Egy német kísérleti pszichológus Gustav Fechner-től (1848) származik az a felvetés, hogy a növények is rendelkeznek érzelemmel. A növények egészséges növekedést elősegíthetjük úgy, hogy figyelünk rájuk, beszélünk nekik és szeretetet adunk nekik.

Később, 1900-ban, egy indiai tudós Jagadish Chandra Bose kezdett el kísérletezni a növények érzékelésével kapcsolatosan, úgy hogy különféle elektromos eszközökkel fejlesztett ki ennek mérésére. Kísérletei alapján kinyilatkozta, megállapította, hogy a növények életük vége előtt egy fajta görcsöt nyilvánítanak ki.

Ezt a felfedezést egy Patrick Geddes nevű biológus is alátámasztotta: „Bose kísérleteiből megállapítható, hogy a növények reagálnak a mechanikai és egyéb ingerekre, amelyek hatására elektromos jeleket bocsátanak ki, amely mérhető.”

Az egyik laboratóriumi kísérletten részt vett a korszak egyik leghíresebb dráma írója, aki vegetáriánus volt George Bernard Shaw, akit nagyon zavarba ejtett, hogy a növények érzékelnek.

Néhány évtizeddel később, a hatvanas években egy ismert CIA ügynők, Cleve Backster az újságok címlapjára került, mert azt állította, hogy a növények megérzik az emberek szándékait. 1966-ban, nyugdíjazása után megalapította a világ legnagyobb hazugságvizsgáló cégét. Egyik este a New York-i irodájában üldögélve egy hirtelen ötlettől vezérelve rácsatlakoztatta a poligráf készülék (hazugságvizsgáló műszer) elektródáit egy dracénára, csak úgy poénból, hogy valamivel elüsse az időt. Bekapcsolva a műszert észrevette, hogy a jelzéseket ad a növény, a műszer mutatója kimozdult.

Ebből kiindulva kísérletezni kezdett, a növény leveleit forró kávéba mártotta. Egy másik ötlete: „Megégetem a levelet.” Ebben a pillanatban drámai dolog történt a műszer mutatója meredeken kimozdult. Ebben a pillanatban fedezte fel, hogy a növény érzékeli és reagál a gondolatára.

Backster, elindult, hogy gyufát hozzon, visszaérve az irodába, a mutató újra kilengett, a levél megégetés hatására a mutató kevésbé mozdult el.

Kis idővel később úgy tett, mintha újból meg akarná égetni a levelet. Legnagyobb meglepetésére rájött, hogy a virágot nem lehet becsapni. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a virág képes megkülönböztetni a tettetést a valódi szándéktól.

Backster felfedezése után legszívesebben kirohant volna az utcára, hogy világba kiáltsa, a növények gondolkodnak.

Ehelyett inkább újabb kísérletezésekbe kezdett, arra a következtetésre jutott, a növények olyan érzékelése van, amit a mi, emberi érzékszerveink nem érzékelnek. További kísérletei során megfigyelte azt, hogy a növények nem csak az emberi gondolatokra (harag, gyűlölet) és szándékokra (levél letépés, elpusztítás, megpörkölés) reagál, hanem arra is, ha egy kutya jelent meg a szobában. Egyszer a kísérleti szobában megjelent egy pók, amit meg akartak fogna, az elektródával felszerelt növény, ami a szobában állt kijelzett. „Mintha az adott pillanatot érzékelte volna a növény, a pók elszánta magát a menekülésre.”

Vizsgálatai további részében megfigyelte: „Normális körülmények között valószínűleg a növények egymásra figyelnek. Ha azonban egy állat vagy egy ember mozog a közelben, akkora őrá figyelnek.”

Egyszer meglátogatta a kísérleti szobát egy kanadai fiziológus, ennek hatására a növények megbénultak, ami elég meglepő volt. Meg akarta tudni a jelenség okát, ezért kutatni kezdte. Egy beszélgetés alapján, amit a kanadai kollégával folytatott, megtudta, hogy növények elégetésével foglalkozik, amely alapján a meg tudja állapítani a szárazanyag tartalmukat. Miután a kolléga elhagyta a szobát, a növények 45 perc múlva magukhoz tértek.

Ez után Backster meg akarta tudni, hogy vajon a növények képesek e kiválasztani több személy közül azt, aki velük rosszul bánt. Hat munkatárs vett részt a kísérletben, akik közül sorsolással döntötték el ki lesz az, aki egy másik, távolabbi szobában ki kellett tépnie egy cserépből, és a gyökereit meg kellett taposni. A pusztításnak növény volt a „szemtanúja”. A többieknek is el kellett hagyniuk a kísérleti szobát. A feladat (növénypusztítás) után mindenkinek vissza kellett mennie a szobába, ahogy sorba léptek be a szobába a pilográfot figyelték, ami a vétleneknél nem jelzett semmit, amit azonban a vétkes belépett a műszer hirtelen kiingott.

Egy másik kísérlettel, Backster és kollégái, felfedezték azt is, hogyha valaki bensőséges viszonyba kerül egy növénnyel, majd távolabb kerül tőle, akkor az érzelmi kapcsolat fennmarad. Backster szinkronizált stopperóra segítségével megállapította, hogy a kísérleti növények minden érzelmi változásra reagálnak. Kísérleteiben eleinte azt mérte, hogyan reagálnak a növények, akkor, ha az érintett személy csak a szomszéd szobában van vagy szilveszteri buliban vagy 20 km távolságra a növénytől.

További kísérletek során, más növényeket is vizsgált Backster, köztük olyanokat, amelyeket napi rendszerességgel fogyasztunk. Megállapította azt, hogy minden fajta növény reagál az emberi érzelmekre és gondolatokra.
Mindezekből eljutott arra a következtetésre, hogy a növények képesek egymással kommunikálni és képesek az emberi fül számára hallhatatlan, és az emberi szem számára láthatatlan infravörös és ultraibolya vörös fényekre reagálni.