatt is, ezért a permetléből ezekre is jusson.
4. A permetezéshez megfelelő védőöltözékre van szükség. A permetező szerek alkalmazása előtt figyelmesen olvassuk el a csomagolás címkéjén feltüntetett előírásokat, például engedélyezett dózis (töménység), szükséges védőfelszerelés, munka-egészségügyi és élelmezés egészségügyi várakozási idő és a munka során ezeket maradéktalanul tartsuk be.
5. Bár a rezes lemosó permetezéssel lezárjuk a metszés során keletkezett kisebb-nagyobb sebfelületeket, ez nem helyettesíti a metszést követő sebkezelést. A sebek kezelésekor azt az általános szabályt kell követni, hogy az 1-2 cm-t meghaladó sebfelületeket feltétlenül kezelni kell. Ne használjunk sebkezelésre „költségtakarékos” megoldásként olajfestéket, mert hamar beszárad és megrepedezik, így kapu nyílik újabb fertőzéseknek.

A növények lemosó permetezéséhez felhasználhatjuk a réz alapú készítményeket, például rézszulfát, rézhidroxidot, rézoxikloridot, bordói keveréket vagy például poliszulfidkén, például kálcium-poliszulfid készítményeket, és az ún. olaj tartalmú készítményeket, például vazelinolaj, ásványolaj, növényi olaj, paraffinolaj.

A réz tartalmú készítmények közös jellemzője, hogy a lisztharmat kivételével a gombás és a baktériumos betegségek egész sora ellen hatékonyak. Például:

• a növények baktériumos és gombás ágelhalás, tűzelhalás, varasodás és egyéb gombabetegségek ellen.
• csonthéjasokban baktériumos és gombás ágelhalások, például kajszi pszeudomonászos és leukosztómás elhalása (gutaütés); meggyben, cseresznyében, szilvában és kajsziban monília, levéllyukacsosodás és egyéb levélbetegségek; őszibarackban, szilvában tafrinás betegség ellen;
• bogyós gyümölcsűekben a málna és a szeder didimellás, leptoszfériás vesszőbetegségei ellen;
• héjas gyümölcsűekben a baktériumos betegség ellen javasoljuk használni a különböző rézkészítményeket.

A rézkészítmények biztonságos használata érdekében a kezeléseket a rézérzékenység figyelembevételével alkalmazzuk az almatermésűekben a zöldbimbós állapot végéig, a csonthéjasok közül őszibarackban rügyfakadásig, kajsziban pedig a piros bimbós állapot végéig a perzselés elkerülése miatt be kell fejezni. A rézzel történő lemosó permetezés az almatermésűekben (alma, körte, birs) a tűzelhalást okozó Erwinia amylovora baktérium fertőzési veszélyét is csökkenti.

A növényeken áttelelő lisztharmatgombák ellen a kén tartalmú készítmények hatásosak. Ezek közül ki kell emelni a poliszulfidkén hatóanyagú készítményt, például Tiosol.

A poliszulfidkén tartalmú készítmények a különböző gombás betegségeken kívül, például a rovar, például pajzstetvek, levéltetvek, körtelevélbolha és az atkakártevők ellen is hatásosak. A rovarölő hatásuk különösen olaj tartalmú szerekkel kombinálva fokozható, ilyen készítmény, például a poliszulfidkén + vazelinolaj tartalmú Nevikén (olajos mészkénlé).

Az ún. olajos készítmények (növényi olaj, paraffinolaj, vazelinolaj) a rovar- és atkakártevők ellen a leggyakrabban alkalmazott lemosószerek. Tekintettel arra, hogy a kártevők többsége még a keményebb téli fagyokat is átvészeli, a telelő alakok ellen az olajos lemosás általánosan javasolt. Ölőhatásukat úgy fejtik ki, hogy vékony bevonatot képezve a kártevők áttelelő alakjain, megakadályozzák azok légzését. Hatásosak a pajzstetvek, levéltetvek tojásai, takácsatkák kifejlett egyedei és tojásai, körte-levélbolha ellen.

Az őszi lemosó permetezés elvégzésének legkedvezőbb időpontja a vegetációs időszak végére, a lombhullás időszakára tehető. Ezen időszakban a leveleken áttelelni készülő szaporító képletek, spórák, kártevők tojásai is eredményesen elpusztíthatók. A leváló levelek az alapjuknál kaput nyitnak a kórokozóknak, míg a helyük be nem parásodik. Sok kórokozó a rügypikkelyek közé húzódik a hideg elől, amelyek szintén a lombhullás idején záródnak. A növényvédő szer kijuttatása nagy lé mennyiséggel indokolt a törzseken és az ágakon való egyenletes fedés biztosítása érdekében.

A lemosó permetezés költséges eljárás, de aki ezt gondosan és idejében elvégzi, annak a tenyészidőszakban kevesebb gondja lesz a kórokozókkal, kártevőkkel.

