A futónövények különös értéke mindenütt felbecsülhetetlen, akár egy tűzfalat takarunk velük, akár egy kevésbé látványos építési területet vagy kerítésre kapaszkodnak fel. A futónövények új dimenzióval gazdagítják a kertet, eltakarva a kerti építményeket, tárolókat.

A futó cserjéket tám berendezésékre is futtahatjuk, amihez hajtásaikat felkötözhetjük. A futó, kúszó növények többsége kacsokkal, indákkal kapaszkodnak, mások csavarodó levélnyeleikkel törnek felfelé, továbbiaknak tapadó, kapaszkodó gyökereik vannak.

Kiválasztás, vásárlás

A rendelkezésre álló hely és felhasználás célja meghatározza a növények fajtáját. Futó növények közül sokat oszlopokra, kőfalakra is felfuttathatunk. Kiválasztás előtt érdemes figyelembe venni azt is, hogy néhány futó növény idővel igen kellemetlen is lehet, például vadszőlő, borostyán. Ezek a növények befutnak minden rendelkezésükre álló helyet, házfalra futva behatolnak a cserép, a deszkázat alá, befutják az ereszcsatornát, ezzel akadályozzák az esővíz megfelelő elvezetését. A vadszőlő ősszel lehulló levélzete az ereszcsatornába jutva dugulást okozhat.

A futónövények többsége általában minden évszakban kapható. Kiválasztáskor ügyeljünk arra is, hogy a tövön több hajtás legyen. Az ilyen növények erősebbek, sűrűbbek, ezért gyorsabban adnak takarást.

Futónövények ültetése

Legfontosabb a megfelelő talajelőkészítés, ami megalapozza a növények fejlődésének gyorsaságát. Különösen fontos, hogy ha házfal mellé ültetjük a növényeket, akkor a talaj megfelelő legyen számunkra, törmelék és betontól mentes. A házfalra futó növényeknél külön kell figyelni a megfelelő vízellátottságra, az eresz alatti részek különösen száraz területek, mivel az eresz által védettek. A futó növények tápanyagigénye igen magas, ezért ültetéskor sok tápanyagot kell a földbe juttatni. Minden növény számára készítsünk megfelelő méretű, 1,2-1,5 m2-nyi területet, amiben könnyen tudnak fejlődni. Az ültetőgödör mélysége legyen minél nagyobb, hogy a gyökerek lefelé is (ezáltal a növény is) megfelelőképpen tudjon fejlődni. Ültetéskor a kiásott földet porítsuk össze megfelelően, keverjünk bele szervestápanyagot.

A földkeverékből szórjunk annyit a gödörbe, hogy a növényt behelyezve, a növény az eredeti ültetési magassággal megfelelő szintben legyen. Ezután töltsük fel teljesen a gödröt, tapossuk le megfelelően a növény körül, majd alaposan áztassuk meg a földet, iszapoljuk. Szórjunk a növény köré a talajra hosszú hatástartamú szerves tápanyagot, végül takarjuk a talajt fenyőkéreggel. Így a gyökérzóna megfelelően árnyékos, hűvös marad, a víz elpárolgása csökken, és a gyomok elnyomódnak.

Nevelés

A futónövények között vannak valódi (saját maguk által) kapaszkodó növények és vannak olyanok, amelyek támasztást, kötözést igényelnek.

Tapadógyökerekkel kapaszkodó futónövények

Ezek a növények tapadógyökereikkel a tám berendezésre tapadnak, így nincs szükségük felkötözésre. Ilyen növények a borostyán, a trombitafolyondár, a kecskerágó, a kúszó hortenzia. Ezeket a növényeket fal mellé ültetve, beigazítjuk őket a helyes növekedési irányba. Ezután már maguktól felfutnak, megkeresik a kapaszkodó helyüket. Kezdetben ezek a növények nehezebben fejlődnek, de néhány év után látványosan terjednek.

Kacsokkal kapaszkodó és csavarodó futónövények

Mindkét csoport növényei támasztékot igényelnek. A klemátisz, a vadszőlő indákkal-kacsokkal kapaszkodnak. A lonc és a lilaakác csavarodó hajtásaikkal minden kínálkozó támasztékra rácsavarodnak. Támasztékként szolgálhatnak karók, léckerítések, korlátok, drótok, rácsok, hálók, oszlopok, élő, elhalt növények.

Falnak támaszkodó futónövények

Számos cserjét lehet megfelelő támasztással és neveléssel futó jellegű növénnyé alakítani, annak ellenére, hogy természetükből nem futó habitusúak. Ilyen növények a rózsák, amelyekkel gyakran díszítjük a pergolákat és az íveket. A futó rózsák hajtásait növekedésüknek megfelelően rendszeresen a támasztékhoz kötjük. A rózsákon kívül egyes madárbirsek és a tűztövis is alkalmas pergolák, ívek befuttatására. Ezzel a két növénnyel például a kopár, unalmas falakat és egyhangú kerítéséket is üde zöldé varázsolhatjuk, ami még télen is színt kölcsönöz a kertnek.

Futónövények gondozása

Futónövények öntözése

A kertészeti feladatok közül talán a legfontosabb az öntözés. Megfelelő mennyiségű víz hiányában a növények kiszáradnak, elpusztulnak. Különösen figyelni kell az öntözésre az ültetést követő 1-2 évben, a begyökerezési időszak alatt. Természetesen a további években is öntöznünk kell, az időjárási körülményeknek megfelelően, tavasszal, ősszel ritkábban, nyáron gyakrabban. Önözéskor mindig áztassuk a talajt, figyeljünk arra, hogy két öntözés között a talaj felszíne ne száradjon ki teljesen.

Tápanyagpótlás

A futó, kúszó növények tápanyagigénye elég magas, az erőteljes tavaszi növekedésük miatt, ebben az időszakban virágképzésre is sok tápanyagra van szükség, ezért bőségesen adjunk nekik tápanyagot. A tápanyagok közül a legjobb a hosszú hatástartamú szervestápanyag. Az ilyen jellegű tápanyagok nem csak a növényeket táplálják, hanem a talajban lévő hasznos mikro orgazmust is.

Metszés, hajtás eltávolítás

A futónövényeket fajtának megfelelően metsszük. Vannak olyan fajták, amelyek nem igénylenek metszést, például a borostyán. A nem megfelelő helyre, például ablak elé növő hajtásokat a hajtás tövéből távolítsuk el.

Téli felkészítés

A tél közeledtével fel kell készülnünk a fagyokra. Fiatal, még nem túl erős példányoknak szükségük van téli védelemre. A „téliesítést” késő ősszel a fagyok előtt oldjuk meg. A növények tövét, gyökerét védjük meg elfagyás ellen, takarással, erre a célra megfelelő a falomb, fenyőkéreg, komposzt, szalma.