]]> https://naturgarden.hu/fenyo-gondozasa/ Sat, 15 Dec 2018 05:00:20 +0000 https://naturgarden.hu/?p=8235 A fenyő egy elég változatos örökzöld vagy lombhullató növény. Az örökzöld fenyők méltó díszei a kertnek, mert hangulatosabbá varázsolják a kertet még télen is, amikor a lombhullatók kopaszok, színtelenek. A lombhullató fajták is elég változatosak és szépek, például a vörösfenyő, kínai mamutfenyő, páfrányfenyő, mocsári ciprus. A fenyők bizonyos fajtái, például az erdei fenyő és a páfrányfenyő, bizonyos részei pedig igen jó hatással van a szervezet egészségére. Ennek ellenére a fenyők sajnos a kertek legjobban elhanyagolt növényei. Ennek egy nagyon régi személet az oka, amely szerint ezekkel a növényekkel nem kell foglalkozni, mert igénytelenek. Ez részben igaz, de érdemes jobban megismerni a gondozásukat, mert ők is igénylik a megfelelő gondozást.

Milyen fajta fenyőt vegyünk?

A fenyő választásakor több szempontot kell figyelembe venni.

Először gondoljuk végig, milyen célunk van a fenyővel, mi motivál bennünket, miért szeretnénk fenyőt a kertbe, például szoliternek, sövénynek, vagy mutatós csoportba ültetni, vagy valamilyen takarás miatt, és azt milyen fenyőt szeretnénk, lombhullatót vagy örökzöldet.

Másodszor, mérjük fel a kert adottságait, méretét, fekvését, talaj és fényviszonyait, fagyérzékeny fajtákat csak védett helyre ültessünk.

A fenyőknek méretük alapján három meghatározó tulajdonsága van:

1. Végleges magasság.
2. Végleges szélesség.
3. Növekedésük habitusa (gyors, lassú, közepes).

A magasra, szélesre növő fajtákat főleg nagyobb kertekbe ültessük, szoliternek, kisebb csoportokba vagy sövénynek, takarásként vagy térelválasztóként. Ha sövényként vagy térelválasztóként ültetjük, akkor ezek formája lehet természetes alakú vagy nyírott formájú.

A közepes, kisebb fajtákat minden kertbe ültethetjük. Ezek is jól mutatnak szoliterként, kisebb csoportokban vagy sövényként ültetve. A sövénynek ültetett fenyő lehet természetes alakú vagy nyírott formájú. Vannak olyan nagy növekedésű fenyők is, amelyek közepes vagy kisebb kertekbe is ültethetők, ezeket nyírással tudjuk megfelelő mérten (magasság, szélesség) tartani.

Fenyőválasztás előtt érdemes azt is figyelembe venni, hogy mennyi időnk lesz őket gondozni.

Mind ezek figyelembevételével, válasszunk olyan fajtákat, amelyek a legjobban tetszenek, és a legjobban illenek a kertbe.

Ha segítségre van szükségünk fenyő választásához, akkor keressünk meg egy megfelelő szakembert vagy kertészetet, ez ügyben.

Fenyőültetés

A legtöbb hazai kertészet kínálatában lévő fenyőfajta jól viseli a szélsőséges hazai időjárási viszonyokat. Válasszunk az ültetési célnak megfelelő fajtákat.

• Kisebb helyekre vagy sziklakertbe – törpe fajtákat.
• Nagyméretű helyekre, például ezüst-, jegenyefenyőt, ciprusokat.
• Fenyősornak, sövénynek, például oszlopos vagy szélesebb fajtákat, leyland ciprust, normand, koreai, ezüstfenyőt vagy örökzöld lucfenyőt.
• Növénycsoportba, például, törpe, közepes vagy nagy fajtákat.
• Cserepes, edényes, dézsás növényként, törpe vagy közepes fajtákat.

Csak olyan növényeket vegyünk, amelyek szépek, egészségesek.

Ültetés idő

Mikor telepítsünk földlabdás, konténeres fenyőt?

A földlabdás, konténeres fenyőket szinte egész évben ültethetjük, kivéve tartós fagy vagy kánikula idején.

Ültetési távolság

Az ültetési távolságot a növények végleges mérete és növekedési erélye határozza meg. Válasszuk meg helyesen a megfelelő távolságot elkerülve a későbbi túlzsúfoltságot. Önálló fenyőnek vagy csoportos (2-3 db) fenyőnek az ültetési távolsága, attól függően mekkorára nőnek: 4-6 m, sövény vagy sor jelleggel 1-3 m. Ne féljünk a nagynak tűnő távolságtól, idővel benővik a fenyők. Fenyőt vagy más növényt nem csak a mának ültetünk, hanem a jövőnek. A fenyők, úgy mint más növények folyamatosan nőnek, 5-10-20-30-40-50 év múlva, akár 20-30 m magasságot is elérhet egy fenyő, pl. a Leyland ciprus begyökeresedés (2-3 év) után, évente 80-100 cm-t is képes nőni, magassága eléri a 30 m-t, szélessége 4 m-t idősebb korára. Más fajták pl. cukorsüveg fenyő, begyökeresedés után, évente 2-2,5 cm nő, 10 év múlva 2-2,5 méter magasságot is elérhet.

Itt szeretnék egy téves elvet eloszlatni: elterjedt nézet a növények, fák végleges magassága, szélessége megadása. Nincs ilyen. Nem láttam még olyan növényt, amelyik elérte a megadott magasságot, szélességet és megált volna a növekedésben. A növények (kivéve viráok), fák életük végéig folyamatosan nőnek.

Ha túl ültetjük a fenyőket egymáshoz, annak két hátránya van:

1. Több növényt kell venni, ez több pénz kiadás.

2. Elnyomják egymást a növények.

Hogyan ültessünk fenyőt?

A fenyőket földlabdával vagy konténeresen árulják a kertészetek.

A szakszerű ültetés fontos feltétele a fenyők megfelelő fejlődésének. Ezért különösen figyeljünk az ültetés lépéseinek betartására. Az ültetés minőségét meghatározó tényezők: a talaj, ültetőgödör, tápanyag, tömörítés, iszapolás.

Az ültetés lépései

1. Ha nem tudjuk, milyen a talaj pH értéke, mérjük meg. Szükség esetén ültetés közben keverrjünk a földbe. olyan anyagot (fenyő kérget, savanyú tőzeget) amellyel a talaj savasabb kémhatású lesz.
2. Ássuk, akkora gödröt, amely a földlabda méretének 2-3-szorosa. A gödör alját lazítsuk fel, a kiásott földet  porítsuk, törjük össze, ha darabos, hogy finom, porhanyós, laza legyen. A kiásott földbe keverjünk bele szerves, rostos anyagot, pl. komposzt, tőzeg, majd szórjunk ebből a keverékből a gödörbe annyit, amennyi kb.8-10 cm réteget képez egyenletesen a gödör alján.
3. Ha a talajban valamilyen kártevő található, azt távolítsuk el, a földet fertőtlenítsük.
4. A fenyőt vegyük ki a konténerből, földlabdás fenyő esetén távolítsuk el a jutazsákot, óvatosan, úgy, hogy a gyökérzet ne sérüljön. Igaz, hogy a jutazsák szerves eredetű és ezért lebomlik, de ehhez idő kell. Ha a jutazsákot a földlabdán hagyjuk, akkor fenn áll annak a veszélye, hogy a gyökerek növekedését, begyökeresedését akadályozza, ami következtében a fenyő akár el is száradhat. Helyezzük a fenyőt a törzsén is látható ültetési mélységig a gödörbe.
5. Igazítsuk be a növényt, lehetőleg arányosan, középen legyen a gödörbe. Ez főleg sövény ültetés esetén fontos. Elég kellemetlen látvány, ha a növények nem egyenletesen vannak elültetve.
6. Töltsük fel a gödröt a szervestápanyaggal, savanyú tőzeggel, fenyőkéreggel dúsított keverékkel, enyhén tapossuk be a földet, majd öntözzük be. Miután a víz beszivárgott a földbe, az egész gödröt töltsük fel földdel, majd ismét tapossuk meg óvatosan.
7. Öntözzük be a talajt jó alaposan, úgy hogy iszapos legyen.
8. Szelesebb kertekben üssünk le karót a fenyő mellé és kössük ehhez.
9. Szórjunk a fenyő köré a földre, hosszú hatástartamú, lassan lebomló szerves tápanyagot.
10. Szórjunk ki mulcsot a fenyő köré 6-8 cm vastagon, így csökkentjük a vízveszteséget és a gyomosodást is nagymértékben megelőzzük.

Ültetés után a fenyőt legalább 6 hónapig folyamatosan öntözzük, naponta, rendszeresen, mert a fenyők lassan gyökeresednek. Ezután elég ritkábban is öntözni az időjárási körülmények figyelembe vételével. Szárazabb őszi, tavaszi, fagymentes téli napokon is öntözzük őket. Nyáron, nagy melegben minden növény vízigénye megnövekszik, még a fenyőké is, ebben az időszakban még fontosabb az öntözés.

Fenyő gondozása

Kertünkben a fenyők a legkevesebb törődést igényelnek, egész évben alig adnak munkát. A fiatal fenyők az első években nagyon szépek, dúsak. Idővel a növekedésük habitusa szerint, ősszel a belső részeken van egy természetes levélhullás. Ennek az oka első sorban a fényhiány, ha azonban a levélhullás erőteljesebb, akkor viszont valamilyen betegség az oka.

Vannak olyan fenyők is, például a selyemfenyő és az erdei fenyő, amelyeknek idővel csak az ágaik külső részén marad meg csak a levélzet. A levélhullás látványa az erdei fenyőn a legkellemetlenebb, ugyanis a lehulló levélzet sokáig a korona belsejében marad, majd az erős szél hatására lehulló levélzet eléggé sok koszt okoz a fa környékén. A levélzet összeszedését nehezíti az, ha a fenyő alatt valamilyen növényzetre hull, mert a növények levélzetéből elég nehéz, időigényes a levélzet kiszedése.

Ha a fenyő külső részén, az ágvégeken látható levélsárgulás, barnulás, hullás vagy levélzetdeformálódás, akkor annak az oka valamilyen kórokozó vagy kártevő.

Metszés, nyírás

A törpe fenyők lassabban nőnek, mint a nagyobb fajták. A növekedésük alkalmával ezek is elvesztik a belső részeken lévő levélzetüket. A tavaszi új hajtások eltérő mértékben fejlődnek, időnként kettős csúcshajtása is lehet a fenyőnek, ezért a mellékhajtást el kell távolítani. A törpe fenyők növekedését szabályozhatjuk úgy, hogy tavasszal a hajtásokat kurtítjuk, ennek van egy olyan előnye is, hogy a törpefenyő szép dús, sűrű marad.

Előfordul időnként az, hogy a gondosan elültetett fenyő alsó ágai benőnek olyan helyeket, amelyek korábban szabadok voltak, például kocsi beálló, járda, gyerekjátszóka. Ilyen esetekben a zavaró ágakat tőből távolítsuk el, majd sebkezelővel kezeljük a vágás felületét.

A fenyők bizonyos fajtáit rendszeresen, évente 2-3-szor nyírhatjuk, így szép sövényt, térhatárolót alkotnak.

Talajigény

A fenyő főként savanyú, tápanyagban gazdag talajokban fejlődik a legjobban. Ha a talaj kémhatása nem, megfelelő, akkor a talajba szervesanyagot és tőzeget kell kijuttatni, bedolgozni.

Tápanyagpótlás

Az ültetéskor kijuttatott tápanyagot elég gyorsan felhasználja a fenyő. A tavaszi hajtás növekedés időszakában is sok tápanyagot igényel. Mind ezek mellet az időjárási körülmények (eső, viharos szél, jégeső, hó, tél, nyár) miatt is igényelnek tápanyagot. A tápanyagpótlás hatására a fenyők ellenállóbbak lesznek időjárási körülményekkel szemben. Különösen fontos szerepe van a tápanyagpótlásnak abban, hogy a fenyő ellenállóképessége erősödjön a különféle kórokozókkal és kártevőkkel szemben is.

Mind ezek miatt ajánlott a fenyők tápanyagpótlásáról rendszeresen, évente kétszer, tavasszal és ősszel gondoskodni. Tápanyagpótlásra csakis szerves, hosszúhatástartamú tápanyagot használjunk, ettől lesz a fenyő ellenállóképessége a legmegfelelőbb. Nem mellesleg a szervestápanyag a talajban lakó hasznos organizmusokat is táplálja, amely a növények tápanyagfelvételében segédkeznek.

Öntözés

Ültetést követően az öntözés gyakorisága kezdetben sűrűbb, majd a begyökeresedés után ritkább, de rendszeres. Az öntözés mennyiségét és gyakoriságát az időjárási körülmények befolyásolják. Szárazabb időszakban, nyáron rendszeresen kell öntözni. Az új ültetésű fenyőket szárazabb ősszel és tavasszal is rendszeresen kell öntözni. Az öntözés akkor megfelelő, ha a víz a talajt a gyökérzet teljes mélységéig átitatja. Nyáron, kánikulai időszakban az öntözési idő kora késő este vagy kora hajnalban legyen, amikor a levegő lehűlt és még nem kezdett felmelegedni. Ebben az időszakban hasznosul a legjobban a víz.

A fenyő félék ősszel, télen és kora tavasszal is igénylik az öntözést, csapadékmentes időszakokban. Ezért ilyenkor is öntözzük őket, hetente egyszer-kétszer, fagymentes időszakban. Ha a kertben öntözőrendszer van kiépítve, akkor azt ősszel a fagyok előtt téliesítik, ezután az öntözést kézi öntözőcsővel tudjuk megoldani.

A fenyők bizonyos fajtái elég jó szárazságtűrők, azonban ez csak az idősebb, nagyobb példányokra igaz. Az a fenyő szárazságtűrő, amely hosszabb nyári szárazságot is károsodás nélkül kibír.

Teleltetés

A téli károk megelőzésére, a mi éghajlatunkra alkalmas hazai termesztésű fajtákat válasszunk. A fiatal növények tövére húzzunk téli földkupacot, mely megvédi a gyökérzetet a hidegtől. Takarásra alkalmas: a lomb, szalma,, fenyőkéreg (mulcs), komposzt. A cserepes, edényes fenyőket vigyük fagymentes helyre vagy süllyesszük cserepestül, edényestül a talajba.

Permetezés

A fenyőféléknek, csakúgy, mint más növényeknek vannak kórokozói és kártevői. A betegségeket a szabadban előforduló gombák és kártevők okozzák. A betegségek bárhol előfordulhatnak termőhelytől függetlenül. A gombák és a kártevők akkor jelennek meg, ha a növény ellenálló képessége csökken. Ezért kiemelkedő fontosságú a megelőzés.

A permetezés gyakorisága az időjárási körülményektől és a fenyő ellenállóképességétől, egészségi állapotától függ. A megfelelően gondozott, egészséges fenyők ellenállóképessége jobb, mint az elhanyagolt fenyőké.

A fenyők és egyéb növények ellenállóképességét növelhetjük, rendszeres tápanyagpótlással, megfelelő, rendszeres vízellátással (csapadékszegény ősszel, tavasszal és télen is) és talajszerkezet javítással. A betegségek feltűnését ne vegyük fél vállról. Elhanyagolásuk a növény pusztulását is eredményezheti! A fenyők permetezése egész évben végezhető, szél, csapadék, fagymentes napokon, a megfelelő permetszerekkel.

A témához kapcsolódó bejegyzések:

Permetezés

Öntözés

Miért szárad a fenyő?

Örökzöldek, fenyők, tuják betegségei és kártevői

A permetezés elsődlegesen preventív, vagyis megelőző jellegű, betegségek kialakulásának megelőzése érdekében alkalmazzuk. A megelőző permetezés védelmet biztosít a növényeknek a kórokozókkal és kártevőkkel szemben. A beteg növény többszöri, ismétel permetezéssel gyógyítható, állapotától függően.

A permetezés elhanyagolásával a növény egészségét kockáztatjuk, először esztétikai értéke csökken, lombozat elszíneződés, deformálódás, lombhullás, ágelhalás, végül a teljes növény is elpusztulhat, idővel.

A kertgondozási időszak (március-október) alatt két alkalommal célszerű lemosó permetezést végezni, kora tavasszal és ősszel. Az őszi lemosópermetezéssel a növények kéregrepedéseiben, kérgén áttelelő rovarformák (pete, tojás) és gombák spóráinak a számát csökkentjük, így a telet kevesebb kórokozó és kártevő éli át. A tavaszi lemosópermetezés a maradék kártevőt és kórokozót pusztítja el.

Sajnos a kártevőket és kórokozókat nem lehet teljesen elpusztítani, mert a szabadban mindenütt előfordulnak. Kiváló áttelelő helyek tucatja áll a rendelkezésükre. Ilyen hely a lehullott falevél, komposzt, korhadó fák törzse, belseje, különféle tárolók, nyílások, még a lakásokokban és a házakban is elbújva áttelelnek.
A vegetációs időszak (a növények növekedési, fejlődési időszaka) folyamán a növényeket időközönként permetezni kell a betegségek kialakulásának megelőzése érdekében. Az örökzöld növényeket időnként enyhébb teleken, főleg ha betegek permetezni kell. Egyes fajoknál, kora tavasszal is kialakulhat fertőzés, pl. babérmeggy levéllyukacsosodás.

Milyen gyakran és hányszor kell permetezni?

Erre pontos meghatározást nem lehet megadni, mert időjárástól függő. Csapadékosabb időben a kórokozók (gombák) jelentenek veszélyt, melegebb időjárás estén a kártevők jelentenek veszélyt. Ezen kívül az egyes kórokozók és kártevők különféle évszakokban (ősszel, tavasszal, nyáron, kora tavasszal) jelennek meg.

A permetezés gyakoriságát az is befolyásolja, hogy milyen a növény fiziológiai* állapota. A megfelelően gondozott növény ellenállóképessége jobb, mint egy elhanyagolté, ebből adódóan kisebb a betegség kialakulásának a valószínűsége.

*A növény fiziológiai állapotát befolyásoló tényezők

Talajszerkezet, talajminőség, talaj kémhatás, időjárási körülmények, kert elhelyezkedés (fekvés), légszennyezettség, tápanyag ellátottság, vízellátottság.

Hogyan permetezzünk?

Először is döntsük el, hogy miért akarunk permetezni, ez lehet tavaszi lemosópermetezés, betegség megelőző permetezés, gombabetegség elleni permetezés, rovarfertőzés elleni permetezés, vagy kombinált permetezés.

Szerezzünk be egy jó minőségű permetezőt. A permetezőgépek között nagy különbségek vannak. A legjobb permetező prémium minőségű, gazdaságos (finoman porlaszt, takarékos), tartós, napi használatra van kifejlesztve.

Szerezzünk be megfelelő védőruházatot: overál, védőszemüveg, védőkesztyű, vízhatlan cipő, védőmaszk, védőkesztyű. A permetezéshez egyéb kellékekre is szükség van: mérőedény, mérleg, keverőedény, keverő kanál, szűrő.

Vegyük meg a szükséges permetszereket. Ha nem tudjuk, pontosan milyen permetszerre van, szükségünk kérdezzük meg egy olyan szakértőtől, aki valóban ért a permetszerekhez.

Ha ez mind meg van, döntsük el, hogy mikor fogunk permetezni. Permetezésre a legjobb időpont a szélcsendes, napos idő, amikor előreláthatólag nem várható eső.

A permetezés kitűzött napján készítsük ki az eszközöket. Ellenőrizzük a permetező csatlakozásait, tömítettségét. Ezt úgy tudjuk elvégezni, hogy tiszta vizet öntünk a permetezőbe, majd felpumpáljuk a gépet a megfelelő nyomásra és megnyomjuk a permetező szelepet. Ha szivárgást észlelünk, javítsuk meg.

Ezután, vegyük fel a védőruházatot. Olvassuk el a permetszer csomagolásán található tájékoztatót, amit ajánlott betartani. A permetszer bekeveréséhez használjuk a védőkesztyűt, védőmaszkot és a védőszemüveget. Sose nyissunk ki permetszert védőkesztyű, védőmaszk és védőszemüveg nélkül.

A permetezőgépet töltsük fel félig vízzel. A keverőedényt is töltsük meg félig vízzel, ebbe tegyük bele a kimért permetszert, permetszereket, majd alaposan keverjük össze, végül töltsük fel teljesen vízzel, majd ismét keverjük össze. Ügyeljünk arra, hogy ne töltsük fel túlságosan a keverő edényt, mert így könnyen kikeverhetjük, illetve a túlságosan felöntött keverőedényben lévő permetszer a permetezőbe öntéskor könnyen mellé folyhat. A permetszer beöntése után öntsük be a maradék vizet a gépbe, ezután rázzuk össze.

Vegyük fel az összes védő felszerelést, ha még valami (védősapka) hiányozna. Pumpáljuk fel a permetezőt a megfelelő nyomásig. Majd kezdjük el a permetezést.

Mire ügyeljünk, figyeljünk permetezéskor?

Figyeljünk arra, hogy megfelelőképpen permetezzünk. Mit jelent ez? A különféle méretű növényeket, különféleképpen kell permetezni.

Kisebb növények, bokrok, cserjék permetezése: Először a növény belső részét permetezzük meg alaposan, sűrű, tömött lombozat estén a permetezőszárat dugjuk be több oldalról a növény belső részébe, majd körkörös irányba permetezzünk, ezután permetezzük meg a növény külső felületét is alaposan. Úgy, hogy a növény felületét egyenletesen borítsa a permetszer.

Nagyobb növények, fák permetezése: A kézi, háti permetezőkkel csak egy bizonyos magasságig tudunk permetezni. Nagyobb fák, például gyümölcsfák, díszfák (tuja, fenyő, fenyőfélék, örökzöldek) permetezésére szükségünk lehet magas nyomású, háti vagy kisteherautón lévő benzines permetezőre. ezekkel a gépekkel úgy, kell permetezni, hogy szintén a belső résszel kell kezdeni a permetezést, majd kifele haladva a korona külső felületét is le kell permetezni.

Mit kell tenni permetezés után?

Tisztítsuk meg, mossuk el, a permetezéshez használ eszközöket. Hagyjuk az eszközöket a levegőn szellőzni, megszáradni, majd tegyük el őket a megfelelő helyre.

A témához kapcsolódó, további hasznos írások

Növényvédő szerek

Növényvédő szerek használata

A permetezés alapszabályai

A rozsdabetegség egy jól megfigyelhető és leírható gombás növénybetegség, amely megjelenése hasonlít a rozsdásodásra. Éppen ezért nevezték el rozsdabetegségnek.

Leírása

A rozsdabetegség kórokozója egy gombafaj, amely a növényeken sárgás hólyagszerű alakban vagy kinövés formájában jelenik meg. A foltokban (gomba) porszerű képződmény van, ami a gombaspórái. A rozsdabetegség a levélzeten összefüggő vagy elkülönülő foltokban jelenik meg, amelyek idővel összeolvadnak, sárgásbarna szín elváltozást okozva. A  rozsdabetegség végső  formájában fekete színűvé válik a levélzeten.

A rozsdabetegség kialakulása főleg tavasszal és ősszel gyakori, 10-20 C közötti hőmérséklet tartományban.

A fertőzés számtalan növényen, lomb-tűlevelű és örökzöld fajon egyaránt megjelenhet. A rozsdabetegség a füvet, gyepet is megtámadja. A betegség tünete összetéveszthető más kórokozó (gomba) és kártevők (rovar) kártételével, mert első ránézésre elég hasonlónak tűnhetnek. Jobban megvizsgálva a fertőzést, egyértelműen látható a feljebb leírt elváltozás.

Erős fertőzés esetén bizonyos növények (fű, gyep, fenyő, rózsa, nyárfa) hajtásán, szárán, törzsén is megjelenhet a rozsda. Az erőteljes fertőzés következtében a növények fertőzött részei először deformálódnak, majd elhalnak.

A rózsabetegség fűben, gyepen elkülönülő részeken, területeken is megjelenhet, olyan helyeken, ahol erőteljesebb, rendszeresebb az igénybevétel.

Az alábbi növényeken alakulhat ki rozsdabetegség

– Fű, gyep
– Rózsa félék
– Fenyő félék
– Orbáncfű félék
– Körte
– Szilva
– Málna
– Szeder

A betegség megelőzése, orvoslása

Elsősorban legfontosabb a megelőzés, ennek érdekében megfelelő termő helyet és termő körülményeket kell biztosítani a növényeknek. Figyelni kell az öntözés időzítésére, időszakára. Mit jelent ez? Hűvösebb időszakban 10-20 C fok között ritkábban (2-3 nap) és lehetőleg ne túl korán (8-9 óra) öntözzünk, figyelembe véve a telek fekvés (tájolás) és elhelyezkedés adottságait (magasabban vagy síkon, völgyes, árnyékos). Automata öntöző rendszer esetén könnyen megváltoztatható az öntözés szabályozása, időpont átprogramozással. Kézi öntözés esetén is kerüljük a korai öntözést, a legoptimálisabb időpont, szintén 8-9 óra, amennyiben  nincs lehetőségünk, ebben az időpontban öntözni (munka miatt), akkor lehetőleg kora délután öntözzünk, mértékletesen.

Súlyos, előrehaladott rozsdabetegség esetén a fertőzött növények (lombhullatók) levélzete lehullik, ezeket szedjük össze, lehetőség szerint semmisítsük meg. Az ősszel lehullott maradék levélzetet mielőbb szedjük össze és szintén semmisítsük meg.

Gondoskodjunk megfelelő tápanyagellátásról rendszeresen, legalább tavasszal és ősszel, annak érdekében, hogy a növények ellenálló képességét fokozzuk.

A rozsdabetegség megelőzése érdekében, időnként (időjárás előrejelzés alapján) ajánlott a növényeket permetezni. Kialakult fertőzés esetén szintén permetezéssel tudunk védekezni a betegség súlyosságától függően. Erőteljes rozsdabetegség estén többszöri permetezés szükséges.

Fontos! Ne csak a fertőzött növényeket vagy területeket (fű, gyep) permetezzük, hanem az összes betegségre fogékony növényt.

A tuja (oszlopos, gömb, alakra nyírott) alkalmas szoliter növénynek, cserépbe, dézsába vagy a kertbe ültetve. A tuja ezen típusai (törpe, alakra nyírott, oszlopos) alkalmasak teraszra, erkélyre, üzletek előtt cserépbe ültetve is, amelyek így adnak dekorációt. A sövény tuja rendszeres nyírással szép sövényt alkothat a kertben elválasztva a kert bizonyos részét egymástól. Az oszlopos tuja is szép sövényt alkothat, figyelembe véve a növekedését. A túl magasra növő oszlopos tuja, könnyen leárnyékolhatja a kertet. A kúszó tuja talajtakaró növényként díszítheti a kertet.

A tuja napos vagy félárnyékos helyen, tápanyag dús, savanyú földben érzi magát legjobban. A meszes talaj kedvezőtlen hatással van a tujára. Meszes közegben nem tud kellőképpen fejlődni, legyengül, könnyen kártevők és kórokozók támadják meg, amelyek súlyos akut fertőzés esetén a tuja pusztulását okozzák.

A tuja a nedves talajt kedveli, ennek érdekében megfelelőképpen kell gondoskodni az öntözésről. Különösen fontos ez nyáron, amikor tartós meleg van. Az év egyéb szakában (tavasz, ősz, tél) is fontos a megfelelő vízellátás. Sokszor még enyhe, száraz teleken is kiszáradhat a talaj, ami károsan hat a növény fiziológiai állapotára. Emiatt a tuja legyengül, betegségek (gomba, rovar) alakulnak ki. A tartós (relatív) vízhiány miatt a tuja kiszáradhat. A tuja száradás lassú folyamat, amit ha idejében diagnosztizálunk, visszafordíthatunk. Erőteljes hónapok, évek óta fennálló, relatív vízhiány miatt a tuja biztos, hogy kiszárad.

A tuja ültetési ideje, mivel konténeres vagy földlabdás, szinte egész évben ültethető, kivéve a téli fagyos időszakot. Különösen enyhe teleken még télen is ültethető, amikor a hőmérséklet tartósan fagypont felett van.

A tuja ültetése

Ültetéskor figyelembe kell venni a talaj minőségét, szükség estén cserélni vagy javítani kell. Ültetéskor megfelelő méretű gödröt kell ásni. Mekkora a megfelelő méret? Ez a növény méretétől függő. A legoptimálisabb gödör kétszer akkora, mint a konténer vagy a földlabda mérete. Ültetéskor nagy mennyiségű szerves tápanyagot és tőzeget kell keverni a földbe, amivel a tuját takarjuk az ültető gödörben. A szerves anyag lazítja a talajt és kedvezően hat a talaj mikroorganizmusára (hasznos talajlakó rovarok, és gombák). A tőzeg szintén a talajt lazítja és a kémhatását (savas) fokozza.

Ültetéskor fontos a juta zsák eltávolítása, mert ennek a lebomlása, főleg hűvösebb idő esetén sok ideig tart, ezért a tuja begyökeresedését gátolja. Ha a tuja nem tud begyökeresedni a juta zsák miatt, akkor kiszáradhat.

Ültetés után fontos a megfelelő és folyamatos öntözés.

Öntözés

Mennyi vízre van szüksége a tujának?

Ez több tényezőtől függ: évszak, éghajlat, kert fekvése és elhelyezkedése (napos-meleg, völgy, hegy) és talaj típus (homok, agyag). Napos, száraz, homokos helyeken többet kell öntözni, mint árnyékos, hűvösebb helyeken. Homokos talaj estén naponta kétszer, agyagos talaj estén naponta egyszer. A tuja vízigénye: egy 100 cm-es tujának, hetente 10-12 liter vízre van szüksége, még száraz, hűvösebb idő estén is, nyáron tartós melegben 2-3 liter vízre van szüksége naponta. A legjobb módszer a tuja (a kertbe kiültetett) öntözésére az automata öntözés, mert ez idő takarékos, kényelmes és egyenletes vízellátást biztosít. Tuják öntözése esetén úgy kell telepíteni az öntözőt, hogy a tuja mindkét oldalán (elől, hátul) legyen lerakva öntöző cső (szolitertuja esetén körbe tekerve), azért, hogy mindkét (teljes) gyökérzóna egyenletesen legyen öntözve. Egy oldalon telepített öntöző esetén száradás alakulhat ki, azon az oldalon, ahol nincs öntöző telepítve.

Az öntözés mennyisége függ az öntöző cső átmérőjétől, egy 16-os csövön, egy méteres szakaszon, óránként 2 liter víz csöpög ki. Ezt figyelembe véve, nyáron agyagos talaj esetén naponta egy-másfél órára kell programozni az csepegtető öntözőt. Tavasszal, ősszel az időjárásnak megfelelően kell (kevesebb ideig) kell beprogramozni az öntözőt.

A tuják különösen szeretik, ha időnként nyáron, hetente kétszer, háromszor lespricceljük (párásítás) őket.

Mikor öntözzünk?

Ez évszakonként változó, tavasz elején (Április) az éjszakák és nappalok, hűvösek, ilyenkor reggel 6 órakor célszerű öntözni, később Májusban, korábban, 5 órakor.
Nyáron, tartósan, meleg időszakban, amikor a nappali hőmérséklet 35-42 C, hajnalban (1-2 órakor) célszerű öntözni, amikor a levegő és a talaj megfelelően lehűlt. Ebben az időpontban jobban hasznosul a víz, reggeli (5-6 órakor) történő estén a felkelő nap, ami gyors felmelegedést okoz, sok vizet elpárologtat, ezért kevesebb víz mennyiség hasznosul, ami gazdaságtalan kiadás. A nyári időszakban, minden kör öntözési idejét hosszabb időszakra kell állítani.
Ősszel (Szeptember) elején általában az éjszakák hűvösebbek, ezért 5-6 órakor célszerű öntözni, később, ahogy az időjárás változik (lehűlés), még később kell öntözni 7 óra.
Tavasszal és ősszel kevesebb öntözésre (időtartam) van szükség, és az öntözés gyakorisága is ritkább (2-3 naponta).

Tápanyagpótlás

A megfelelően elültetett tujának elegendő mennyiségű tápanyaga van a fejlődéshez és az ellenálló képességhez (időjárási körülmények, kórokozók, kártevők). Idővel a tápanyagot a tuja teljesen felhasználja, ezért időnként gondoskodni kell a tápanyagpótlásról. A tápanyagpótlást évente kétszer ajánlott elvégezni, tavasszal, és ősszel. Tavasszal (Április) a tujáknak a növekedéshez van szükségük tápanyagra. Ebben az időszakban a kórokozók és a kártevők is megjelennek, ezért a tápanyagpótlással a tuják ellenálló képessége is fokozódik, a kórokozókkal, kártevőkkel szemben. Nyáron a tujákat nem csak a kórokozók és kártevők veszélyeztetik, hanem sokszor a szélsőséges meleg is igénybe veszi őket, éppen ezért is fontos a tavaszi tápanyagpótlás, mert ez fokozza a tuják ellenálló képességét a meleggel szemben.
Az őszi (Szeptember) tápanyagpótlással a nyirkos, csapadékos időre és a télre készítjük fel a növényeket. Az őszi csapadékos idő kedvez a kórokozók (gombák) elterjedésének. A hideg tél és időnkénti felmelegedés pedig komoly igénybevételt jelent a tujáknak.

Téliesítés

A teraszra, erkélyre, cserépbe, dézsába ültetett tujákat télen védett, hűvös (min. 5 C max. 10 C), nyirkos helyre kell tenni, vagy beásni a földbe, mert a cserépben, dézsában ültetett tuja földje megfagyhat, és a tuja gyökere is, károsodhat, akár teljesen megfagyhat. A késő ősszel kertbe ültetett tuját fenyőkéreggel védhetjük, ha hirtelen komoly, tartós lehűlés várható.

Télen havazáskor ajánlott a havat eltávolítani a kertbe ültetett tujákról, laza rázással, vagy cirok seprővel, lombseprővel alulról felfelé irányuló „simogatással”, különösen tartós nagy havazás esetén.

Nyírás, metszés

A tuját (sövény, alakra nyírott) metszéssel, nyírással alakíthatjuk, formálhatjuk. A nyírás, metszés a növekedés habitusától függ, évente általában kétszer-háromszor. Az első nyírást, formálás tavasszal a hajtás növekedéskor érdemes elvégezni, ettől a tuja sűrűsödik. Nyírás, metszés közben seb keletkezik a tuján, ami miatt gombás fertőzés alakulhat ki, ezért nyírás után célszerű permetezéssel védekezni a tuja betegség (gombás) kialakulásának megelőzése érdekében.

Permetezés

Fontos tudni, hogy a tuja, tuják bármiféle (kórokozó, kártevő) betegsége hátterében mindig a nem megfelelő gondozás áll, emiatt a tuja kondíciója, ellenálló képessége nem megfelelő. Éppen ezért, meg kell tenni mindent, hogy a tujának, tujáknak megfelelő életkörülménye, életkörülményük legyen. Figyelni kell a megfelelő gondozásra, megfelelő termő hely kiválasztással, figyelembe kell venni a kert fekvését, klímáját, figyelni kell a megfelelő vízellátásra, tápanyagpótlásra, és az időnkénti növényvédelemre.

A tuják betegségeiről és kártevőiről az Örökzöldek, fenyők, tuják betegségei és kárevői részben olvashatsz, a kiemelt részre kattintva.